A verbászi és a kúlai vadászok idén többször is felhívták a közvélemény figyelmét, hogy a vadászterületüket átszelő csatornába rengeteg vad belefullad, mert építője, a Vajdaság Vizei Közvállalat nejlonnal bélelte ki a medrét. A vadak, főképpen a nyári hónapokban, inni mennek a csatornához, a nejlonon belecsúsznak a vízbe, és benne is maradnak.
– Július 23-án tárgyaltunk a Vajdaság Vizei Közvállalat képviselőivel, akik megígérték, hogy a csatornát drótkerítéssel bekerítik. Ezt augusztus 23-ig nem tették meg, ezért döntöttünk úgy, hogy bűnvádi eljárást indítunk a közvállalat ellen – mondja Zoran Žarić a kúlai Fácán Vadászegyesület titkára.– Végső soron ez kötelességünk is, mivel a vadászterületet azzal a feltétellel kaptuk, hogy felelősségteljesen gazdálkodjunk rajta. Ez többek között azt is jelenti, hogy kötelességünk mindazokat a személyeket vagy vállalatokat feljelenteni, akik bármilyen módon károsítják a vadállományt. A Vajdaság Vizei Közvállalat csatornát épít Kúla és Kishegyes között, Kishegyes határáig jutottak el vele. A jelenlegi szakasza öt kilométer hosszú, és teljes hosszába nejlonnal bélelték ki. A folytatása még tíz kilométeres lesz, és azt is kinejlonozzák. A nejlon azért kell, mert az agyagos föld nem tartja meg a vizet a csatornában. Mi azt javasoltuk, hogy csőrendszerrel oldják meg az öntözést, de a válasz az volt, hogy csöveken nem tudnak annyi vizet szállítani, amennyi ezeknek a földeknek az öntözéséhez kell. Tudni kell azt is, hogy a vadászatról szóló törvény 13. cikkelye kimondottan tiltja a csatornák fóliázását.
Mennyi és milyen vad fulladt a vízbe?
– Több mint száz tetemet emeltünk ki mi, vadászok, ebből huszonöt őzet és ötven nyulat. – A kár meghaladja a 10 millió dinárt. Mi kártérítési eljárást indítottunk a vízgazdálkodási vállalat ellen, mire ők a huszonöt őz helyett csak kettőnek az értékét hajlandóak kifizetni. Egyébként a kár minden bizonnyal még nagyobb, ugyanis legtöbb őz a reprodukciós időszakban fulladt a vízbe. A szülők nélkül maradt gidák is elpusztultak. A Vajdaság Vizei Közvállalat egy ideig őrző-védő szolgálatot állított a csatorna mentére, állítólag azzal a szándékkal, hogy eltereljék a víztől a vadat, ám kiderült, hogy eredeti megbízatásuk az volt, hogy tüntessék el a vadászok elől az elpusztult jószágokat. Amikor ezt láttuk, figyelmeztettük a vállalatot, hogy a vad őrzésével, gondozásával mi, vadászok vagyunk megbízva.
Kimegyünk a helyszínre. A csatorna nyílegyenesen fut a mezőkön át Kishegyes irányába. Most alig van benne víz, de ha tele van, akkor tíz méter széles, három és fél méter mély. Egy helyen, a zsilip közelében egy elpusztult állatot látunk. Fentről nem tudjuk pontosan megállapítani, hogy kutya-e vagy nyúl.
– Ha végigsétálnánk a parton, biztosan látnánk még elpusztult jószágot. A fólián látszik a lábuk nyoma, ahogy próbáltak kimászni. Amint látja, a csatorna most be van kerítve drótkerítéssel, de már ott, a túloldalon valaki kivágta. Meg aztán nézzen ide, a kerítés alatt minden kisállat átbújhat, sőt vannak olyan helyek, ahol az őz is simán eljuthat a vízig. Mellesleg szólva, a nyári kánikulában, az aszályos hetekben, hónapokban semmilyen vadat nem állít meg ez a drótkerítés.
Önök, vadászok szerint mi a megoldás?
– Ugyanaz, amit a Szerbiai Környezetvédelmi Intézet javasol. Ilyen csatornánál minden ötszáz méteren megfelelő átjárót kell építeni a vad számára, bizonyos távolságokon pedig itatóhelyeket kell hagyni, amelyeket a vad biztonságosan megközelíthet. Ugyanakkor a csatorna mentén mindkét oldalon erdősávot kellene létrehozni. Mindez persze költség, kiadás. A véleményem az, hogy a kivitelező a legolcsóbb megoldást választotta a csatorna építésére. Mellesleg nemcsak a vadállományt károsítja ez a rendszer, hanem a halakat is. A csatornát a Ferenc-csatornából töltik fel vízzel úgy, hogy erős szivattyúk pumpálják fel. A szintkülönbség ugyanis a két csatorna között több mint húsz méter. A halászok panaszkodtak, hogy több száz kilogramm pontyivadékot szivattyúztak be a fóliás csatornába a vízzel együtt. Mivel ott nem volt mivel táplálkozniuk, mind elpusztultak, ott rohadtak el. A Ferenc-csatorna is szennyezett, majd ezt a vizet tovább szennyezik az elpusztult állatok tetemei. Képzelheti, hogy milyen lehet az a víz, amelyikkel innen a földeket öntözik. Mi a csatornában elpusztult sirályokat is találtunk. Ez a madár nem azért pusztult el, mert nem tudott volna a fólia miatt a vízből kimászni.
Ilyen fóliás csatorna létezik máshol is?
– Nem tudok róla. Itt a környéken volt egy-két ilyen csatorna, de azok sokkal keskenyebbek és sekélyebbek voltak mint ez. Egyébként úgy tudom, hogy azoknak a helyén most már föld alatti csöveken vezetik a vizet az öntözéshez. Azt viszont gyanítom, hogy ez a csatorna mintaként fog szolgálni a többi csatorna építéséhez, ugyanis a tervek szerint a Vajdaság hamarosan teljesen át lesz szőve csatornákkal. A vadászoknak nincs kifogásuk az öntözés ellen, a csatornák építése ellen sem, de határozottan, és véleményem szerint egységesen fel kell lépnünk azon elképzelések ellen, amelyek környezetünket veszélyeztetik. Mindehhez még elmondok egy dolgot. A nyáron a vadőrünk egy gyereksereget zavart el a csatornapartról. Éppen fürdeni készültek volna. Képzelheti, hogy mi történik, ha a vadőr nincsen ott...
A kúlai és a verbászi vadászok arra panaszkodnak, hogy a Vajdasági Vadászszövetség túlságosan lazán kezeli ezt a dolgot, hogy a vadászújságok sem foglalkoznak kellőképpen a témával.
– Szándékunk, hogy felvegyük a környék vadászegyesületeivel, így a kishegyesivel is a kapcsolatot, hogy minél tömegesebben tudjunk a következőkben fellépni.
Kishegyesen járva dr. Bíró Istvánnal, a Fácán Vadásztársaság elnökével beszélgetve megtudtuk, hogy semmilyen kapcsolatuk sincs a kúlai vadászokkal. Ők ugyan még nem vették észre, hogy vadállományukat a csatorna tizedelné, ám lehetséges, hogy a kishegyesi vadászterületről is át-átjárnak a vadak inni a csatornából.
– Egyelőre a mi területünkön még nem építik a csatornát, és jelét sem látjuk annak, hogy hamarosan építenék. Ennek ellenére mi is úgy gondoljuk, hogy a vadállomány megőrzése érdekében az eddiginél sokkal szigorúbb intézkedéseket kellene hozni, de nem csak a csatorna esetében…– nyilatkozta dr. Biró István.
Végül mondjuk még el, hogy a Vajdaság Vizei Közvállalat a csatorna meglévő szakaszának építésére 33 millió dinárt költött, majd további 16 millió 600 ezer dinárt fordított a drótkerítésre és néhány lépcső építésére, ami a vízbe csúszott vad megmentését szolgálja, feltéve hogyha a közelében csúszott a vízbe, és van akkora lélekjelenléte, hogy megkeresse azt, mielőtt még erejét veszítené a fuldoklásban.
A másik part reménye
