Nem csitulnak a kedélyek a zentai önkormányzatnak a közelmúltban tett bejelentése után, mely szerint a szlovén tulajdonban lévő Mercator üzletközpont szerbiai leányvállalata szerezte meg 99 évre a Tisza-parton, a Révész szoborral szemben lévő üres telket. A szlovén cég és a zentai városvezetés elképzelései szerint itt egy újabb üzletegységgel bővülne a multinacionális vállalat, és egy városi parkoló kiépítésére is sor kerülne.
De nézzük, hogyan is kezdődött, majd jutott el idáig a történet. Az úgynevezett Mercator-ügy még tavaly májusban tört ki, amikor az akkori polgármester, Juhász Attila napilapunk számára bejelentette, a szlovén üzletláncot képviselő Angis Kft. szerezte meg a kérdéses telket. A cég a szlovén vállalkozások telefonkönyve szerint a Slovenj Gradechez tartozó Ravne na Koroškem községben található, építészettel, ingatlanügyekkel és építkezési tanácsadással foglalkozik, s két személyt alkalmaz. Ebben még nem is található semmi kivetnivaló, a „botrány” annak kapcsán robbant ki, hogy az illető cég csupán 72 ezer eurót kínált, szemben a licitáción úgyszintén résztvevő Senta-promet több mint kétszázezer eurós ajánlatával.
Az önkormányzat végül is azzal magyarázta döntését, hogy a szlovének az üzletközponton kívül felajánlották egy mozi, illetve egy városi parkoló kiépítését is. Csakhogy ezek a kitételek nem szerepeltek a nyilvános bérbeadási pályázatban, ennek alapján pedig a zentai kereskedelmi cég jogosan fellebbezett a számukra kedvezőtlen döntés ellen. Mindezek ellenére Újvidéken aláírták a telek bérbeadásáról, meg a létesítmény felépítéséről szóló szerződést.
Ezt követően a választások, majd a pártok közötti egyeztetések és alkudozások idején az épülendő üzletközpont kérdése háttérbe szorult.
Az új polgármester, Pék Zoltán megválasztását követően az önkormányzat kamatostul visszafizette a szlovén cég pénzét, majd újabb, ezúttal nyilvános licitációt hirdetett meg, amelyen végül is 152 000 euróért a Mercator vette bérbe a területet 99 évre, abból a célból, hogy felépítsen egy üzletközpontot és egy parkolót. A szlovén cég kötelezettséget vállalt, hogy egy éven belül megkezdik a munkálatokat, három éven belül pedig elkészül a létesítmény, amelynek meg kell felelnie az urbanisztikai tervekben előirányzott feltételeknek.
BÍRÁLÓ LEVELEK ÖZÖNE
A hír nagy elégedetlenséget váltott ki Zentán. Elég csak megtekinteni a honlapunkon található hozzászólások tömkelegét (a szám jelen pillanatban 143). Ezek túlnyomó többsége elítéli az önkormányzat döntését. Sokan tették fel a kérdést, hogy miért kell egy üzletközponttal elcsúfítani, benzingőzbe borítani a Tisza-partot. Mások szerint aggályos az is, miképpen oldják majd meg az áruellátást, valamint, hogy mely feltételeknek kell megfelelnie az épületnek. E kérdéseket feltettük Zenta polgármesterének is. Pék Zoltán az első kérdésre azt válaszolta, hogy sem Belgrád központjában, sem Újvidék szívében a Mercator áruházak környékén nem látott áruszállító teherjárműveket, s amennyiben a közelben vannak raktáraik, akár kisteherautókkal is megoldhatják az áru utánpótlását.
Ami a másik gyakori kérdést illeti, jelen pillanatban talán korai beszélni a majdani létesítmény kinézetéről. Pék Zoltán elmondása szerint a tervek jóváhagyásáról az önkormányzat szakértői döntenek, vagyis pontos feltételei vannak annak, hogy milyen épület kerülhet az adott telekre. Mindenesetre, mielőtt a létesítmény építésébe belefognának, a kivitelezőnek be kell szereznie a különböző környezetvédelmi és kivitelezési tanulmányokat is. És az esetleges ásatásokat is a szlovéneknek kell pénzelniük (idősebb zentaiak szerint az adott telek egy régészeti lelőhelyet fed). Egyébként a zentai polgármester fontosnak tartotta megjegyezni, hogy a szlovén cég bevásárlóközpontja mindenekelőtt új munkahelyeket jelent a zentaiak számára.
KÉTELYEK
Az olvasók kérdésein kívül persze még egyéb kérdések is felmerülnek. Például, hogy a telek beépítését követően hol rendezik majd meg a jövőben az eddig itt tartott, s jól bevált kulturális rendezvényeket, koncerteket? A Zoran Đinđić sétányon, az emeletes házak tövében? Ugyanakkor félő az is, hogy az üzletközpont megpecsételi a város központjában a zentai kereskedők sorsát is.
Hasonlóképpen akaratlanul is felvetődik: egyáltalán kifizetődő-e jelen pillanatban, a gazdasági válság mind nyomasztóbb árnyékában bevásárlóközponttal előrukkolni. Magyarországon és Nyugaton a Mercatornál jóval nagyobb kaliberű cégek húzták le a rolót, illetve álltak el ideiglenesen az újabb létesítmények kiépítésétől.
A zentaiak számára azonban az egész Mercator-ügyben mégis talán az a legfájóbb, hogy az önkormányzat ezúttal sem kérte ki előzetesen a polgárok véleményét. Mert a zentaiak is szeretnék legalább érezni, hogy a város mindenkori vezetői szemében nem csupán a választások alkalmával értékelik a szerepüket.
