Igazán félelmetes napok voltak, amikor Mirjana Markovi ć , az egykori szerb nagyasszony alaposan bevásárolt kínai filmekb ő l, és elárasztotta vele az országos közszolgálati tévécsatornákat. Már akkor is kínai volt az alsónem ű nk, a lábbelink, a játékunk, a karácsonyi feny ő díszünk, talán már a bespájzolt fokhagymánk is. A dömping azóta olyannyira fokozódott, hogy immár a tankönyvek jó részét is ott nyomtatják. Nem félelmetes?
A B92 jóval a tanévkezdet után, a napokban derítette ki, hogy a belgrádi Nova škola kiadó több ezer kilométerre, Kínában nyomtatta ki a cirill betűs tankönyveket. Mi más okból, mint azért, mert olcsóbb volt? A kiadó ugyan nem verte nagydobra az üzleti fogást, hanem a szülők vették meglepetéssel tudomásul, hogy immár nemcsak a ceruza, a faszínes, a füzet, a vonalzó... kínai, hanem már a cirill betűs tankönyv is jókora utat leírva, a Távol-Keletről érkezve jutott csemetéjük asztalára. A megtakarított pénzen a kiadó iskolatáskákat (ugyan milyent, ha nem kínait) ajándékozott mindazoknak, akik a tankönyveiből vásároltak. Todor Ćuk igazgató szerint három kínai nyomdát is igénybe vettek, ahol kitűnő munkát végeztek, elfogadták a megjegyzéseket és a reklamációt, ingyen leszállították a könyveket, ráadásul utólag fizettették meg a munkát, igen hozzáférhető áron. A minisztérium nem tett kifogást, mert az új tankönyvtörvényt még nem fogadták el, a régi pedig nem kötelezi a kiadót hazai nyomda igénybevételére. Sőt, még arra sem tér ki, hogy felülvizsgálja a tankönyv minőségét, felügyelete csupán az előkészítésre terjed ki. A Nova škola szerint mindenesetre jól járt mindenki, rajta kívül a diák, a szülő is.
Kivéve a szerbiai nyomdákat. Most már nemcsak idehaza, vagy a környező országokban kell konkurenciától tartaniuk, hanem a veszély nyilvánvalóan a Távol-Keletről is leselkedik. Lehet, hogy csak okulniuk kellene a példából.
