Az Igazságügyi Minisztérium munkacsoportja, amelynek élén dr. Vladimir Vodinelić, a belgrádi Union Egyetem Jogi Karának a tanára áll, az év végéig befejezi a rehabilitációról szóló törvénytervezetet. Ez a törvény azért készül, hogy kijavítsa a meglévő törvény hiányosságait, és új megoldásokat javasoljon.
‒ A törvénytervezet befejezés előtt áll – nyilatkozta lapunknak a professzor ‒, az év végéig elkészül, de nem merek olyan jóslatba bocsátkozni, hogy mikor is lép életbe.
Mi a jelenlegi és a készülő törvény között a különbség?
‒ A jelenlegi a rehabilitációt csak egy szempontból szabályozza, az pedig azon döntések megsemmisítése, amelyeket politikai okokból hoztak meg. Az új törvény más intézkedéseket is előirányoz. Például mindazok, akik politikai elnyomás vádjával pénzbüntetést fizettek, ezt a pénzt, természetesen újraértékelve, visszakapják. A politikai elítélteknek, akik börtönben voltak, az ott eltöltött éveket szolgálati éveknek ismerik el. Vagy például ha valaki a büntetés következtében megbetegedett, az állam felvállalja e beteg ápolását, gondozását. Rehabilitálják azokat is, akiket az említett időszakában olyan törvények alapján ítéltek el, amelyek önmagukban ellentétben álltak az egyetemes emberi jogok és a jogállam eszméjével. Ezenkívül azokat az embereket is rehabilitálják, akiket olyan cselekedetekért ítéltek el, amelyek az elkövetés pillanatában nem számítottak bűncselekménynek. Ilyen esetek voltak 1945-ben, 1946-ban, 1947-ben.
A jelenlegi törvény az 1941. április 6. és 2006. április 25. között levő időszakra vonatkozik. Az új törvény is ezt az időszakot öleli fel?
‒ Nem. Ha az új törvény életbe lép, mindazok, akiket a második világháború alatt és 2000 októbere után büntettek meg vagy ítéltek el, nem kérhetik a rehabilitációt.
Miért?
‒ A munkacsoport véleménye, hogy a háborús időszak kárvallottjainak rehabilitálását és kárpótlását egy másik törvénnyel kell rendezni, ugyanis nem egyforma állapot, egyforma helyzet uralkodik a háborúban és a békében. A rehabilitációval az állam által elkövetett megtorlásokat rendezik, a háborúban elkövetett megtorlások elkövetője viszont a legtöbb esetben nem az állam volt.
Bozóki Antal, újvidéki ügyvédnek ezzel kapcsolatban más a véleménye.
‒ Teljesen fölösleges egy újabb, egy harmadik rehabilitációs törvényt hozni. Ezt a kérdéskört egyetlenegy törvénnyel kellene rendezni, ahogy ezt más országokban, például Magyarországon is tették. Az, hogy a törvényhozó az új törvényből kihagyja a háborús éveket, azt jelenti, hogy a háborúban elkövetett atrocitásokról nincsen határozott álláspontja. Meggyőződésem, hogy az állam ily módon akar időt nyerni.
Volt alkalma betekintést nyerni a törvénytervezetbe?
‒ Nem láttam a tervezetet, csak az újságokból tájékozódtam róla. Ennek ellenére – legalábbis arról, amiről tájékozódhattam – van véleményem. Elsősorban az, hogy e törvény sokat késik. Immár csaknem három évet, és ki tudja, mikor lép életbe. A törvénytervezet nem tartalmaz néhány kárpótlási alapot, nem tartalmazza az elveszett vagy kiesett jövedelmet. Ha valaki börtönben volt vagy a Goli otokon, az idő alatt nem tudott jövedelmet megvalósítani. Annak az embernek tehát joga van követelni az államtól azt a jövedelmet, amit megvalósíthatott volna az alatt az idő alatt. Ebből a törvénytervezetből ezt nem látom, és a pozitív jogszabályok alapján jelenleg is érvényes jogi alapokat sem: az átélt félelem utáni kárpótlást, az elszenvedett fájdalom utáni kárpótlást, a tekintély, a becsület, a személyi szabadság megsértése utáni kárpótlást. Az sem világos, hogy miként lesznek kárpótolva az ártatlanul kivégzettek hozzátartozói, ugyanis azoknak is joguk van a rehabilitálás utáni kárpótlásra. A nemzetközi jogban ismert, hogy ilyen esetekben egyösszegű kárpótlásra jogosultak a kivégzettek, az elhalálozottak hozzátartozói.
Vannak-e jó oldalai a törvénytervezetnek?
‒ Jónak tartom azt, hogy rehabilitálják azokat is, akiket olyan törvények alapján ítéltek el, amelyek önmagukban ellentétben álltak az egyetemes emberi jogok és a jogállam eszméjével. Annál is inkább, mert ezzel leegyszerűsödne az eljárás.
A törvénytervezet állítólag év végéig elkészül, de nem tudni, meddig lesz képviselőházi eljárásban. Az idő múlik, egyre idősebbekké válnak azok az emberek, akiket a rehabilitáció és a kárpótlás érint. Mit javasol ezeknek az embereknek, várjanak-e az új törvényre, vagy már most nyújtsák át keresetüket?
‒ Semmiképpen sem szabad az új törvényre várni. Saját példámat mondom el. Nem várva erre a törvényre az egyik, már rehabilitált ügyfelem esetében pereltem Szerbiát. Hivatkoztunk arra, hogy a törvényt nem hozták meg ugyan, de a bácsi már kilencven éves, és nincs időnk várni arra, hogy Szerbia meghozza a törvényt. A hatályos jogszabályok alapján, a kötelmi törvény megfelelő szakaszai alapján is, az eljáró bíróság megítélheti neki a kárpótlást, mivel előzőleg már rehabilitálták. Óriási eredménynek tartom, hogy a bíróság ezt az érvelést elfogadta, noha simán hivatkozhatott volna arra, hogy nincs ide vonatkozó törvény. Megtörtént a peres feleknek a kihallgatása, a szakértők szakvéleményezése, és most várjuk, hogy a bíróság döntést hozzon ebben az ügyben. Mindenkinek azt ajánlom, hogy indítsa el keresetét, mivel az állam az időhúzással azt akarja elérni, hogy a rehabilitálás és a kártalanítás minél kevesebb pénzébe kerüljön. Felhívom a figyelmet arra, hogyha a kárvallottak életük során nem nyújtják át kárpótlási követelésüket, haláluk után családtagjaik ezt már nem tehetik meg. Természetesen az erkölcsi kárpótlásról beszélek, nem az anyagiról.
