Június elején Belgrádban a Munkaügyi és Szociálpolitikai Minisztériumban a magyarországi Központi Igazságügyi Hivatal és a Második Világháborús Áldoztok Egyesületeinek Szövetsége együttműködési szerződést írt alá. A dokumentumot dr. Szabó Lajos, a hivatal igazgatója és Dragan Novović, a szövetség titkára hitelesítette. Mi ennek a szerződésnek a lényege, kérdeztük Dragan Novovićtól.
Június elején Belgrádban a Munkaügyi és Szociálpolitikai Minisztériumban a magyarországi Központi Igazságügyi Hivatal és a Második Világháborús Áldoztok Egyesületeinek Szövetsége együttműködési szerződést írt alá. A dokumentumot dr. Szabó Lajos, a hivatal igazgatója és Dragan Novović, a szövetség titkára hitelesítette. Mi ennek a szerződésnek a lényege, kérdeztük Dragan Novovićtól.
– A szerződés alapján a szövetségünk átveszi mindazokat a teendőket, amelyek a második világháborús áldozatok kártérítésének dokumentációjára vonatkoznak. Mi díjmentesen begyűjtjük, lefordítjuk és Budapestre küldjük mindazokat a dokumentumokat, amelyek bizonyítékul szolgálnak arra vonatkozóan, hogy a kérdéses személyt a második világháborúban a magyar hatóságok politikai okokból kivégezték vagy fogságban tartották. A költségeket a Munkaügyi és Szociálpolitikai Minisztérium támogatásával a szövetségünk fedezi.
nHány ilyen esetről van tudomása?
– A Központi Igazságügyi Hivatalhoz kilencvenezer kárpótlási kérelem futott be összesen, ebből mintegy tízezer Szerbiából, pontosabban Vajdaságból. Mindazokat a teendőket, amelyek ezekkel az esetekkel kapcsolatosak az együttműködési szerződés alapján a mi egyesületünk veszi át. Ezentúl egyenrangú partnerként kezelnek minket, meghallgatják észrevételeinket.
nA kárpótlási törvényben határidőhöz kötötték a kérelmek átadását.
– Igen, ez a határidő 2006-ban lejárt. Mi tehát csak azokkal az esetekkel foglalkozhatunk, amelyeket a határidő lejárta előtt kérelmeztek. Aki ma szeretné átadni a kérelmet, ezt nem teheti meg, de szövetségünk azokra is gondol, akik ezt a lehetőséget elmulasztották. Folyamatosan nyomást gyakorolunk a kormányunkra azzal a céllal, hogy mi is hozzuk meg a kárpótlási törvényünket, amely alapján kárpótolnánk azokat is, akiket már Magyarország nem fog. És nem csak azokat lehetne kárpótolni e törvény alapján, akik a magyarországi kárpótlásról lemaradtak, hanem azokat az áldozatokat is, akik németországi kárpótlásra jogosulnának.
n Ha jól tudom, Németország kárpótolta már az áldozatait.
– Igen, de a pénz nem jutott el az érintettekhez. A törvény lehetőséget adna arra, hogy egy alapot hozzunk létre, amelyből kifizethetnénk minden második világháborús áldozatnak vagy hozzátartozójának a kárpótlást.
nHonnan lesz ennek az alapnak erre pénze?
– Egyrészt az államkasszából, másrészt pedig külföldről. Németországból például már jelezték, hogy egy ilyen alapnak hajlandóak volnának adni pénzt annak ellenére, hogy a kárpótlásra egy garast sem fizetnek már. Egyébként kormányunk ezzel a kérdéssel egyre komolyabban foglalkozik. Idén februárban megalakított egy bizottságot, amelynek feladata a háborús károk felbecsülése. Ennek a bizottságnak, amely öt minisztérium képviseletéből áll, jómagam is a tagja vagyok. Célunk, hogy ezt a kérdéskört állami szintre emeljük, és ezzel elérjük azt, hogy egyenrangú partnerként kezeljenek azok a kormányok vagy kormányintézmények is, amelyekkel ezen a téren együtt kell működnünk.
nEmlítette, hogy bizonyos észrevételei vannak a magyarországi kárpótlási törvényre és magára az eljárásra vonatkozólag. Melyek azok?
– Néhány ilyen van. Elsőként említem meg a sárvári és a nagykanizsai foglyokkal kapcsolatosat. Ez a két tábor gyakorlatilag koncentrációs tábor volt, és az itt tartott foglyokat a legnehezebb kényszermunkára hajtották. Ennek ellenére Magyarország ezeknek az áldozatoknak nem hajlandó kártérítést fizetni, csak abban az esetben, ha van bizonylatuk arról, hogy kényszermunkát végeztettek velük. Erről azonban nem adtak ki bizonylatot annak idején. A másik észrevételünk az eljárás illetékességére vonatkozik. A magyarországi törvényben az áll, hogy ha valaki elégedetlen a Központi Igazságügyi Hivatal döntésével, akkor ezt megfellebbezheti a Budapesten levő felsőbb bíróságon. Ezt az eljárást már nem finanszírozzuk, így az érintettnek igen magas költségei lesznek, ha erre a lépésre szánja magát. Magyarország és Jugoszlávia 1968-ban aláírt egy ma is érvényben levő jogsegélynyújtási szerződést, amely alapján ezeket az ügyeket a mi bíróságaink is elvégezhetnék. Méghozzá a községi bíróságok, így az érintettek költségei sokkal kisebbek lennének. Azt is elmondtuk, amikor a magyarországi küldöttség itt járt, hogy szeretnénk, ha Magyarország is fedezné költségeink egy részét. Azt mondták, hogy erre nincs keret. Ebben nem vagyok egészen biztos, ugyanis értesüléseim szerint ugyanebben az ügyben a zsidók számára a magyar kormány jóváhagyott ilyen célokra pénzt. De ne csak rosszat mondjak! A jó hír az, hogy Magyarország nem kéri többé az állampolgárságról szóló bizonylatot. Tehát nem kell az itteni embereknek bizonyítaniuk azt, hogy magyar állampolgár volt az áldozat, amikor áldozatul esett vagy fogolytáborba került.
nAzt mondta, hogy körülbelül tízezer vajdasági kárpótlási igénylés van a magyarországi Központi Igazságügyi Hivatalnál. Ebből hány esetben született meg már a döntés?
– Mintegy kétezerben.
nÉs a többi károsultnak meddig kell még várnia?
– Becslésem szerint minden egyes kárpótlási kérvényt a jövő év végéig elbírálnak.
A kárpótlás ügyében a következő két telefonszámon lehet érdeklődni: 011/26-29-059 és 011/32-87-803.
