A nyilvánosságot minden bizonnyal nem lepte meg túlságosan Goran Ješić, Inđija polgármesterének és a Demokrata Párt tartományi képviselőjének közelmúltbeli kijelentése, mely szerint, ha mihamarabb nem fogadják el Vajdaság statútumát, akkor az lesz a legjobb, ha feloszlatják a Tartományi Képviselőházat és kiírják az előrehozott tartományi választást. Ha így tesznek, ezen a szavazáson az egyik fő téma biztos az lesz: kell-e vajon autonómia Vajdaságnak? Talán a polgárok megszokták már Goran Ješićtől az őszinte beszédet, viszont pártbeli társai bizonyára meglepődtek ezen a nyilatkozaton, s ez még tovább fokozódott, amikor nyíltan kimondta, hogy Belgrád lekicsinylően bánik Vajdasággal, amin mindenképpen változtatni kell. Goran Ješićet arra kértük, fejtse ki véleményét a Magyar Szónak:
– Sokan azzal vádoltak meg, hogy nyilatkozataimmal megzavarom a közvéleményben kialakult gondolkodásmódot, hogy lázítóan viszonyulok egyes kérdésekhez. Ez nem így van, egyszerűen meguntam a tétlenséget, a várakozást, s az a célom, hogy történjen már végre valami, lépjünk előre a statútum ügyében. Az a véleményem, hogy az adófizető polgároknak is az az érdekük, hogy a politikusok tegyék a dolgukat, s odahassanak, hogy az alkotmányt és a törvényt alkalmazzák. A polgárok is elvégzik azt, ami rájuk hárul, ebből logikusan következik, hogy a politikusoktól is elvárják, hogy cselekedjenek. Mi itt Vajdaságban megtettük azt, amire a törvény és az alkotmány kötelezett bennünket, most már a belgrádiakon van a sor, mert ott torpant meg a dolog, és igazán nem értem, miért nem lehet már végre helyretenni a dolgokat. Ha végre valahára a statútum és a hatásköri törvény megszületne köztársasági szinten, akkor lehetőségünk lenne, hogy autonóm módon irányítsuk a dolgainkat, köztársasági és önkormányzati szinten. Ez tudatosodhatna a Demokrata Pártban és a koalíciós partnereikben és akkor végre mi legjobb tudásunk, tapasztalatunk és belátásunk szerint intéznénk a dolgainkat, nem úgy mint most, amikor részben megkötözött kézzel próbálunk úszni a mélyben.
Mi jelenti az akadályt?
– Az akadályt nem itt kell nálunk keresni, hanem Belgrádban, viszont sajnos a gyakorlati oldala itt csapódik le. Sok mindent nem tudunk elintézni, mert alapvető dolgokért a központba kell mennünk engedélyért. Egyébként azt gondolom, hogy nekünk még ez a statútum se biztosít kellő autonómiát Vajdaságban, egyetlen ok amiért azt mondtam, hogy el kell fogadni, az az, hogy ez Szerbia regionalizációjának az első lépcsőfoka, véleményem szerint az autonómia megerősödésének is a kezdete. Kérdem én, ha már ez a belgrádi politikai elit részéről nemtetszést vált ki, mi lesz itt még később?
Talán emiatt kívánnak némiképp módosítani a hatásköri törvényen, s akkor végre tényleg elfogadásra kerülhet az egész.
– Én már többször nyilatkoztam, hogy nevetséges az, amibe kapaszkodnak, s tulajdonképpen az adófizető polgárok szempontjából teljesen mellékes dolog az az úgynevezett terminológiai jogi módosítás. Egyáltalán nem fontos, hogy az adott személyt miniszternek, tartományi titkárnak, vagy regionális miniszternek nevezik, vagy hogy Újvidék főváros-e vagy esetleg adminisztrációs központ. Ez a polgárokat hidegen hagyja, éppen ezért felesleges a változtatás, mindez csak kákán a csomókeresésre utal. A lényegi kérdés a gazdasági fejlődés irányításában és eszközeiben rejlik, az a fontos, hogy végre teljes mértékben kezünkbe vegyük a gazdasági élet irányítását, és ne kelljen minden engedélyért Belgrádba szaladgálnunk.
Milyen a hangulat az Ön által vezetett községben, autonómia-párti a lakosság?
– Az emberek egyáltalán nem foglalkoznak a politikusok dolgaival, úgy vannak vele, hogy ők annak idején részt vettek a választáson, elmentek szavazni és az adott pillanatban, az adott politikusra leadták a voksukat, akiktől elvárják, hogy teljesítsék mindazt, amit megígértek. Márpedig én jól tudom, hogy a Demokrata Párt és a demokratikus erők mit ígértek a községünkben és Vajdaságban a szavazóknak, és azt is jól tudom, hogy elsöprő sikert arattak. Most rajtunk áll, hogy mindezt beváltsuk. Tehát a decentralizációt, az európai uniós csatlakozást, az életszínvonal növekedését, egyszerűen azt, hogy jobban éljünk. Márpedig ehhez szorosan hozzátartozik az autonómia és a statútum, tehát ezt kell elérnünk.
Úgy gondolja, hogy a legnagyobb akadályt sikerül hamarosan leküzdeni?
– A statútumot most már biztos, hogy az év végéig el fogják fogadni. Ha megszületik, akkor mi végre bebizonyíthatjuk vajdasági és helyi szinten, hogy miként tudjuk megvalósítani azt, amit ígértünk. Ha nem sikerül, akkor két és fél év múlva újra választás lesz, a polgárok pedig majd eldöntik, hogy kire fognak akkor voksolni.
