A falu szélén áll a ház. Első ránézésre nem tűnik fel semmi különös, pázsittal borított udvar övezi az épületet, keskeny járda vezet a bejáratig. A hajdújárási Lurkóház bejáratánál azonban már hallani a tompa morajt. Gyerekcipők sorakoznak az előszobában, az ajtón túl tanulószobák. Odabenn, a kellemes melegben füzeteik, rajzaik, játékaik fölé hajoló gyerekek duruzsolnak, majd kíváncsian felénk fordulnak, innen-onnan tétova „ jónapotok” csendülnek fel. Ez a kép fogad a két hete működő hajdújárási Lurkóházban. Ha az ideérkező nem tudná, mitől különleges ez a hely, azt gondolná, egy teljesen átlagos napközi képei fogadják.
Kovács Sebestyén Gyöngyi fogad minket, a Lurkóház egyik nevelője, a másik helyiségben Kőműves Larissza foglalkozik a gyerekekkel, aki délelőttönként nevelőnőként dolgozik itt, emellett pedig a szervezésért is felel. Gyöngyi egész nap a Lurkóházban van, fogadja a délelőtti váltást, dél körül iskolába fuvaroz, délután ötkor pedig hazaviszi a délutáni váltásba járó gyerekeket. Az elmúlt két hétről, a gyerekekről ő tud a legtöbbet mesélni.
– Helyszűke miatt mindössze húsz-huszonöt rászoruló gyereket tudtunk befogadni. A hajdújárási, a noszai és a királyhalmai iskolák tanulói járnak hozzánk, főként alsó osztályosok, de van néhány ötödikes diákunk is. A csoport legnagyobb része állandó, de vannak, akik nem mindig tudnak eljönni, vagy helyükbe mások lépnek. Főleg a többgyermekes, szegény családokra koncentráltunk, ahol a szülők valamilyen oknál fogva nem tudják megteremteni a megfelelő körülményeket a gyerekeiknek étkeztetés, törődés, egyebek terén, és ahol jól jön a segítségünk. Ha szükségét éreztük, testvérpárokat fogadtunk be, sőt az egyik családból mind a négy gyerek itt van.
A gyerekek kezdeti reakciója eltérő volt. Voltak, akik mindent megtettek a mielőbbi alkalmazkodásért, és volt néhány vadóc gyerek is, akiket szelídíteni kellett és megtaníttatni velük bizonyos szabályokat.
– Ilyen rövid idő után nem sokról tudunk beszámolni, de máris látszik a fejlődés, és ez az idő múlásával egyre jobb lesz. A szeretet és a törődés máris eredményeket produkált, ha nem is nagyokat. Harmath atya mindig azt hangoztatja, hogy ha egy gyereket megmentünk, már nem dolgoztunk hiába. Reméljük, a munkánkkal, a velük való törődéssel ezeket a gyerekeket hozzásegítjük ahhoz, hogy felnőttként kitörjenek abból a szegénységből, amibe beleszülettek, minőségesebb életet teremtsenek maguknak, és megállják a helyüket az életben. Nem tudjuk előre, hogy így lesz-e, de igyekszünk ehhez hozzájárulni. Az idő múlásával a komolyabb beszélgetésekre is sor kerül majd, és az élet komolyabb dolgairól is elbeszélgetünk velük. Egyelőre még csak ismerkedünk. Ismerkedünk egymással, a helyzettel – mondja Gyöngyi.
Az elmúlt két hétről az iskolák tanítói is pozitívan nyilatkoztak, mert azóta a házi feladat mindig elkészül, ami egyben egy kis tanulást is jelent, és emellett a munkaszokások is kialakulnak. A nevelők igyekeznek a hátrányt is ledolgozni a lurkókkal, és tudásban felzárkóztatni őket a többiekhez. Néhány gyerekre még ettől is több figyelmet kell fordítani, hiszen az otthoni korlátolt lehetőségek miatt bizonyos dolgokat nem tudnak szokássá alakítani az életükben, ami más gyerekeknek teljesen magától értetődő. Nem csak a viselkedés, tanulás terén vannak pótolnivalóik, néhányuknál az étkezési vagy a tisztálkodási szokások sem alakultak ki. Itt lehetőségük van fürdeni, fogat mosni, de beletartozik a fésülködés, a körmök rendben tartása, rendszeres kézmosás s a többi. Gyöngyi szerint a gyerekek máris megszokták és igénylik ezt. A dreai megdöbbentő esettel Hajdújáráson is szembesültek. Az étkezési idő alatt az egyik lurkó nem tudott betelni az étellel, öt tányérral kanalazott be attól félve, hogy azután megint az éhezés vár rá. Időbe telik, míg megtanulja, itt mindig lesz étel.
A Lurkóház reggel nyolckor nyitja meg kapuit, bár sokan már jóval előtte a kapuban állnak, és alig várják, hogy megkezdődjön a nap. Megcsinálják a házi feladatokat, kilenc körül pedig már a reggeli várja őket. Minden evés előtt és után közösen imádkoznak, majd ezt befejezve a megmaradt házi feladatot fejezik be. Később játszanak, és vannak foglalkozások, amiben mindenki részt vesz. Talán ha lesz a Lurkóházban televízió, dvd-lejátszó, számítógép, az is megédesítheti az ott töltött órákat. Fél egy és kettő óra között érkezik a másik csoport, akiknek hasonlóan telik a napjuk egészen öt óráig, amikor Gyöngyi hazafuvarozza a messzebb lakó diákokat, főleg az elsős és másodikos gyerekeket.
Larisszától megtudjuk, hogy a Lurkóház beindítása nagyjából a tervek szerint folyt, és mindenki sokat segített ennek létrejöttében. Folyamatosan érkeznek adományok, a falu nagyon pozitívan fogadta az ötletet, és ki mivel tudott, hozzájárult a rászoruló gyerekek megsegítéséhez. Ami pillanatnyilag megoldásra vár, az elsősorban a fűtés. Jelenleg két kályha áll rendelkezésre, de Harmath atya szeretné mielőbb bevezettetni a központi fűtést. Jól jönne egy mosó-és szárítógép, és egyelőre megoldatlan a gyerekek fuvarozásának kérdése arra az időre, amikor beköszönt az igazán kemény tél, és nem tudnak majd kerékpárral közlekedni a távolabb élők.
– A szülők többsége jól fogadta a Lurkóház ötletét, és szívesen bízta ránk a gyermekét, hiszen legalább erre az időre biztos helyen tudják őket. Többen érdeklődtek is a saját gyerekük után, nem maradtak közömbösek. A falubeliek nagyon sokkal járultak hozzá a működéshez, főként élelmet kapunk, de érkeztek játékok, ruhák, tanfelszerelések is. Önkéntesekre lenne szükségünk, akik pénzbeli adományokkal járulnának hozzá a munkához úgy, hogy betagosodnának az alapítványba, és havonta száz dináros tagsági díjat fizetnének. Ha eredményét látják a Lurkóháznak, bízom benne, hogy sokan jelentkeznek majd.
Larissza szerint az itt töltött idő alkalmas lesz arra is, hogy a gyerekek ráébredjenek a tudás értékére, mely talán az egyetlen lehetőségük lesz a kitörésre, hiszen manapság nyolc osztállyal még a mezőgazdaságban is nagyon nehéz elhelyezkedni.
A gyerekek őszinte érdeklődéssel vesznek körül, és lelkesek, amikor a velük való beszélgetésre kerül sor.
– Nagyon jól érzem itt magam – jelenti ki Pető Ilonka, aki a hajdújárási iskola negyedik osztályába jár. – Nagyon tetszik a tanulás és a játszás. A kedvenc tantárgyam a magyar nyelv, és jól is megy, ötös tanuló vagyok. Ha felnövök, tanító néni szeretnék lenni. Anyuék azt mondták, hogy jó, csak ahhoz sokat kell tanulni, de nem baj.
Ilonka azt is elmeséli, hogy egyedüli gyerek, az anyukája háztartásbeli, az apukája pedig a fóliagyárban dolgozik. A Lurkóházban töltött időt a házi feladat megoldásával és játékkal tölti. Szereti a kirakós játékokat, vagy pedig házakat rajzol. A saját házát is lerajzolta már, ami emeletes lesz, és medence is lesz hozzá.
Szabó Hangya Adrianna Ilonka osztálytársa és barátnője, hacsak össze nem vesznek valami apróságon, de mindig ki is békülnek.
– Jól érzem itt magam, játszunk, fogócskázunk a fiúkkal, tanulunk, és finomakat eszünk. A paradicsomleves és a kolbászos édeskáposzta a legfinomabb. Szeretem a testnevelési órát meg a magyar nyelvet, és szeretek olvasni is. Otthon vannak könyveim, Kányádi Sándor meséit szoktam olvasgatni.
Adrianna fodrásznő szeretne lenni, a testvére haját szokta fésülgetni, befonni. Egyik fiútestvére is a Lurkóházba jár, ő most ötödikes, a szülei pedig szezonmunkások. Mint mondja, a szülei örülnek neki, hogy ő meg a bátyja ide járnak. Van még két idősebb testvére, az egyik nyolcadikos, a másik pedig első középiskolás, ezért nem is irigykednek rá.
Vékony fiú telepszik az ágyra, Farkas Endre. Királyhalmán jár iskolába, negyedik osztályos. Nagyon jól érzi itt magát, jelenti ki. Szeret tanulni, bár szerinte mehetne kicsit jobban is. Kedvenc tantárgya a matematika és a német nyelv. Ez utóbbit szeretné minél jobban megtanulni, hogy beszélgetni tudjon a németországi ismerősökkel. Ha felnő, számítógépekkel szeretne foglalkozni, vagy autószerelő lesz, mint az unokatesója. A Lurkóház menüjéből a palacsintát és a spagettit emeli ki.
Gálfi Gergő is negyedikes. Három testvére van, ő a második a sorban. A magyar nyelvet nem szereti, de olvasni annál jobban, a Ludas Matyi a kedvence.
– Négyes tanuló vagyok, de itt segítenek, hogy még jobb legyek, és már jobban megy a suli. Lehet, hogy számítógépekkel foglalkozom majd, vagy kamionvezető leszek. Anyuéknak is mondtam, és azt mondták, sokat kell tanulni. Egy kicsit megijedtem, de szerintem ki fogom bírni. Jól érzem itt magam, tetszenek a játékok, jól kijövök a többiekkel is, és finomakat eszünk – mondja Gergő.
Velük beszélgetve nem tűnik fel, hogy bármiben különböznének más gyerekektől. Vidámak, lelkesek, nyitottak. Talán fel sem fogják, milyen nehéz a sorsuk, hogy mitől különleges a Lurkóház, s talán ez a rendhagyó napközi segíthet nekik abban, hogy az itt kapott törődés és szeretet által megvalósítsák álmaikat, és egyszer ők segíthessenek másokon.
