Elirányítottak egy hétvégi házhoz, ahol a közelmúltban tűnt el a tulajdonos kazánja. Igazi tanyavilág fogadott bennünket, néhol lepusztult, elhagyatott épületek váltották az erdőt, száz méterenként többségben üresen álló hétvégi házak és gyümölcsösök mellett haladtunk el, s hiába találtuk meg a házat, nem jártunk szerencsével. Ekkor megállt mellettünk egy traktor, és a vezetője udvariasan, de tartózkodóan afelől érdeklődött, mi járatban vagyunk.
– Lopnak hát! – mondja rögtön kérdésünkre. – Majd' minden második szomszédtól ellopták a kazánját, meg amit érnek. Tőlem is loptak már mindenfélét, boronát, lóekét, fogast, szecskavágót, szóval főleg vasat. Múlt csütörtökön András meg Imre traktorját vitték el. A Rudinszki- tanyáról is elvitték a kazánt, Imrétől is elvitték, úgyhogy a vejemmel utánfutóra pakoltuk az én kazánomat, és hazavittem, csak a cső marad itt, de azt el is lopták – panaszkodik Horvát Antal, aki Tavankúton lakik, de Csikérián van a tanyája. – Nekem csak húszezer dinár a károm, de van olyan, akinek több ezer euró a vesztesége. A rendőrség mindig kijön, de még nem találták meg a tetteseket. Pedig valaki kileste, és pontosan tudja, hogy mi minden van itt. Ezt csak a rendőrök tudnák visszaszorítani.
Antal azt mondja, tavaly karácsonykor kezdődtek meg a lopások, szerinte több kisebb bandáról lehet szó, akik a lopott rezet aztán eladják a vaskereskedéseknek. Vagyis a lopások hátterében a szegénység állhat.
Lehocki Imrét már korábban is meglopták. Ellopták a pálinkafőző kazánját, tavaly a szőlőprését, a múlt héten pedig a kistraktorát.
– Huszonöt éve járunk ki oda. Egyetlenegyszer sem vittek el onnan semmit, pedig minden kint állt szem előtt. Most meg mindent, amit el lehet adni, azt ellopják. Csütörtök éjszaka az egyik szomszédtól is elvitték a traktort, egy kis motokultivátor félét. Nem hiszem, hogy elhajtották volna, mert felverték volna az egész környéket. Valószínűleg kisteherautóval jöttek, és csörlővel pár perc alatt felemelték a kocsira a több száz kilós traktort. Nincsenek nyomok, az ilyen kisteherautók nem nehezek, és a fű gyökérzete ősszel olyan erős, hogy nem látszik semmi.
A betörések és lopások sorozata azért sem meglepő, mert a falu, ahol még iskola is volt, mára igencsak elhagyatott környékké vált. Imre szerint megesett vele, hogy míg a szőlőt gondozta, egy lélekkel sem találkozott, esetleg elvétve összefutott egy-két szomszéddal. Ha idegen téved arrafelé, az mindenkinek feltűnik. Ám senki nem vett észre semmi gyanúsat, így felmerül, hogy talán az egyik szomszéd lehet az elkövető, talán pont az, aki két-három éve költözött oda, és már a hatóságokkal is akadt dolga.
– Egy százliteres kazán nagyjából ezer euróba kerül. A Peščara Szövetkezetből elloptak két nagy kazánt, darabokra vágták, és a száztíz kiló rezet eladták a vaskereskedésnek. Talán kaptak érte huszonegykét ezer dinárt. A tulajdonosnak óriási a kára, a haszon meg alig valami. Ezért kellene mindenhol feljegyezni, hogy ki vitt fémárut eladni, és az honnan vette azt.
Ha a rendőrségnek lenne rá kapacitása, és állandóan járnák a környéket, ez nem történhetne meg. Mi nem tudunk mit tenni ellene, a csősz sem elég. Egy lakat pedig nem akadály. A traktorom is lakat alatt állt a fészerben, mégis elvitték – mondja Imre. – Egyedül művelem az egy hold szőlőmet. A metszést, a permetezést, a talaj lazítását, mindent ennek segítségével végeztem. Pár ezer euró a károm, és még nem tudom, tavaszra hogyan fogom elvégezni a munkálatokat. Már mindent kétszer megvettem, a préseket, a kazánt, most meg még a traktort is?! Már a rendőrök is ismernek, annyiszor jöttek ki hozzám.
Imre úgy véli, a szegénység viszi rá az embereket erre, és persze nem félnek semmitől, főként a rendőröktől nem, akik szerinte tehetetlenek.
– Ellopták a háti permetezőmet, feltúrták miatta az egész fészert, és a vízpumpát is leszerelték. Persze vittek már el kabátokat, cipőt, sőt kávéscsészéket is, de azt még valahol megértem. Amikor időről időre azzal kell szembesülnöm, hogy felforgatják a házat, ellopnak mindent, ami csak mozdítható, hogy olcsó pénzért eladják, az szörnyű. Az ember csak tehetetlenséget érez. Borzasztó érzés. Ezt a traktort nem tudom hogyan pótolni, s ha veszek is egy másikat, minden nap attól kell majd rettegnem, megvan-e még. Sajnos ez jelenséggé vált. Ahogy fosztogatnak Csikérián, úgy végiglopták már Kelebiát is.
Imre most vár és reménykedik, hogy tavaszig megtalálják az ellopott traktort, hiszen akkor kell megkezdenie a metszést. Még néhány évig mindenképpen szeretne bor-és pálinkakészítéssel foglalkozni, de a sorozatos lopások, és a felderítetlen ügyek árnyékként vetülnek további munkájára.
