Huszonkilenc évvel ezelőtt, az ENSZ Élelmezési és Mezőgazdasági Szervezete, a FAO római konferenciáján Romány Pál, az akkori magyar mezőgazdasági és élelmezésügyi miniszter javaslatára október 16-át jelölte meg az éhínség elleni küzdelem napjává. Azóta az élelmezési világnapot (World Food Day) minden évben, más-más témakör megvitatásával tartják meg. Az idei téma az éghajlatváltozás és a bioenergia. Mi azonban ebben a pillanatban számunkra sokkal fontosabb kérdésre próbálunk választ kapni, éspedig arra, hogy milyen minőségű táplálékot fogyasztunk?
Mennyi méreg van a piacon árult gyümölcsökben, zöldségekben, főzelékfélékben? Mennyi káros anyagot tartalmaznak a különböző konzervek, tartós húskészítmények, üdítőitalok?
Bevezetőként íme egy adat. Egy ember ötven év alatt 25 000 liter vizet és 10 000 kilogramm élelmiszert fogyaszt el. Mindannak a káros anyagnak, ami testünkbe kerül 70 százalékát az élelmiszer tartalmazza.
Goran Papović, a Vajdasági Fogyasztóvédelmi Egyesület elnöke szerint annak ellenére, hogy az élelmiszer minőségének ellenőrzése gyakori, és a behozatali élelmiszer minőségét is állandóan megvizsgálják, mégsem tudhatjuk, hogy milyen élelmiszer kerül az asztalunkra.
– Az ellenőrzés adatait sehol sem dolgozzák fel. Nálunk nincs olyan tájékoztatási rendszer, mint amilyet az Európai Unióban működtetnek. Az EU honlapján megnevezik azokat a termelőket, akik olyan árut gyártanak, amelyről megállapítják, hogy káros az egészségre, természetesen a termék nevét is feltüntetik. Ez egy olyan intézkedés, amely sokkal hatásosabb, mintha a felügyelők minden nap járnák a piacot.
A belgrádi Élelmiszerellenőrző Központ igazgatója, Branimir Saračevićszerint mi, Szerbiában és Vajdaságban is még mindig jó élelmiszert fogyasztunk.
– A világban már nagyon sok helyen elvesztek azok az ízek, amelyek nálunk még megvannak. Szerintem meg is maradnak, legalábbis ebből a szempontból derűlátó vagyok. Harmincöt éve foglalkozom élelmiszerellenőrzéssel, és mondhatom, hogy termékeink minősége kielégítő. Természetesen időnként kissé több munka, több odafigyelés szükséges, a tisztaságra is néha jobban kellene ügyelni, de alapjába véve a helyzet e téren kielégítő.
Tudomásom szerint ide vonatkozó törvényünk nincsen.
– Nincsen törvényünk az élelmiszer-biztonságról, pontosabban régi, elavult törvények és rendeletek szabályozzák az élelmiszer-termelést és -forgalmazást. Szerencsére felügyelőségeink jól szervezettek, jól felszereltek, így hatásoson dolgozhatnak. Minőségellenőrzést gyakran végeznek az erre szakosított intézmények is. Sajnos nincsen egy országos szintű laboratóriumi kutatói központ, vagy nevezzük élelmiszeripari központnak, amely bizonyos mértékben vezetné, szabályozná mindazt, ami táplálkozásunkkal kapcsolatos.
Vannak olyan vélemények, hogy ha majd az EU tagállama leszünk, a fejlett országok rossz élelmiszereiket itt értékesítik majd.
– Ez attól függ, hogy a kérdéshez miképpen viszonyul az államvezetés, a kormány, miképpen viszonyul a politika. Ha politikusaink alattvalóként viselkednek, akkor ez megtörténhet. Nekünk meg kell hoznunk mindazokat a törvényeket, amelyek az élelmiszer termelését és forgalmazását, az élelmiszer-biztonságot szabályozzák. Ezeknek a törvényeknek összehangoltaknak kell lenniük az ide vonatkozó uniós törvényekkel és előírásokkal. Valamikor, még a régi Jugoszláviában nagyon jó törvényeink voltak. Most is a határon kötelező az élelmiszer ellenőrzése, tudomásom szerint a vámhatóság ezt szigorúan be is tartja.
Mégis sokszor rossz minőségű áru kerül be az országba.
– Igen, de ezt az árut nem az EU küldi ide, hanem a mi kereskedőink szállítják be. Azért, mert olcsó. Viszonteladóink a legolcsóbb és a legrosszabb minőségű árut veszik meg. És sikerül is beszállítaniuk, mert a jelenlegi törvények, rendeletek ezt megengedik. Vagy ha nem, akkor ügyeskedéssel kerül be az áru. Ezt kellene megakadályozni.
