Iskolaépület mint bankgarancia – A krivajai általános iskola (Lakatos János)
A krivajai általános iskola épületét megvettük, de az intézményt nem fenyegeti a kiköltöztetés veszélye, fogadkoznak a Krivaja Kft.-ben. Azt viszont cáfolják, hogy cégüket – és vele együtt az iskolát is – megvásárolta volna a horvátországi Senkovac Kft. A dolog éppen fordítva történt, állítja a Krivaja igazgatóhelyettese.
Hazai lapértesülések szerint a Topolya községhez tartozó krivajai Vuk Karadžić Általános Iskola a sertéstenyésztéssel foglalkozó horvátországi „Selakovac” (helyesen: Senkovac – a szerk. megj.) farm tulajdonába került, amely 2 millió euró jelzáloggal terhelte meg, és erről az iskola igazgatónője csak akkor értesült, amikor alá kellett volna írnia a hitelszerződést.
Az eset még 2003-ban kezdődött, amikor az iskola kérte, hogy vegyék le a szövetkezet privatizációs listájáról, tudtuk meg Anđelka Kosovićtól, a Vuk Karadžić Általános Iskola igazgatónőjétől. Kérésüknek nem tettek eleget, de ekkor az iskola még állami tulajdonként volt számon tartva, az akkori Krivaja vállalatnak pedig csak használati joga volt felette. 2006-ban a csődbe jutott vállalat ismét kalapács alá került, és az iskola ismét kérte, hogy vegyék le a privatizációs listáról, az ügyet pedig a szabadkai Kereskedelmi Bíróság elé vitték. Kérésüket ekkor sem teljesítették, a bíróság pedig döntés nélkül szakította félbe az ügy tárgyalását. Az iskola épületét ekkor már vegyes – állami és magán – tulajdonként tartották nyilván. A csődbe jutott mezőgazdasági birtokot 2006 októberében vásárolta meg az egy évvel korábban alakult Krivaja Kft., az iskola épületét viszont csak 2007 februárjában vezették be a telekkönyvbe – ekkor már magántulajdonként.
A krivajai általános iskola 1965-ben épült a helybeli szülők pénzéből. 1968-ban megépült a tornaterem is, 1985-ben pedig új tetőt kapott az épület. Kosović igazgatónő elmondása szerint a tornaterem és néhány bútor kivételével az iskola épülete mindig is állami tulajdon volt. Hogy mi az igazság, azt a szabadkai Kereskedelmi Bíróság fogja eldönteni, a tárgyalásra december 15-én kerül sor.
TULAJ ÉS JÓBARÁT
A történethez az is hozzátartozik, hogy a Krivaja Kft. kiváló kapcsolatot ápol az általános iskolával. Ezt Kosović igazgatónő is megerősítette, sőt azt is elmondta, hogy a vállalat igazgatója iskolájuk keresztapja, és időnként apróbb dolgokkal támogatják őket. Goran Cerovinától, a Krivaja Kft. igazgatóhelyettesétől megtudtuk, hogy valóban vettek fel hitelt a tulajdonukban lévő iskola épületére, de eszük ágában sincs kiköltöztetni onnan az intézményt, mert munkásaik gyermekei járnak oda.
– A Krivaja Kft. a privatizáció során megvásárolta az iskola épületét is, de mivel ebbe az iskolába a mi munkásaink gyermekei járnak, a cég vezetőségének soha meg sem fordult a fejében, hogy használati díjat kérjen, vagy bezárassa az iskolát. Ha erre sor kerülne, akkor a munkásaink elhagynák Krivaját, hogy olyan helyre költözzenek, ahol gyerekeik iskolába járhatnak. Ez hátravetné a termelést és növelné a költségeket, többek között ezért sem volt téma az iskola bezárása. Ilyet olyanok terjesztenek, akiket zavar a mi tisztességes munkánk – mondta el az igazgatóhelyettes. Cerovina az iskolára felvett hitel kapcsán a következőket nyilatkozta lapunknak:
– Valóban jelzálog alá helyeztük az iskolát, de erre az szolgáltatott okot, hogy a gazdasági válság miatt a bankok plusz jelzálogot követelnek. Az iskola a mi tulajdonunk, és ehhez jogunk volt, de ez egyáltalán nem azt jelenti, hogy eladtuk volna az épületet és hogy kiköltöztetnénk az intézményt. Cégünk napra pontosan visszafizeti a hiteleit, és ebben az esetben is így fog történni.
Az igazgatóhelyettes azt a hazai lapértesülést is cáfolta, hogy cégét horvátországi befektetők vásárolták volna meg.
– Az igazság az, hogy a Krivaja Kft. vásárolta meg azt a horvátországi céget, amelyről azt állították, hogy megvásárolt minket. Nem azért vásároltuk meg ezt a céget, hogy dicsekedjünk vele és az újságok írjanak róla, hanem azért, hogy dolgozzunk – mondta Cerovina.
