Az elmúlt tíz évben Szabadka területén negyvenkét személyről tudnak, akin nemi erőszakot követtek el. A rendőrség adatai alapján a negyvenkét esetből kilenc a mai napig felderítetlen, tizenhárom esetben az elkövető személye ismert volt, és húsz esetben a nyomozás során derítettek fényt az elkövető személyazonosságára.
Ezek az emberek ellen eljárás indult, és a legtöbben már le is töltötték börtönbüntetésüket. Hogy valójában hányan lettek nemi erőszak áldozatai, amiről a hatóságok nem tudnak, arról igencsak megoszlanak a vélemények.
Már magában a meghatározásban is benne van, hogy a nemi erőszak a szexuális szabadság elleni bűncselekmény, ahol az áldozatot erőszakkal vagy fenyegetéssel közösülésre kényszerítik. Dr. Sági Zoltán, neuropszichiáter az elkövető lélekrajzát a következőképpen magyarázta:
– A nemi erőszakra való hajlamnak nincsen biológiai, genetikai háttere, tisztán szocializálódás és érzelmi nevelés kérdése, melyben rengeteg nem verbális üzenetet sugárzunk kifelé. Minden velünk született ösztönműködésünket megtanuljuk uralni és korlátok közé szorítani. Ilyen a nemi ösztön is. Abban az esetben, ha a gyerek a szocializálódás során olyan viselkedésmintákat lát, ahol a szexualitás, ösztönlevezetés agresszióval, erőszakoskodással társul, ahol a nemek közötti viselkedés egyfajta macska-egér játék, számára ez lesz a természetes viselkedés, és az ellenkező nemet tárgynak tekinti. Ez azt vonja magával, hogy az ösztöneit nem tudja korlátok közé szorítani, és agresszív módon elégíti ki szükségleteit. Sokszor a saját ismeretségi köréből választja ki az áldozatot.
Az elkövetőknek nincsen lelkiismeret-furdalásuk, a következményekre nem gondolnak. Őket egyedül a vágyaik azonnali kielégítése motiválja, az áldozat pedig eszköz ebben, aki tiltakozásával csak gerjeszti az elkövető agresszióját.
– Ez egyfajta személyiségzavar, pszichopátia, amit a mai napig nem tekintenek betegségnek. Ha nincs betegség, nincs kezelés, s nem is kényszeríthetjük ki, hogy legyen. Ennek a fajta viselkedésnek mindig vannak előzményei, de érdekes módon erre a bíróság sosem kérdez rá. Legtöbbször a börtönbüntetés sem tud kialakítani bennük semmilyen gátlást, és újra elkövetőkké válnak – mondja dr. Sági Zoltán.
A szabadkai rendőrségtől kapott adatokból viszont az derült ki, hogy az elmúlt tíz évben egyszer sem találkoztak ugyanazzal az elkövetővel, akiket szigorú megfigyelés alatt tartanak, mióta letöltötték büntetésüket. A statisztika azt mutatja, hogy az elkövetők legtöbbször 35 és 55 év közöttiek, az áldozatok pedig 25 és 40 év közöttiek, bár az áldozatok életkora valójában 20 és 80 év közötti skálán mozog. A legveszélyesebb helyszínként az autót, házat és a parkokat, erdőket jelölték meg.
A szégyen és a lelki megrázkódtatás az áldozaté. Aki első elkeseredésében vállalja, hogy jelenti az esetet, fájdalmas procedúrán megy keresztül, ahol újra meg újra megaláztatásának körülményeit boncolgatják, mozzanatról mozzanatra kielemezve a történteket. Ha előbb nem is, a bíróságon mindenképpen. A hivatalos eljárás az áldozat bejelentésével kezdődik. Az első és legfontosabb mozzanat az azonnali orvosi vizsgálat, majd a rendőrség elvégzi a helyszínelést, felveszi az áldozat vallomását, és a feljelentés alapján elkezdik az ügy kivizsgálását. Sokszor nem jelent problémát az elkövető kilétének felderítése, mert az esetek mintegy felében az elkövető az áldozat ismerőseinek köréből kerül ki, és az erőszak előre megtervezett. Ez lehet munkatárs, iskolatárs, előző partner, akár rokon is, és persze a házasságon belül elkövetett erőszak is igen gyakori, mely akár éveken keresztül folyhat a zárt ajtók mögött.
Akit megerőszakoltak, természetes, hogy nem szívesen beszél róla. Már maga az esemény is hatalmas lelki traumát okoz, amit lehet, sosem fog tudni lezárni magában, és emellett még a különféle nemi betegségek, nem kívánt terhesség kockázatával is számolni kell. A történtek tulajdonképpen az áldozat szexuális identitását rombolják szét, melyet nagyon nehéz feldolgozni, és akár örök életre olyan negatív élményt kapcsolnak a nemi élethez, amin sosem tudnak túllépni. Ezért fontos lehetőséget adni, hogy beszélni tudjanak róla.
Az első reakció a félelem. Félelem a társadalmi megbélyegzéstől, félelem a közvetlen környezet elutasításától, félelem az emlékektől, amit a legapróbb dolgok is felszínre hoznak. Ez lehet az oka, hogy nem jelentik az esetet, és az elkövetőnek nem kell felelnie a tettéért. Az elkövető akár meg is fenyegetheti, zsarolhatja áldozatát, hogyha valakinek beszél a történtekről, ezzel magát vagy a hozzá közelállókat veszélyezteti. Maga a társadalom is igen furcsán viszonyul a nemi erőszak fogalmához és az áldozathoz. Magát a cselekedetet elítéli, és az egyik legsúlyosabb bűncselekmények között tartja számon, mégis igen konzervatív és patriarchális beállítottságú, ahol a nőket tárgyként kezelik, és elítélik amiatt, ami a férfiak körében elfogadott. Ezért történhet meg az, hogy a bíró előtt az áldozatnak, legtöbb esetben a nőnek, azt kell bizonygatnia, hogy nem ő tehet a történtekről, nem akarta az együttlétet, és csak a torkának szorított kés miatti félelmében nem védekezett elég intenzíven. Sajnos az igazságszolgáltatás nincsen tekintettel az emberi érzelmekre és méltóságra. A törvény előtt csak a tények léteznek, s a kérdés, vajon az áldozat mennyiben járult hozzá, hogy megerőszakolják. Itt ütközik ellentmondásba a szabadabb életmódot elfogadó demokratikus társadalom és a benne megbúvó előítéletek, amikor is képletesen szólva „boncolgatni kezdik a dekoltázs mélységét és annak következményeit”. Normális körülmények között senki sem állítaná azt, hogy egy miniszoknya, egy mosoly, ismerkedés a szórakozóhelyen, vagy a nők viselkedése a nemi erőszak kiváltó oka, mert így nap mint nap nők ezrei eshetnének áldozatul az erőszaktevőknek. Ugyanakkor az áldozat részéről valóban történhetnek olyan nem tudatos megnyilvánulások, melyek kiválthatják az erőszakot. Legyenek bármilyenek is az előzmények, ha az egyik nemet mond, a másik köteles azt tiszteletben tartani.
A törvény szerint nemi erőszak miatt egytől tizennyolc évig terjedő börtönbüntetést róhatnak ki az elkövetőre a körülményektől függően. Maximális tizennyolc évet abban az esetben szabhatnak ki, ha az áldozat belehal az erőszakba, vagy ha azt gyermek ellen követik el. A joggyakorlat a legtöbb esetben azonban nem éri el ezt a szélsőséges értéket. A kerületi bíróságtól kapott adatok szerint az elmúlt tíz évben 37 szexuális bűncselekmény esetében született ítélet. 29 személyt nemi erőszak miatt ítéltek el, 4 esetben fogyatékos ellen elkövetett szexuális bűncselekmény ügyében született ítélet, két esetben pedig 14 évnél fiatalabb személlyel való közösülés, illetve fajtalankodás miatt, két esetben pedig fajtalankodás ügyében hoztak ítéletet. További öt eset tárgyalása még folyamatban van, melyből négy esetben nemi erőszak a vád.
Elsősorban a fiatalabb nők vannak veszélyeztetett helyzetben, de sokszor egy kis odafigyeléssel megelőzhető a baj. A kockázatkerülés mindenképpen ajánlatos, tehát nem tanácsos késő éjszaka egyedül sétálni, kerüljük a kihalt területeket, a sötét utcákat, parkokat, erdőket. Ne szálljunk be idegen autóba, ne bízzunk meg újdonsült ismerősünkben, akiket nem tudnánk partnerünknek elképzelni, bánjunk vele távolságtartóan! Ne engedjünk a lakásba idegent, vagy olyan valakit, akiben nem bízunk meg teljes mértékben. Van, amikor egyszerűen nincs mit tenni, de feleslegesen nem szabad kockázatot vállalni.
