Előrehaladott korára hivatkozva XVI. Benedek február 11-én bíborosok előtt jelentette be lemondását a Vatikánban. Pápa korábban hasonló indokkal nem mondott le, távozásra sem volt példa hatszáz esztendeje. A konklávé idejét egyelőre nem tudni, az eddigi szabályozás szerint 15 nappal a trónüresedés után van mód elkezdeni, de XVI. Benedek a minapi motu proprio, vagyis saját kezdeményezésű döntésével a bíborosi kar kezébe helyezte a döntést. Dr. Pénzes János szabadkai megyéspüspökkel a soron következő pápaválasztásról és XVI. Benedek lemondásának körülményeiről beszélgettünk.
– A szentatya híres teológusként került Péter székébe. Müncheni érsekké 1977-ben nevezték ki, majd bíborossá való kinevezése után a Hittani Kongregáció élére került. A kongregációban az igazhitűséget vizsgálják, a teológusok tanítását ítélik meg, hogy összhangban vannak-e az egyház eddigi tanításával, vagy tartalmaznak-e tévhiteket. Hosszú éveken keresztül kiváló szakemberként vezette a kongregációt, majd miután 2002-ben betöltötte a 75. életévét, benyújtotta lemondását II. János Pálnak, aki viszont nem fogadta el nyugdíjba vonulási szándékát, hanem ellenkezőképp, megerősítette őt a Hittani Kongregáció élén. II. János Pál halálakor, mondhatni, hogy az utolsó előtti pillanatban került a konklávéba, ugyanis a pápaválasztó testületbe csupán a 80 évnél fiatalabbak kerülhetnek be. Egy magyarországi érsek ismerősöm, aki ekkor Vatikánban szolgált, mesélte, hogy mielőtt a bíborosok bementek volna a konklávéba, találkozott az ekkor még bíboros Benedekkel, és miután kezet fogott vele, azt kívánta neki, hogy válasszák meg pápává. Benedek erre csupán annyit válaszolt, hogy „setanta otto, sentanta otto”, vagyis hetvennyolc, hetvennyolc. Már ekkor is érezhette, hogy nem lesz ereje a sokrétű, bonyolult és megterhelő pápai feladatok elvégzéséhez. Míg elődjét 58-évesen választották meg és 85 éves korában bekövetkezett haláláig több mint 26 éven át vezette az egyházat, addig őt 78 évesen választották meg. Ebből fakadóan ugyanakkor tudhatta, hogy sokan azt képzelték róla, hogy átmeneti pápaként csupán 4-5 évig vezeti majd az egyházat. S bár ennek ellenére a szentatya nyolc éven keresztül vezette az egyházat, és most lépett volna a kilencedik évbe, lelkiismeretét megvizsgálva élt az egyházi törvény azon jogával, hogy szabad akaratából lemond hivataláról. Ez meglepte az egész világot, hiszen hatszáz éve nem volt erre példa. XVI Benedek szentatya, a németekre jellemző módon inkább értelmiségi lelkületű volt, korát, erejét és intellektusát először az ésszerűség szempontjai alapján ítélte meg, majd csak ezután vette figyelembe szíve hangját. Erre utal a lemondás bejelentésének dátuma is, hiszen február 11-e a Lourdes-i Szűzanya ünnepe és a betegek világnapja. Azonban a média egy része, kiváltképp azok, akik különösképp nem kedvelik a katolikus egyházat, inkább a negatívumokat, a botrányokat emelték ki visszavonulásakor.
Sokan átmeneti pápának tartották Benedeket. Mit takar ez?
– Minden emberben megtalálható a hiúság. Ilyen például, amikor valaki kispap korában arról ábrándozik, hogy majdan püspök lesz, vagy amikor egy bíboros az egyház vezetéséről álmodozik.
Ebből kifolyólag a szavazás alatt valakit vezethet az a gondolat is, hogy válasszunk meg egy időset, úgysem fogja hosszú ideig vezetni az egyházat, s időközben én, vagy valaki más hátha előrébb jut. A papság is emberekből áll, és az ember bűnösségét nem lehet egyszerűen csak félretenni. Ez mindig részese lesz az egyház életének.
A pápaválasztás közeledtével egyre többször lehet hallani, hogy két tömb áll szemben egymással, a tradicionalisták és a reformisták. Miben különböznek?
– Vannak olyan teológusok, akik a régi hagyományokat szeretnék megőrizni, ilyen például a latin misézés, de vannak olyan teológusok, akik arra keresik az utat, hogy miként lehetne megváltoztatni az egyház törvényeit és viselkedését úgy, hogy eközben megmaradjon a lényege és megmaradjanak a szentségei. Figyelembe kell vennünk a világ változását, dinamikáját. Már csak a technika vívmányai óriási kihívást jelentenek az egyház számára. Annak ellenére, hogy a technikai fejlődésből az egyház kétségkívül profitál, még mindig vannak olyanok, akik úgy vélekednek, hogy felesleges az újságok, a tv, és az internet követése. Míg a másik oldalon vannak, akik a papi cölibátus ellen vannak. Mint tudjuk, a papi nőtlenség nem isteni parancs, hanem evangéliumi tanács. Jézus fel is sorolja, van, aki azért nem házasodik meg, mert ilyennek született, van akit az emberek tettek olyanná, és van aki az Isten országáért vállalja. Az utóbbi egyáltalán nem könnyű. Ennek ellenére mindig igyekeztem a papi nőtlenség jó oldalát nézni. Nem tartom elképzelhetetlennek, hogy néhány évtizeden belül az egyház úgy dönt, hogy a papszentelés előtt a jelöltek eldönthetik, hogy nőtlenek maradnak, vagy megnősülnek és csak azt követően veszik fel a papi szentséget. Bízom abban, hogy az egyház mindig megtalálja majd a tanítást, amely az adott kornak megfelel.
Sokan azt emlegetik, hogy a következő pápa már afrikai, vagy netalán latin-amerikai is lehet.
– A latin-amerikai, az afrikai és az európai egyház mentalitása, szellemisége valóban különbözik egymástól. Ezt egyrészt az ott élő népek lelkülete, mentalitása, szokása határozza meg, másrészt az egyház helyzete. Latin-Amerikában például óriási a paphiány. Tulajdonképpen a földrajzi származás csak az adott kontinens számára fontos, hiszen egy afrikai tudja legjobban, hogy mire van szükség Afrikában. Ezenfelül egy dél-amerikai, vagy afrikai származású pápa új színt, hangot hozna az egyháznak. Mindenki hoz magával valami újat, ami biztosan hasznára lesz az egyháznak. A történelemben az egyház több tabutémával nézett szembe, például II. János Pál pápa előtt csaknem 500 évig csak olasz pápa vezette az egyházat, valamint XVI. Benedekig 600 éven keresztül nem mondott le pápa. Ilyen tabutéma például az Európán kívüli pápa megválasztása is. Ha viszont a Szentlélek azt akarja, hogy egy újabb szín, új lendület, másféle hozzáállás jellemezze az egyházat, akkor olyan pápa lesz megválasztva.
Több külföldi média Erdő Péter bíborost, esztergomi hercegprímást is esélyesnek tartja. Elképzelhető, hogy ő lesz a következő pápa?
– Erdő Péter bíboros úr közéleti szereplése nemcsak Magyarországon, hanem egész Európában elismert, ugyanakkor ő az Európai Püspöki Kari Konferencia elnöke. Mint ennek a karnak az elnökét, már automatikusan a pápaesélyes jelöltek közé sorolják. Az biztos, hogy ha Erdő Péter bíboros lesz a következő szentatya, a magyar nemzetet óriási büszkeség töltené el, hiszen a történelemben ő lenne az első magyar pápa. Mindenhol lobognának az egyházi és nemzeti zászlók, szólna a Téged Isten dicsérünk és a nemzeti himnusz. Ugyanakkor egy magyar pápa megválasztása az egyház gyakorlati életében talán csak annyit változtatna, hogy a pápa a magyar püspökök kinevezésében személyesen is részt venne, nem hagyná csupán a szentszék és a pápai nagykövet megegyezésére. De hasonlóan esélyes, vagy talán esélyesebb személyek között tartják számon Angelo Scola milánói érseket, vagy például Angelo Bagnasco genovai érseket, az olasz püspöki kar elnökét is. Azokat az embereket, akik a médiában nap mint nap szerepelnek, ilyenkor előszeretettel nevezik pápaesélyeseknek. Jelenleg 11 pápaesélyes személyről beszélnek. Elképzelhető, hogy közülük kerül ki a következő szentatya, de köztudott, hogy ez nem törvényszerű. Elég csak visszaemlékezni, hogy mekkora meglepetés volt, amikor 58 éves korában megválasztották Karol Wojtylát. Senki sem számított rá. A sajtótalálgatások ellenére viszont már ma köztudott, hogy ki a pápa, de nem számunkra, hanem a Szentlélek, a gondviselés számára. Bárki legyen a pápa, és bármiféle adottságai, vagy hiányosságai legyenek, ő csupán látható módon vezeti az Egyházat, de láthatatlanul Jézus Krisztus vezeti, aki azt mondta: Veletek vagyok a világ végéig.
