Szörnyűtragédia színhelye volt kétévvel ezelőtt decemberben a Péterváradi vár: két kisgyermek és anyjuk lelte halálát a pár százéves, jobb időket is megélt építmény katakombáiban. Számos hajléktalan ott talál menedéket a fagyos napokon, nem kevesen családostul húzódnak meg az ódon folyosókon. A föld feletti élet egészen más képet mutat: a vár egyes részeit privatizálták, felújították.
Sétányait a látogatók szinte egész évben elárasztják, szállodájába a mondén világ jár, az Exit fesztivál idején pedig sokan, mondhatni kíméletlenül sokan látogatják szédítő decibelek kíséretében.
Elég egy sétát tenni a mai formáját 1692 és 1780 között elnyert várban, hogy rájöjjünk, igazán megért a helyzet, hogy méltányosabban bánjanak vele. Elsősorban a városnak kellene sokkal értőbben gondját viselnie, márcsak azért is, mert monumentális műemlék, a város jelképének számít, másfelől pedig azért, mert az Exit fesztivál által évről évre jelentősen exploatálják. A régiónak, a tartománynak, sőt az országnak is gondosabban oda kellene figyelnie egy-egy ilyen jelenségre, egy-egy ilyen építményre. A méltányos viszonyulás helyett azonban évek óta inkább csak szép, de nagyratörő nyilatkozatokat hallunk, azt, hogy a várkomplexumnak az UNESCO világörökségi listáján a helye.
HOL LEHETETT A NEANDER-VÖLGYI BARLANGJA?
– Vannak előfeltételek, melyeket teljesíteni kell, hogy az emberrel egyáltalán szóba álljanak. Tudni kell, hogy a Péterváradi vár Szerbiában jelentős műemlék, és semmi egyéb. Ez sajnos nem sokat jelent – magyarázta kérésünkre dr. Ózer Ágnes muzeológus, történész, az Újvidéki Városi Múzeum főtanácsosa. A vár 1948-ban került állami védelem alá, mint jelentős műemlék, tehát nem kivételes vagy nem nagyon fontos műemlék,hanem egy közönséges műemlék. Ebből kifolyólag előbb házunk táján kell megbecsülni, vagyis megadni neki a rangot, és csak utána várni ezt el világviszonylatban. A II. világháború után először a köztársasági műemlékvédő intézet, majd a tartományi műemlékvédők, végül a városi (községi) műemlékvédelmi intézet vette át a gondozását, a műemlékként való kezelését – hangsúlyozta a szakértő. Hogy a hazai ranglétrán előbbre jusson a péterváradi erődítmény ügye, először is tudományos szakdolgozatokkal, levéltári adatokra hivatkozó tanulmányokkal kell történelmi, régészeti és egyéb szempontból bizonyítani, miért tartjuk fontosnak az erődítményt, egyáltalán miért is számít műemléknek. Az utolsó, aki tudományos megalapozottsággal írt Péterváradról, Érdújhelyi Menyhért volt, majd jóval később, nem túl régen Takács Miklós régész. Ez azonban kevés az elvárásokhoz viszonyítva. Egyszóval Pétervárad műemlékvédelmi helyzete nagyon kedvezőtlen – szögezte le Ózer Ágnes.
– Szerbiában folyamatban van az erődítmény újrakategorizálása, melyet a köztársasági Műemlékvédő Intézet indított el. Ez az intézet utasította az újvidéki Városi Műemlékvédő Intézetet, hogy készítse el a dokumentációt az átkategorizálásra. El kell készíteni a régészeti, a történelmi, az építészeti elaborátumot, hogy a vár nullakategóriás műemlékké léphessen elő. Ezt a köztársasági műemlékvédő intézet fogja megtenni. Külön meg kell fogalmazni, persze alapos dolgozatban, hogy mi a cél: turisztikai, kulturális vagy egyéb jellegű fejlesztés. Enélkül a világörökség listájára semmi sem kerülhet – mondta. – A város köteles elvégezni ezeket a tanulmányokat. A régészeti nagyjából elkészült, a történelmi tanulmányt most írja Đorđe Srbulović, és az építészeti is folyamatban van. A legelőrehaladottabb állapotban a régészeti elaborátum van. Sokan tudják, hogy a 2003/04-es ásatáskor itt nagyon jelentős őskori lelőhelyre bukkantak, s ennek a paleolitikumra vonatkozó anyaga megjelent már könyv formájában az Újvidéki Városi Múzeum kiadásában, ezzel elkezdték a tudományos valorizáció megjelentetését. Az i. e. 19 000–15 000 évből származó lelőhely nagyon gazdag, mert vagy háromszáz szerszámot találtak, viszont régészeti szempontból gazdagnak számít az a lelőhely is, ahol húszat találnak ezekből a különböző pattintott kövecskékből, szerszámokból. A lelőhely a péterváradi múzeum előtt meg mögött van, de lehet, hogy alatta is. A régészeti munkálatok lényegében nem fejeződtek be, Radovan Bunardžić vezetésével még jó lenne igazolni azokat az elképzeléseket, hogy az itt élt Neander-völgyi ember barlangja hol lehetett, ugyanis ezt nem tudni, viszont bizonyosra vehető: ahol a szerszáma volt, annak közelében lehetett a barlangja is. Mellesleg bizonyítást nyert, hogy a szerszámaihoz szükséges követ a Tarcalból/Fruška gorából hordta ide.
KULTURÁLIS BIZNISZ
Dr. Ózer Ágnes szerint egyelőre komolytalan a felterjesztés gondolata is az UNESCO világörökségi listájára. Mert mi is kerülhet oda fel? A szervezet nem tesz a listára épületeket, hanem ambientális egészben, térségekben gondolkodik. Tehát Pétervárad esetében a vár csak úgy kerülhet fel, ha vele együtt például felkerül az Alsóváros és környéke. Mindenesetre, ha ez megtörténne, akkor indulna csak meg a befektetés igazán – vélekedik Ózer Ágnes, a pécsiek példáját alapul véve. Pécsett ugyanis sok-sok szponzor anyagi támogatása kellett ahhoz, hogy az ókeresztény sírkamrákat listára vegyék, de amikor ez megtörtént, akkor először is UNESCO-alapokból kaptak pénzt fejlesztésre, majd más forrásokból is. Ma az ókeresztény sírkamrák valóban hihetetlenül jól átgondolt, tetszetős és turistavonzó rendszer szerint vannak kialakítva. Végül is aztán a befektetett munka éspénz megtérül, de előzőleg be kell bizonyítani, hogy nekünk olyasmink van, ami a világon másnak nincs – szögezte le a muzeológus. S ez nem egyszerű feladat. Szabadon fogalmazva: felkerülni a világörökség listájára nem más, mint komoly kulturális biznisz.
Mint Makó Jeruzsálemtől, Pétervárad még nagyon messze van a listára kerüléstől, de még az újraértékeléssel is sok a teendő. Ettől függetlenül azonban meg kell becsülni a hagyatékot, ami jelenlegi állapotában is, főleg felülről nézve, impozáns, hiszen 12 hektáros területről van szó. Az első légi felvételek egyébként 1929-ben készültek az erődrendszerről, azóta bizonyos részei eltűntek. Eltűnt az újvidéki hídfősánc, amelyik tkp. kihelyezett csápja volt a péterváradi várnak, s ezzel a pontonhíddal össze volt kötve, továbbá hiányzik a hadi szigetről a szigetsánc és más.
Mindennek tudatában vagy csak a gondolattól fűtve, nem tudni, de biztos, hogy Aleksandar Jovanović, a városi képviselő-testület elnöke és Bogoljub Savin, az újvidéki Történelmi Levéltár igazgatója novemberben Bécsbe utazott a hadtörténeti levéltárban őrzött mintegy 20 építési térkép másolatáért. Mint nyilatkozták: pontatlan ismereteink vannak még a vár határáról is, enélkül igazán nem várható el, hogy a köztársasági szakbizottság nemzeti rangra emelje a Péterváradi vár műemléket. Mindezek a dokumentumok hozzájárulhatnak egyfelől a vár jövőbeli hatékonyabb védelméhez, másfelől elengedhetetlenek, és közelebb hoznak a nem titkolt cél eléréséhez, hogy a Péterváradi vár egyszer felkerüljön az UNESCO világörökségi listájára.
