A magyar szerkesztőség
A Vajdaság egyik leghallgatottabb rádiója évtizedek óta a közszolgálatiság szellemében igyekszik minden réteghez szólni, többek között gyermek- és ifjúsági, egészségügyi, művelődési, nyugdíjas műsorok készülnek – mind nagyobb hangsúlyt fektetve az interaktivitásra – ,s ezek hallgatói, készítői most ünnepelnek. Negyven éves a Szabadkai Rádió.
-- A politika mindig is összefüggött a tájékoztatással. Amikor 1968 augusztusában a Szabadkai Rádió sugározni kezdte adását, a csehszlovákiai események alaposan felkavarták a térség akkori országaiban a belpolitikai helyzetet. Jugoszlávia‒az akkori ország‒ el nem kötelezett politikájának terjesztése érdekében egyre több olyan helyi vagy regionális rádióállomás működését indította el, amelyek adásai hallhatóak voltak Romániában, Magyarországon, egészen Kecskemétig, Temesvárig. Ennek is köszönhető, hogy Szabadkán újra rádiót alapítottak, ugyanis működött itt rádió 1945-ben, csak azután elvitték Újvidékre – beszélt a kezdetekről Németh János szerkesztő – Valószínűleg, hogy a mostani helyzetben sokan azt mondják, a Szabadkai Rádió egyfajta fosszília, egyfajta reliktuma a szocialista önigazgatási rendszernek. Az ugyanis, hogy egy többnyelvű környezetben több nyelven sugároz műsort (szerb-horvát és magyar nyelven, majd szerb, horvát, magyar és néhány éve német nyelven is) nyilván annak köszönhető, hogy a testvériség-egység szellemében biztosított volt a többnyelvű rádiózás.
A közszolgálatiság az egyik legfontosabb célja ennek a rádiónak, ezt hallottuk legtöbb munkatárstól, Németh Jánostól is.
– Mély meggyőződésem, hogy a Szabadkai Rádiónak közszolgálatiként meg kell maradnia. Az a fontos, hogy a polgárok megtudják, mikor nem lesz az utcájukban áram, mikor vágják a parlagfüvet...A helyi rádiózásra, mint egy falusi kisbíróra, nagy szükség van, mert ebben a globalizálódó világban egyre inkább a saját környezetünk élete iránt érdeklődünk.
Negyven évvel ezelőtt szendvicsműsorsémával indult a Szabadkai Rádió élete, ma már egész napos magyar adás is van, amit 1998-ban Árpási Ildikó főszerkesztősége ideje alatt értek el. Nagy esemény volt ez, ahogy az is, hogy képesek voltak leszakadni az állami rádió belpolitikai híreiről, és maguk készíteni a belpolitikai híreket, nem vették át szolgalelkűen a Tanjug híreit. Mint mondják, jó lenne, ha külön frekvencián megmaradna egyiken a szerb- és a horvát nyelvű, másikon pedig a magyar- és a német nyelvű műsor. Az egész napos magyar nyelvű adás készítéséhez nincsenek elegen, de mégis, túlterhelten is küzdenek érte. Ahogy Németh János fogalmazott, a hallgatók még évtizedekig fenntartanák ezt a rádiót, de ha nem lesz fülhallása a mindenkori szabadkai városvezetésnek, hogy szükség van egy ilyen rádióra, akkor megszüntethetik.
– Volt ultrarövid- és középhullámú adónk is, a középhullámú adót lebombázták – mondta Bencsik István szerkesztő , aki Németh Jánossal együtt úgy gondolja, nem nevezhető hullámvölgynek a bombázások idején történő rádiózás., inkább mozgósító ereje volt. – Tudatosult az emberekben, hogy éles helyzetekben milyen fontos a közszolgálati rádió. Ahogy leesett egy bomba Palicsra, mi már hívtuk is az illetékest, de a helyszínre is kimentünk. Gyorsak voltunk. A Szabadkai Rádió végigcsinálta 2000. október 5-ét, mindenütt ott voltunk, követtük az eseményeket, megtörtént, hogy a rádióban is éjszakáztunk. Ezért kapta meg a rádió a Pro Urbe Díjat 2001- ben, 1978 -ban pedig Októberi Díjat is kapott.
A bombázások időszakára emlékezik leginkább MácsaiTibor is, aki 23 és fél évig dolgozott a Szabadkai Rádióban, két évig megbízott fő- és felelős szerkesztőként.
– Az október 5 -e körüli eseményeknél bebizonyítottuk, hogy valóban ellenzéki rádió vagyunk. Mertünk packázni a hatalommal, olyan kockázatot vállalva, amit sok tájékoztatási eszköz nem mert megtenni. Többnyire igyekszem egyszerű hallgatóként követni a történéseket, de egy valamikori rádiósnak ez nem sikerülhet. Mindig ott a vájt fül. Dühít, ha észreveszem, hogy az újságíró felületes, elmegy fontos témák mellett.
Szívesen emlékszik vissza a Szabadkai Rádióban töltött 25 évére Gubás Ágota is. Mint mondja, magyar nyelv és irodalom szakos tanári diplomája ellenére sohasem a tanári pályára készült, a média vonzotta. Lektorként dolgozott mindvégig, de kizárólag ez nem elégítette ki, az igényesség jegyében irodalmi és nyelvművelő műsorokat készített. A kedvenc rovata a Miért tetszik? volt, amikor újságírók, színészek, írók, tanárok osztották meg kedvenc versüket vagy egy-egy prózarészletet a hallgatókkal, majd közösen elemezték ezeket. A nevelést tartja a média, a közszolgálati médium egyik fontos feladatának. Küzdeni kell az igénytelenség ellen, s úgy gondolja, a Szabadkai Rádióban van egyfajta törekvés erre. Megosztotta velünk azt a véleményét is, hogyha már mindenképpen dönteni kellett, inkább Szabadkának kellett volna regionális közszolgálati frekvenciát adni Újvidék helyett, mert itt van a magyarság bázisa, és a hallgatókat a természetes közegükben kell és lehet leginkább megszólítani.
Ha összehasonlítjuk, a mondjuk 30 évvel ezelőtti rádiózást a mostanival, mi az, ami először eszükbe jut? – tettük fel a kérdést. Bencsik István szerint a technika mindenképpen, ami a gyorsaságot hozta magával. Sokkal gyorsabban kell reagálni, dolgozni ahhoz, hogy eleget tudjanak tenni a mostani követelményeknek, az órák percekre rövidültek. Ez olyan is - is dolog, jó is, nem is, a technikai vívmányok új utakat nyitottak meg a rádiózásban is, de a gyorsaság miatt nagyobb a hibalehetőség is. A rohanásban, az embert próbáló gyilkos tempóban sajnos nem jut elég idő tanítani a fiatalokat, foglalkozni velük, merthogy a Szabadkai Rádió magyar szerkesztőségében néhány fiatal is dolgozik, köztük a maximalistaként emlegetett Paszterkó Diana is, aki elmondta, a fertőzés, ami miatt évtizedekig rádiózik valaki, őt sem kerülte el. 2007 októbere óta dolgozik a Szabadkai Rádióban, de már korábban is bedolgozott tudósítóként. Kihívást, kreativitást feltételező munkát keresett, s örül, hogy kipróbálhatja magát ebben a szakmában. Azt vallja, amit csinál, úgy akarja megcsinálni, hogy bátran mellé tudjon állni, úgy elkészíteni egy - egy műsort, hogy ő maga is szívesen hallgassa vissza, ez viszont azt jelenti, ideje legnagyobb részét a munka tölti ki.
Természetesen Németh Ernőt, a magyar szerkesztőség fő- és felelős szerkesztőjét is felkerestük, aki 22 éve rádiózik. Az ifjúsági műsorban eltöltött első 2-3 évet tartja meghatározónak, szép emlékek fűzik e műsor szerkesztéséhez is. 2006 márciusában lett megbízott főszerkesztő, az elmúlt 1-2 évben megvalósíthatta néhány elképzelését, a nevéhez fűződik a Szabadkai Rádió magyar szerkesztőségében az úgynevezett sávos műsorséma.
– Kinevezésem után körülbelül másfél hónapig készültem rá, hogy új műsorsémát vezessek be, az úgynevezett sávos műsorsémát. Ennek a lényege, hogy különböző napszakokban, reggeltől estig, minden munkanapon hasonló típusú műsorokat hallgathatnak a rádiózók: reggel reggeli műsort, azután családi-, majd délben szórakoztató-, ismeretterjesztő magazinműsorokat, délután riportműsort és különféle állandó rovatokat, este pedig szórakoztató műsort. Így a hallgatóink mindig tudták, hogyha bekapcsolják a Szabadkai Rádiót, melyik napszakban milyen típusú műsorra számíthatnak, és hogy a hét melyik napjain milyen témákkal foglalkozunk, például hétfőn van sportműsor, szerdán egészségügyi magazin, csütörtökön a nyugdíjasok-, pénteken pedig a hobbisok műsora. A koncepciót közösen találtuk ki a munkatársaimmal. A hallgatókkal való élő, intenzív kapcsolat is fontos, célunk emberközelivé tenni a rádiót, ahogyan ez a célja a legtöbb rádiónak. Műsorainkban sok lehetőség van az interakcióra. Kikérjük a hallgatók véleményét egy- egy témában, zömmel okos dolgokat mondanak, amire oda lehet figyelni. Nagyon szeretik a kvízműsorokat is. Változtatásra szükség van a műsorok terén, így voltak olyanok, amelyek megváltoztak, mint például a Múltidéző. Ez év májusában úgy volt, hogy az Újvidéki Rádióval együttműködünk, és az ő műsorukat sugározzuk. Ekkor megszűnt a nagyon kedvelt bulivonal, a többi apró változásokkal megmaradt. A hallgatók nem szeretik a drasztikus változást, így szinte fel sem tűnik, mégis frissül a műsorsémánk. Szeretném, ha több oknyomozó riportot készítenénk, de tudom, hogy ezt 11 ember, ahányan az egész napos magyar nyelvű műsort készítik, ekkora terhelés mellet nemigazán tudja megcsinálni. Szeretném, ha a most meglévő műsoraink magasabb színvonalúak lennének minden téren, de persze az ember nem tud folyamatosan mindig minden műsort ugyanazon a szinten elkészíteni. Én nagyon sokat tervezek. Például arra gondolok, hogy mi lesz tíz év múlva, amikor Szerbiában is digitalizálják a rádióhálózatot, és hirtelen megtízszereződik a rádiók száma. Akkor lehetne- e a Szabadkai Rádiónak magyar 1 és magyar 2 műsora, amely csatornákat tulajdonképpen tematizálni kellene, hiszen egy rádió ma már nem tudja megszólítani a fiatalokat és az idősebbeket egyaránt. Mindent összevetve, a rádiónk mindig dobogós helyen állt a Vajdaság leghallgatottabb rádiói között, s erre büszkék vagyunk.
