Ha tegnapelőtt reggel a boltból hazafelé jövet „félre lépek”, ez a remek szöveg aligha állna tisztelt olvasóim vasárnapi asztalán. Mert abban a pillanatban többszintes lakóházunk valamelyik emeletéről valaki egy üvegpalackot dobott le. Ha tehát abban a pillanatban félrelépek, a palack fejen talált volna. Így szerencsére az orrom előtt zuhant a betonra, s akkorát durrant a kövezeten, mint egy kézigránát. Át is szólt a túloldalról egy járókelő: bombatámadás érte, szomszéd? Én meg csak álltam megmeredve az üvegcserepek közepette.
Azt már megszoktam, hogy zacskóban vagy zacskó nélkül szemetet lódítanak le az emeletekről restebb polgártársak, ezek veszélytelenek a gyanútlan járókelők testi épségére nézve, úgyszintén az üres pehelypalackok is, de egy sörös- vagy borosüveg, ha valakit fejen talál, annak akár komolyabb következményei is lehetnek.
Szerencsére a világ, a helyi önkormányzatok, a zöldek, a civil szervezetek kezdik felismerni a szemetelés, a szeméthulladék káros voltát, sőt már a káros gázok mértéktelen kibocsátása is figyelmeztető jelként van jelen rohamosan fejlődő világunkban. Elegendő ha csupán a globális felmelegedés káros következményére fókuszálunk.
Egyelőre azonban maradjunk csak néhány mondat erejéig a pillepalacknál és a krumplihéjjal, tojáshéjjal, almahéjjal dúsított szemeteszacskóknál. Azok a családok, amelyek kisiskolás fiúcskákkal és lányocskákkal rendelkeznek, tudják, lassan megtanulják, szokásukká válik, hogy a háztartásban összegyűlt szemetet és hulladékot nem a balkonon keresztül kell az utcára ömleszteni, hanem személyesen kell vele lefáradni a lakóépület közelében elhelyezett, fölállított szemétgyűjtőhöz. Ezt már minden kisiskolás tudja és odahaza ebbéli tudását átadja a szülőknek. S ezek a köztisztaság tiszteletére nevelt kisdiákok immár meg tudják különböztetni a különböző szemétfajtákat is, így alkalmassá téve magukat a szelektív szemétgyűjtésre, a kidobott, hasznavehetetlen mosogatórongyot vagy szakadt kapcát aprólékos gonddal különválasztják az üvegcserepektől és fémhulladéktól, hogy majd az újbóli feldolgozásuk folyamatán megkönnyítsék a hulladékfeldolgozók munkáját.
Igen is, rá kell szoktatni a polgárokat, hogy a szeméttermelésükkel csínján és gazdaságosan bánjanak. Itt az alulról induló kezdeményezés szemmel látható, kitapintható eredménnyel járhat. Ez pozitív lökést adhat a nagy- és nehézipari környezetszennyezőknek. Ennek eredményeként alapozódnak meg a mind gyakoribb világtalálkozók, amelyek szorosan a tárgyhoz kapcsolódnak.
S mert a tiszta utcáért, levegőért és vízér folyó harc nem küzdelemmentes, mutatja az afrikai országok határozott és erélyes összefogása is. Ezek az országok a világ füle hallatára kimondták, szinte világgá kiáltották legutóbbi összejövetelükön, hogy épp ők a globális fölmelegedés legnagyobb áldozatai, holott éppen ők azok, akik ennek a förtelmes fölmelegedésnek a legcsekélyebb okozói.
Folyik hát a küzdelem ezen a téren. S van rá remény, hogy mire a mai óvodások és elsősök nagykorúvá válnak s kezükbe veszik a helyi önkormányzatok és az országos meg világkormányok irányítását, tisztább lesz a levegő a föllélegző Föld felett, s nem dobálnak le az emeletekről üres borosüvegeket gyanútlan járókelők fejére.
