A Wikipedia internetes lexikon Jaša Tomićról, mint a szerbség érdekeiért küzdő politikusról, publicistáról, újságíróról és íróról számol be. 1856-ban született Versecen, tanulmányait Temesváron, Kecskeméten, Bécsben és Prágában végezte, később a Srpsko kolo és a Zastava folyóiratok szerkesztőjeként tevékenykedett, valamint ő alapította a Narodna slobodoumna stranka-t (Szabad Felfogású Néppárt), amely később, 1891-ben Radikális Pártra változtatta nevét.
1889-ben gyilkosság miatt hét év börtönbüntetésre ítélték, leszúrta Miša Dimitijevićet, az újvidéki Branik című folyóirat szerkesztőjét. 1918-ban ő állt annak a szerbek, bunyevácok, és más szláv népek alkotta Nagy Népi Parlamentnek az élén, amely november 25-én kikiáltotta a Vajdaság függetlenségét, és Szerbiához csatoltatta a tartományt. Tomić 1922-ig élt, az újvidéki Emléktemetőben temették el.
A szerb érdekharcost a vajdasági szerbek – mindenekelőtt a szélsőséges nemzeti gondolatokat melengető polgárok – megváltóként emlegetik, nem csoda, hogy utcákat, sugárutakat, sőt falut neveztek el róla. Újvidéken a helységközi autóbusz-állomás előtt húzódó hat sávos sugárút viseli a nevét, az elmúlt négy évben hatalmon lévő városi önkormányzatnak azonban ez nem volt elég: Jaša Tomić-szobrot avattak fel a belvárosi Duna utca végében, nem messze attól a háztól, amelyben Tomić lakott, az óváros egyik leglátogatottabb és legszebb lokációján. A radikálisok – a szoborállítási javaslat közvitára bocsátását mellőzve – megszavazták az életnagyságú bronzszobor felállítását, Aleksandar Zarin szobrász alkotásról Maja Gojković kisasszony, Újvidék akkori radikális polgármestere húzta le a lepelt 2006. november 9-én. Az eseményre pontosan 88 évvel azután került sor, hogy az első világháborúban a szerb csapatok bevonultak a városba.
Az akkor ellenzékben lévő, demokratikus előjelű újvidéki politikai pártok élesen bírálták az emlékműavatást, leginkább antiszemita meggyőződései miatt ellenezték azt, hogy a toleranciáról ismert Újvidék központjában egy ilyen nézeteket valló személynek emeljenek emléket. Az ellenzékiek közül sokan azért háborogtak, mert Jaša Tomićot elítélt gyilkosként tartja számon a történelem, olyan gúnyos javaslatok is elhangzottak, hogy a szoboralkotás magasra emelt kezébe kést kellene rakni...
A szoborral kapcsolatos botrány azonban akkor érte el tetőfokát, amikor Efraim Zuroff, a Simon Wiesenthal Központ vezetője, neves naciüldöző visszautasította azt a megtiszteltetést, hogy Újvidék díszpolgárává avassák. Zuroff – aki az Újvidéken elkövetett háborús bűnök miatt keresett Képíró Sándor csendőrparancsnok felkutatásával érdemelte ki a díszpolgári címet – azt mondta, hogy nem kér ebből a megtiszteltetésből mindaddig, ameddig a város központjában egy zsidógyűlölő szobra éktelenkedik, vagy ameddig a város nem határolja el magát világosan Tomić antiszemita nézeteitől. Ezzel kapcsolatban olyan ötletek is megjelentek a sajtóban, hogy maradjon a szobor ott, ahol van, de rakjanak rá egy táblát, amelyen az állhat, hogy a város nem ért egyet a Tomić által publikáltakkal. A legszellemesebb polgári kommentár azonban mindenképpen az volt, hogy ezentúl minden szobor talpazatára szereljünk kerekeket, és akkor majd – attól függően, hogy ki van hatalmon – oda tologathatjuk őket, ahova akarjuk...
A gyűrűző botrány miatt Igor Pavličić, Újvidék nyáron megválasztott demokrata polgármestere úgy döntött, hogy a témával kapcsolatban, azaz arról, hogy kihelyezzék-e a szobrot a városközpontból, közvitát indít. Lapunknak azt nyilatkozta, a legfontosabb az, hogy a kérdés közvitára került, és hogy a polgárok vélekedésétől függően döntenek majd a szobor sorsáról.
– A lényeg az, hogy mindegyik, a városra nézve sorsdöntő kérdés mögött a nyilvánosság támogatása álljon – mondta Pavličić, majd elmagyarázta, hogy a közvitában a helyi közösségek helyiségeiben, vagy a városi önkormányzat internetes oldalán (www.gradnovisad.org.yu) vehetnek részt a polgárok, erre a célra létrehoztak egy külön e-mail címet is: pomerigradjana@gradnovisad.org.rs. Pavličić polgármesterként arra törekszik, hogy minden fontos dologról politikai kompromisszummal, de mindenekelőtt a nyilvánosság részvételével döntsön.
– Polgármesterként nagyon nehéz azt mondanom, hogy ellenzem a szobor kihelyezését a központból, hiszen sem én, sem a Demokrata Párt nem értettünk egyet azzal a móddal, ahogyan az emlékmű a Duna utcába került. Tehát a szobor akaratunk ellenére került a központba, ellenben nagyon csúnya hozzáállás lenne a részünkről, ha az új önkormányzat elhordaná azokat a szobrokat, amelyeket az előttünk lévő hatalom állíttatott fel. A történelemből – sajátunkból és más országokéból – azt tanulhattuk meg, hogy az egy-egy kort tükröző emlékmű eltávolításába mindig nagyon nehezen nyugodtak bele az embereknek, nagyon nehezükre esett az ilyesmi – nyilatkozta a polgármester.
A témával kapcsolatban kikértük a szobor eltávolítását követelő többi párt véleményét is. Miloš Pankov (Vajdasági Szociáldemokrata Liga) városi tanácsnok, és a városi képviselő-testületben működő művelődési bizottság vezetője is úgy vélekedik, hogy a városban nem lenne szabad olyan személyek kultuszának biztosítani hátteret, akik antiszemita és fajgyűlölő elméleteket népszerűsítettek. A szobrot ideológiai alapon, argumentumok, és a polgárok megkérdezése nélkül állították fel a központba. Tomić személyiségének erkölcsi értéke megkérdőjelezhető, politikai gyilkosságot követett el, a szoborállítással rossz üzenetet küldtünk az antiszemitizmusra különösen érzékeny Európába.
– A Zuroff körüli kellemetlenség nem egyedi eset, ilyesmi később is megtörténik majd, ha a szobrot a városközpontban hagyjuk. Ezzel elismerjük azt, hogy egyezünk Tomić elképzeléseivel – mondta Pankov, aki reméli, hogy a közvita után a szobrot elvihetik majd a belvárosból.
A G17 Plusz városi tanácsnoka emlékezett arra, hogy ez a párt is ellenezte annak idején a szobor elhelyezését, nem csak azért, mert elismert antiszemitának állítottak szobrot, hanem azért is, mert a polgárokat senki sem kérdezte meg arról, hogy akarják-e az emlékművet. Goran Segedinac, aki egyben az Európai Újvidékért elnevezésű városi parlamenti frakció vezetője is, azt mondta, hogy pártja a polgárok döntését fogja támogatni, a kérdéssel kapcsolatban mindenképpen ki kell kérni az újvidéki zsidó és egyéb kisebbségi közösségek véleményét.
– Újvidék összes polgára szenvedett a fasizmus ideje alatt, mindannyiunk érdeke, hogy a szobor kérdésére közösen találjunk megoldást – mondta a tanácsnok.
