Félve attól, hogy egy esetleges folyóiratot a hatalom betilthat, ahogy tette ezt a Visszhang cíművel is, az írók, költők hangos folyóiratot készítettek, élőújság formájában osztották meg egymással mindazt, ami nyomtatásban jelent volna meg. Mindebből egy mozgalom alakult, az Életjel Irodalmi Élőújság, amelyet ötven évvel ezelőtt indított útjára Szabadkán Dévavári Zoltán, Urbán János, Burkus Valéria, Galamb János, s amely mind a mai napig töretlenül áll az irodalom, a kifejező, szép tiszta beszéd szolgálatában.
Kontra Ferenc író, lapunk főszerkesztő-helytettese az Életjel legújabb kötetének a szerzője
A jelentős jubileum alkalmából tegnap este a Városháza dísztermében jöttek össze zenés-irodalmi műsorral ünnepleni az életjelesek, és mindazok, akikhez ez a mozgalom eljuttatta az irodalmat.
A Tiszta csengés elnevezésű ünnepségen először Ágoston Pribilla Valéria mondott köszöntőt. Elmondta, negyven éve ismerője az Életjelnek, nagy szeretettel emlékszik Dévavári Zoltánra, csakúgy mint a tanárnő, az Életjel jelenlegi vezetője, Horváth Emma lelkesedésére és szigorára. Visszaemlékezésében Ágoston Pribilla Valéria megosztotta emlékeit a közönséggel, felidézve, hogy az Életjelben tapasztalta meg a beszéd szépségének kínját, azt, hogyan lehet élet-halál harcot vívni a szóval, s bár az ember megperzselődhet, és sokan meg is perzselődnek, mégis továbbra is irodalmi kalandozásokra buzdítanak.
– Sokan méltatlanul bánnak a nyelvvel – hangsúlyozta. – Az Életjel ezzel dacol immár ötven éve, hogy a költészet tisztán szóljon.
Dr. Jeges Zoltán tartományi oktatásügyi titkár megköszönte mindazt, amit az Életjel tett annak érdekében, hogy az irodalom minél több emberhez eljusson. Oktatási szempontból is nagy szerepe van, hiszen a szép, tiszta beszéd gyűjtőpontja, erre pedig nagy szükség van ma, amikor a nyelvünk az informatika világában elég komoly támadásnak van kitéve.
Lovas Ildikó, Szabadka város művelődési tanácsosa maga is életjeles. Szerinte az Életjel egy ízig-vérig szabadkai történet, az Életjel ebben a városban jelszó, a legnyitottabb gittegylet jelszava. Különleges közösség, ahol tagjainak összetartozását a megszállottság, az elhivatottság, az irodalomhoz való ragaszkodás biztosítja. Az Életjel egy erőteljesen lüktető impulzus, ami nem engedi el a tagjait és az irodalom iránt elkötelezetteket.
Pintér Molnár Edit köszöntőjében arra hívta fel a figyelmet, hogy a tudás azért van, hogy megosszuk, az Életjel pedig a tudást közvetíti.
Dudás Károly különleges megtiszteltetésként élte meg, hogy ismét köszönthette születésnapján az Életjelet, ahogy tette ezt a negyvenedik születésnapon is. Elmondta, múltunk, jelenünk, egész itteni valónk szegényebb lenne az Életjel nélkül. A Vajdasági Magyar Művelődési Szövetség nevében egy plakettet és egy díszoklevelet ajándékozott Horváth Emma tanárnőnek állhatatos munkájáért.
Az Életjel könyvek legfrissebbike Kontra Ferenc Drávaszögi keresztek című könyve. A szerző ünnepi köszöntőként ebből olvasott fel, felidézve ezzel azokat az időket, amikor ez a mozgalom útjára indult.
