A Bolgár Nemzeti Hajózási Társaság közölte, hogy az elmúlt két évben harminchatszor támadták meg hajóit a dunai kalózok. Mindez Szendrő (Smederevo) környékén történt. Léteznek-e a Dunán kalózok, vagy nem? Erre a kérdésre próbáltunk választ kapni Belgrádban, Szendrőn és Bácsfeketehegyen.
A Belügyminisztérium a valamikori Jugoszlávia Szövetségi Végrehajtó Tanácsának épületében van. Ennek a hatalmas épületnek a felét foglalták el a rendőrök, a másik felében más minisztériumok székelnek. A hadnagy irodája a harmadik emeleten van, két emelettel feljebb Ivica Dačić belügyminiszter irodájánál. Érthető, miért szigorú az ellenőrzés, a táskámba lapuló bicskát is elveszik tőlem…
A hadnagy készségesen fogad minket. Kávét, üdítőt rendel, és mielőtt kérdéseimre válaszolna, még néhány telefonos utasítást tesz, ugyanis a rendőrakadémián is tanít, miattunk elhalasztott egy előadást.
‒ Kalózok a Dunán?‒ ismétli meg kérdésem elejét, majd fiókjából elővesz néhány gépelt oldalnyi jegyzetet.‒ Nevetséges. Amikor a bolgárok ezt közölték, szolgálatunk azonnal jelentést kért nemcsak Szendrőről, hanem Újvidékről, Pancsováról, Belgrádból, sőt Nagykikindáról is, ugyanis a Tisza ehhez a rendőrséghez tartozik. Ezek a jelentések fekszenek most az asztalán, ezekből olvas fel:
‒ Idén Belgrádban öt esetben raboltak ki hajókat, illetve úszó járműveket, ezenkívül Újvidéken is. Zentán egy ilyen esetünk volt, Pancsován és Szendrőn több, de egyetlenegyre sem lehet azt mondani, hogy ezeket az úszó alkalmatosságokat kalózok támadták meg. Majdnem minden esetet megoldottunk, és mindegyikről azt mondhatom, hogy közönséges lopás történt. A legtöbb esetben csónakokról lopták el a motort. Például a zentai is ilyen eset volt. Persze voltak nagyobb lopások is, Pancsován egy uszály részeit kezdték leszerelni a garázdálkodók, ám tetten érték őket. Néhány esetben üzemanyagot loptak a hajókról. El kell mondjam, munkánkat minden évben értékeli a Duna Bizottság. Idén is jó osztályzatot kaptunk. Ez nem így lenne, ha a vizeinken kalózok cirkálnának.
A hadnagy azt is elmondja, hogy a Belügyminisztérium együttműködik a környező országok belügyminisztereivel, így a magyarországival is, többek között azzal a céllal, hogy megakadályozzák a folyami bűnözést.
‒ A Duna az a folyó, amelyik összeköt minket Európával. Ezen a folyón juthatunk oda, és célunk az, hogy oda is jussunk. Nem akarok belebonyolódni abba, hogy a kalózokról felröppentett hír milyen célokat szolgál, de megkértük a Bolgár Nemzeti Hajózási Társaságot és a biztosító társaságokat, amelyeknél a támadásokat bejelentették, hogy minden egyes esetet alaposan vizsgáljanak ki.
Milan Stefanović nyugalmazott szendrői kapitány, aki ugyan a tengeren szolgált, de a Dunát is úgy ismeri, mint a tenyerét, azt állítja, hogy itt nincsenek kalózok.
‒ A Morava és a Néra torkolata, a mintegy húsz kilométeres dunai szakasz kiváló terep a csempészésre. A kilencvenes években itt virágzott a csempészés. Ebben a legnagyobbak a bolgárok voltak. Csempésztek a románok is, az ukránok is, de a bolgárok a legtöbbet. Természetesen ezt a szerbiai bandákkal közösen tették. Ebből az időből sok tisztázatlan ügy fennmaradt, a bolgárok vagy nem fizették ki szerb társaiknak a jussot, vagy átverték őket. Most ezeket az adósságokat hajtják be az itteni csempészbandák. Gyors motorcsónakjaikkal közelítik meg a hajókat, felszállnak azokra, és elviszik az áru egy részét, vagy elviszik az üzemanyagot. A támadók erőszakot nem alkalmaznak, de a hajók személyzete sem tiltakozik különösebben. Miért is tiltakozna, mikor az áru biztosítva van, és miután bejelentik a támadást, megtérítik nekik a kárt. Ilyen nemű „kalózkodás” a Dunán, különösen Szendrő környékén, mindig is volt, és szerintem lesz is. Az állítólagos kalózok például jól tudják, hogy a bolgároknak két komphajójuk van. Autókat, teherautókat, traktorokat szállítanak velük Németországból Bulgáriába. Ezeken a hajókon autókba elrejtve minden van, még kábítószer is. Ha egy ilyen rakományra egy bűnszervezet lecsap, aligha tiltakozhatnak ellene a hajósok. Nemrég a határon foglaltak le egy rakomány kábítószert a vámosok, nem a kalózok.
Arra az együgyű kérdésemre, hogy félnek-e a szendrőiek a kalózoktól, a kapitány a következőket válaszolja:
‒ Miért félnénk, hiszen mindegyiküket ismerjük.
Később azt is elmondja, hogy jelenleg egy középkori dunai hajót épít, amelyet idegenforgalmi célokra használ majd. Abban egyetértünk, hogy a kalózkodás is szép pénzeket hozhatna a konyhára, ha lenne olyan, aki megszervezné a turisták számára a mutatványt.
De hagyjuk el Szendrőt, és utazzunk Bácsfeketehegyre, ugyanis Csoma Sándor hajós ezekben a napokban éppen otthon tartózkodik. Egyébként a Dunát és a környező folyókat, csatornákat járja szüntelenül. Őt, életét, mindennapjait egy másik riportban majd bemutatjuk, ezúttal csupán azt kérdezzük tőle, hogy huszonhat éves hajózása alatt találkozott-e már kalózokkal a Dunán, a Száván, a Tiszán, vagy esetleg más európai folyón?
‒ Soha. Történtek már lopások, rablások, de ezekről is csak hallomásból tudok. Jelenleg kőolajat szállító hajón dolgozom. Mivel a hírek szerint az úgynevezett kalózok elsősorban a kőolajat és az üzemanyagot viszik el a hajókról, elsősorban az én hajóm lenne kitéve a támadásoknak. Még egyszer sem támadtak meg, a szendrői dolgokról pedig semmit sem hallottam, semmit sem tudok. Egyébként a hajókon mindenféle emberek dolgoznak, és nincsenek kellőképpen megfizetve. Elképzelhető hát, hogy közülük néhányan még „kalózkodnak” is azért, hogy megélhessenek.
