Közeleg az év vége, az elszámolások ideje. És a jövő évi tervek megalapozása. Ez a dolgok rendje-módja minden rendezett országban. Vagy legalábbis így kellene lennie, nálunk is, még a mezőgazdaság területén is.
De úgy tűnik, egyes adatok sohasem látnak majd napvilágot. Mint például az, hogy az idén hány bejegyzett magángazdaság kapott területalapú támogatást. A választ a Köztársasági Mezőgazdasági Minisztériumnak kellene közzétennie. Pontosabban ezt kellett volna tennie, nem most, hanem hónapokkal ezelőtt. Hogy a nyilvánosság időben betekintést nyerjen, névlegesen ki mennyit kapott az idén a megalázóan alacsony agrárköltségvetésből, amely a köztársasági büdzsének mindössze 2,2 százalékát, valamivel több mint 15 milliárd dinárt tett ki. Mégpedig úgy, ahogy néhány évvel ezelőtt volt gyakorlat (persze csak nagyon rövid ideig), amikor a minisztérium internetes oldalán megjelentették a területalapú támogatást kapott gazdák névsorát. Miért ne lehetne ezt újra bevezetni?
Tavaly megközelítőleg 420 000 gazdaság nyert jogosultságot területalapú támogatásokra. Jól értesült körökből származik az a nem hivatalos adat, hogy az idén bezzeg ebből még 50 000 sem. De hiszen a tavalyi év választási év volt, az idei pedig nem. És ha figyelembe vesszük azokat az előrejelzéseket, hogy 2010-ben sem lesz könnyű, akkor arra következtethetünk, hogy a kalácsból nagyon sokan jövőre sem kapnak. Ez ellen persze tiltakoznak a parasztegyesületek. De nagyon csendben. Nem csak a részekre szakadt, komolyabb összefogásra képtelen agrárszervezetek érdekérvényesítő képességével van a baj, hiszen azok a jelek szerint ugyanúgy megragadnak a szavaknál, mint a kormány képviselői. Amíg az utóbbiak csak ígérgetnek, addig ők csak követelgetnek. Valószínűleg a belső megosztottság és a fölaprózottság lehet az oka, hogy a nyáron a megalázóan alacsony búzaár miatt még egy tisztességes tüntetésre sem tellett az erejükből. Kívülről nézve legalábbis ezt a látszatot keltették a nyilatkozatadásra korlátozódó tiltakozásukkal. Miért van ez így? Miért nem tudnak sikeresen kiállni, úgy, ahogy a tavasszal tették több EU-s országban, Görögországban, Bulgáriában...
Rosszhiszemű emberek (vagy inkább azok, akik az idén, de úgy tűnik a jövőben sem kapnak támogatást) úgy tudják, egyes gazdaszervezetek közel állnak a tűzhöz, olyannyira, hogy vezéralakjaik állandó munkaviszonyban vannak az agrártárcánál, tanácsosi vagy egyéb jól fizetett beosztásban. Ezért olyan jól informált a tárca, ezért tudja „megfúrni” azokat, akik nem foglalkoznak mezőgazdasággal hivatásszerűen. Pedig a társadalmi össztermék megtermelésében, a kitűnőnek mondható mezőgazdasági exporteredmények elérésében mindenki részt vállal, aki megfogja az eke szarvát. Mindenki, aki becsületesen akar dolgozni.
Az országban megközelítőleg 800 000 magángazdaság van. Amikor néhány évvel ezelőtt meghirdették a bejegyzésüket, ennek csupán a fele merte lajstromoztatni magát. A másik fele előre, önként lemondott a támogatásokról. Lehet, hogy azért, mert nincs rá szüksége, de az is elképzelhető, hogy nem hisz az államnak. Mia valószínűbb?
