Valahogy így reagálhattunk öcsémmel gyerekkorunkban, amikor azt hallottuk, hogy repülő közeledik, majd megy el a házunk felett. Repülőt látni gyerek fejjel – „olyan magasan van, hogy csak na!”; azon gondolkodsz, hogy látnak-e téged a repülőben ülők; izgulsz, hogy nehogy „leessenek”, mert onnan nagyot lehet esni.
Persze, hogy nem láttak bennünket, nem repülőtér mellett laktunk, még a telkünket sem láthatták. És természetesen a repülő sem zuhant ránk. De ez akkor nem számított, minden alkalommal ezek a dolgok jártak a fejünkben. Gyerekek voltunk.
Hogy honnan ez az egész? Megnyílt Szerbia légtere, jönnek a világ legnagyobb repülőtársaságai, megjelenik Belgrád, Niš – remélhetőleg idővel majd más városok is – a nagy nemzetközi légi forgalom úti céljai között, egyre több repülőt láthatunk majd, és ami sokkal fontosabb: a mostani gyerekek sokkal olcsóbban, egyszerűbben eljuthatnak a nagy álomig: repülhetnek.
Ez egy jó hír. Végre. Szerbiában. Jó, mert nem csak hogy nem kell rokonokat, barátokat, ismerősöket nyösztetni, hogy foglaljanak jegyet Pesten a fapados járatokra, nem kell eurók százait kifizetni azért, hogy repülővel eljussunk mondjuk Bécsbe, Amszterdamba vagy akármelyik nagyobb európai városba.
A szerb légitársaságnak pedig enyhén szólva is jót tesz majd egy kis konkurencia. A lerobbant JAT repülők, és maga az egész társaság sorsa is rendeződhet, kiderülhet, hogy Szerbia egyáltalán privatizálná-e a gigászt, és ha igen, akadna-e rá vevő. Elsőként az Egyesült Arab Emírségekkel írt alá az ország nyílt légiközlekedési megállapodást: vagyis, az emírségek öt nemzeti légi társasága szabadon indíthat járatokat Szerbiába, és ami fontosabb, Szerbiából a nagyvilágba. Ha tudjuk, hogy a világ egyik leggyorsabban fejlődő – ha nem a leggyorsabban – légi társasága ebben az országban székel, akkor mindenképp kimondható: Szerbia bekapcsolódik a világ vérkeringésébe.
Azért várjuk ki a végét. Majd kiderül, hogy hányan utaznak hozzánk az arab országból, mi olyat tudunk nekik kínálni, ami miatt érdekes lenne számukra ez a régió. Mert az biztos, hogy egy olajmágnás nem fog belgrádi átszállással utazni Milánóba csak azért, hogy megspóroljon kétszáz eurót.
Jön a Malév is Belgrádba, ez a legfrissebb hír. A Montenegro Airlines is, és lassan jönnek újabb fapados (diszkont) légitársaságok is. (Nišből és Belgrádból is már repül egy norvég és egy német cég, de még elég csekély a kínálat.) Februártól a valamikori Forma 1-es világbajnok Niki Lauda cégével 29 euróért utazhatunk Bécsbe.
Erről van szó. Olcsón is lehet majd, vagyis „fapadosan”. (Azok kedvéért mondom, akik megkérdeznék, mert volt már ilyen: nem padokon ül az ember, csak az alapárban egyetlen plusz szolgáltatás sem szerepel, ettől „fapados”.) Természetesen ezeknek a cégeknek is megvan a maga hátránya: vannak olyanok, akikről köztudott, hogy sokat késnek, járatokat mondanak le. Ez viszont nem olyan dolog, amiről ne tudnánk utazás előtt körülszaglászni.
Az úgynevezett nyílt légtérnek van számos előnye. A gazdasági mutatók majd idővel magukért beszélnek, de társadalmi jelentősége is lehet. Az átlag szerbiai nem utazik: most nem a pénztelenségről beszélek, hanem az érdektelenségről, az „Itthon is zöld a fű, külföldön is az!” felfogásról. Az, hogy olcsóbban lehet majd eljutni Európa több pontjára, talán majd valamelyest kihat a szerb társadalomra is: ugyanis azzal, hogy az ember elutazik egy teljesen új környezetbe, másképp lát dolgokat, embereket, értékeket. Megváltozik.
Jobbik esetben pozitívan.
