A vízlecsapolási illeték kifizetésének megtagadására szólított fel a múlt héten a Vajdasági Földművesek Társulása. Az említett parasztegyesület Újvidéken szervezett tiltakozást, amely után egy küldöttség adta át a tartományi mezőgazdasági titkárságnak és a Vajdaság Vizei közvállalat vezetőségének a pontokba foglalt követeléseket. Megállapodás azonban nem született, mert tartományi részről azt állítják, a vízlecsapolási illeték törvényes kötelezettség, minden államban fizetik, így szó sem lehet annak az elengedéséről. Mi történt azóta, milyen további lépéseket tervez a Vajdasági Földművesek Társulása?
Úgy tűnik, a termelők hajlanak az alkudozásra. Sőt, azt is lehet hallani, hogy a társulás tagjait sikerült megosztani. Kedden este ugyanis Újvidéken újabb összejövetelt tartottak, melyen elhangzott, a jövő hét elején folytatódnak a tárgyalások a tartománnyal, de most már nem az illeték eltörlése lesz a téma, hanem az, hogy hogyan csökkentsék az illeték magasságát, valamint az, hogy több részletben, kamatmentesen lehessen törleszteni.
Mi zajlott a kulisszák mögött e röpke egy hét alatt? Miért táncoltak vissza a gazdák? Megijedtek esetleg a fenyítéstől, hogy törvényt szegnek, ha polgári engedetlenségre szólítják az embereket? Vagy bedőltek annak a magyarázatnak, hogy a vízlecsapolási illetéket évtizedekkel ezelőtt is nagyjából 100 kilogramm búza értékének megfelelő szinten szabták meg, s hogy a 2008-as és a 2009-es évre vonatkozó vízlecsapolás értékének a meghatározásakor is ezt a mércét vették figyelembe?
Utánanéztünk: Magyarországon például a vízlecsapolási illeték hektáronként 500-1000 forint. A szegedi önkormányzat területén konkrétan 800 forint. Ha átszámítjuk euróba, akkor nagyjából 2,5 eurónak, azaz 250 dinárnak felel meg az illeték. Hektáronként! És még valami: a tartományi mezőgazdasági titkárság állítása szerint a 2009-es évre a vízlecsapolási illeték nálunk hektáronként 940, tavalyelőtt pedig 886 dinárt tett ki. A parasztok szerint viszont ez nem fedi a valóságot, mert községtől községig különböznek az illetékek, és 1000-3000 dináros skála között ingadoznak.
A termelők csalódottak. Nem azért, mert azt várták, hogy a tartományi alapítású közvállalat önként lemond arról a 850 millió dinárról, amit a magángazdaságoknak kell(ene) befizetni, hanem egyrészt azért, mert mint mondák, a tartományi mezőgazdasági titkárság a Vajdaság Vizei mellett állt ki, nem őmellettük. A tartományi mezőgazdasági titkár pedig szerintük azért van itt, hogy elsősorban a termelők érdekeit képviselje. Még ha kézzelfogható eredménye nem is lesz az említett paraszttiltakozásnak, már egy eredmény született. Az, hogy a társulás világosan rámutatott, szeretné tudni hova és mire költi a Vajdaság Vizei közvállalat a vízlecsapolási járulék címen befizetett milliókat. Az emberek nem értenek egyet többé azzal, hogy pénzük egy feneketlen kútba vesszen, azaz olyan közvállalatnak adják, melyben akár 100 ezer dináros fizetéseket is osztanak. Merthogy a parasztok már erről is tudomást szereztek, és ezért mind nehezebb lesz velük manipulálni.
És külön figyelmet érdemel a média. A társulásban azt állítják, a tiltakozást megelőző napokban 80 címre küldtek szét eseményre invitáló meghívókat. Mindössze azonban 30 szerkesztőségből érkeztek újságírók. S talán ennél is aggasztóbb szerintük, hogy még kevesebben számoltak be a megmozdulásról. Egyesek simán elhallgatták azt, hogy a báni palota előtt mintegy 400 ember gyűlt össze tiltakozni. Vajon kinek az érdekeit szolgálja az ilyen tájékoztatás vagy inkább ködösítés?
És végül marad a fogas kérdés: fizessünk vagy ne fizessünk? Mert azok, akiknek nincsenek kapcsolataik, tanácstalanok. Talán legjobb, ha kivárjuk a jövő hét elejét, amikor az említett társulás képviselőit újra fogadják a tartományi kormányban.
