„Jőjjetek én hozzám mindnyájan, akik megfáradtatok és megterheltettetek, és én megnyugosztlak titeket. Vegyétek föl magatokra az én igámat, és tanuljátok meg tőlem, hogy én szelíd és alázatos szívű vagyok: és nyugalmat találtok a ti lelkeiteknek. Mert az én igám gyönyörűséges és az én terhem könnyű.” Mt 11, 28–30
Jézus Krisztus nemcsak a betegeket, haldoklókat, nyomorúságban élőket hívta magához, hanem a fáradtakat és a súlyos terhek alatt roskadozókat, a nehéz munkában megfáradt embernek is nyugalmat biztosít. Nekünk is, akik reggeltől estig, sokszor estétől reggelig dolgozunk. A nehéz testi munkától való fáradtságot is Ő tudja igazán elvenni. Az tud teljesen kikapcsolódni a munkából, aki rá tudja magát bízni. Aki bízik benne. A teljes kikapcsolódásnak nemcsak fizikai, de lelki feltételei is vannak. Hányszor előfordul velünk, hogy nem tudunk aludni, akármilyen fáradtak is vagyunk, mert nagy bánatunk, gondunk van. Egyszerűen nem tudunk szabadulni azoktól a terhektől, amelyeket napközben felszedünk magunkra.
Fáradságunknak, megterheltségünknek nem is a túlfeszített fizikai munka az oka mindig. Előfordul az, hogy könnyű munka végzése közben is, de még sokszor pihenés közben is teljesen kimerülünk. Talán az sem kerülheti el a figyelmünket, hogy a munkára akkor is képtelenek vagyunk, ha lelkileg nyugtalanok vagyunk. A fizikai erőnek is leki forrásai vannak. Ha bedugul a forrás, nem megy a munka. Ha nincs kedvünk, nem találunk örömet a végzett munkában, sokkal hamarabb elfáradunk. Minden munkánkon meglátszik, milyen lelkülettel végezzük. Jó lenne egyszer komolyan megvizsgáli, mi az oka a mi nagyon hirtelen való fáradtságunknak. Rádöbbennénk arra, hogy nem a túlfeszített munka az, ami teljesen kimerít, hanem azok a bajok, amelyek lelkiismeretünket terhelik. Mi már nem tudunk mindig számot adni magunknak arról, hogy mi is a baj. A Szentírás fején találja a szeget, mikor azt mondja, hogy a bűn. Mi csak így tudjuk kifejezni magunkat, hogy nem vagyunk eléggé ráhangolódva a munkára. Jézus így mondaná: baj van a lelkeddel, megbomlott az egyensúlya, képtelen vagy egyenesbe jönni.
Jézus Krisztus nem áll meg ott, ahol mi: a baj megállapításánál, hanem tovább vezet. „Jőjjetek.” Nekünk az a bajunk, hogy nem látjuk meg a kivezető utat. Nemcsak napokig, de hetekig is eltűnődünk, gyötrődünk valami miatt, és nem tudjuk letenni ezeket a terheket, pedig Jézus megáll mellettünk, és leveszi vállunkról. Jézushoz, ne máshoz vigyük a terheket! Tehát ne a családtagjainkra, ne is a barátainkra rakjuk rá azokat, hanem Reá! Azt kérdezzük, hogyan? Imádságban is lehet. Úgy is lehet, hogy valakivel, akit méltónak és alkalmasnak látunk arra, hogy megosszuk vele a terheinket, együtt visszük Jézus elé megfáradtan. A bűneinket is elébe visszük természetesen. Nála történik meg egy teljes fordulat. Az ige szerint mi járomba fogott emberek vagyunk mindaddig, amíg nem őnála keressük és találjuk az életünk értelmét és célját. Nem vesszük észre, hogy azért van olyan sok terhünk, mert nélküle akartunk élni? Hajlamosak vagyunk azt gondolni, hogy egyedül is képesek vagyunk megoldani életünk kérdéseit. Nem tudtunk benne teljesen megbízni. Csodálkozunk rajta, hogy fáradtak vagyunk, és nem újul meg az erőnk. Nem tanultuk még meg, hogy csak azoknak az ereje újul meg, akik az Úrban bíznak. Futnak, és nem fáradnak el. Járnak és nem lankadnak. Azok, akik nem egyedül, az emberektől elzárkózva, hanem az emberek között élve és Krisztussal együtt élve teszik le a terheiket.
Jézus Krisztus nemcsak azt várja, hogy Hozzá menjünk, hanem azt is, hogy az Ő tanítványai legyünk. Jöjjetek, megszabadítalak benneteket a terhektől. Bűnbocsánatban részesítelek. Új életet kezdek el bennetek. Leveszem a jármot nyakatokból, kifoglak abból az igából, amelyet így nevezhetünk, hogy bűn. De egy másik terhet teszek a nyakatokra, a szívetekre, amelyik nem olyan nehéz. A járom csak azoknak elviselhetetlen, akik nem akarnak dolgozni. Az engedelmes, törekvő egyénnek nagy segítséget jelent ez. Az ő igája gyönyörűséges és könnyű.
Az a feladat, melyet ránk bíz, nem teljesíthetetlen. Gond, törődés, felelősség, áldozat, lemondás. Nem magunkért, hanem másokért.
Szelídséget és alázatosságot tanulni Jézustól. Olyanná lenni, mint Ő. Megfáradtan indultunk el? Teher és bűn nélkül folytathatjuk utunkat, és feladatot kaptunk. Legyünk szelídek és alázatossak! Ne fárasszunk és ne terheljünk másokat a magunk életével! Hordozzuk el Krisztusként mások terheit! Magatartásunkkal tegyük gyönyörűségessé és szebbé a mások és a magunk életét! Ámen
(A szerző református esperes-lelkipásztor Bácsfeketehegyen.)
