A múlt szombaton, a késő esti órákban három fiatal lány halt meg Budapesten, egy túlzsúfolt, szabálytalanul működő szórakozóhelyen. Tömegpszichózis lett úrrá az embereken, saját társaik a szó szoros értelmében agyontaposták az áldozatokat.
A történtek megrázták a magyar közvéleményt. A szórakozóhely előtt, a Nyugati pályaudvarral szemközti terecskén mécsesek, gyertyák százai, papírlapokra, fényképekre írt utolsó üzenetek és három fekete lobogó hirdetik a gyászt. Napokkal a tragédia után is mennek oda emberek, főként tinik, fejet hajtani, hallgatni egy kicsit, megpróbálni felfogni a felfoghatatlant. Azt, hogy azok, akik a múlt héten még súgtak nekik az órán, akikkel szombaton este együtt indultak „az életbe”, valahol egy boncteremben fekszenek élettelenül,nevük orvosszakértői jelentésekben szerepel, amelyek megállapítják, hogy melyikükön milyen sérülések vannak, s azok közül melyek bizonyultak halálosnak.
Három lány megfulladt. Mellkasuk a roncsolódásig összenyomódott, az egyiküket annyira megtaposták, hogy saját törött bordája szúrta át a szívét. Azon az éjszakán, amikor szórakozni mentek, kikapcsolódni, jól érezni magukat.
A döbbenet és a felháborodás együtt jár. Azonnal kiderült, hogy a szórakozóhely nem éppen jogszerűen működött. És ezt követően rögtön az is, hogy ha jogszerűen működött volna, az sem lett volna biztonságos. Mert Magyarországon ma nagyon egyszerűen lehet megtartani egy rendezvényt, akár több ezer fő részvételével is. Olyanok a szabályok. És sorra érkeztek a figyelmeztetések a médiában és az internetes fórumokon, hogy bizony, nagyon sok olyan partihelyszín, diszkó, romkocsma fogad estéről estére vendégeket, ahonnan, ha baj van, a jelenlévők nem tudnak rövid idő alatt biztonságosan távozni. A baj lehet egy gázszivárgás (volt rá példa), egy tűzeset (erre is) vagy egyszerűen egy meggondolatlan, késelést kiáltó hülyegyerek, ahogyan az a múlt héten történt.
A miniszterelnök és a belügyminiszter azonnali szigorítást, áttekintést, helyzetrendezést ígért. A közvélemény rendet, szabályozást követel. Joggal, tegyük hozzá. Mi több, vannak arra utaló jelek, hogy a szórakozóhelyeket működtető cégek, tulajdonosok bizonyos önszabályzó intézkedéseket vezetnek be. Az egyik legnépszerűbb hely tulaja már most közölte: akárkinek is adja ki a jövőben a helyiségeit, a beléptetést saját embereivel végezteti, így biztos lehet benne, hogy nem jutnak be többen, mint ahány főre engedélye van. A legfelkapottabb budapesti szórakozóhelyek közölték: a hétvégén történtek miatt az következő napok szerintük nem a bulizásról szólnak, ezért egy hétre be is zárnak, függetlenül attól, hogy éppen milyen programokat terveztek tartani.
Valószínűleg a jövőben szigorúbban veszik majd azt a Budapesten egyébként élő szabályozást is, amely szerint a 14–18 év közöttieket nem, vagy csak korábban, meghatározott feltételekkel kiadott szülői engedéllyel engedik be éjszakai szórakozóhelyekre.
Persze – mint mindig – ilyenkor is megjelennek azok a hangok, amelyek drákói szigort követelnek, olyasmit, hogy „14 éven aluliak 20 óra, 16 éven aluliak 22 óra, 18 éven aluliak (és iskoláztatási támogatásra jogosultak) 24 óra után csak szülő vagy gondviselő társaságában tartózkodhassanak utcán és szórakozóhelyen”. Vagy olyasmit, hogy a diszkókba „csak létezésük korlátozott értelmével bíró felnőttek, azaz (homo)szexturista külföldiek és vidékiek, törvények felett álló hordák, bármilyen nemű vagy nemtelen prostituáltak, adócsaló bel- és külföldi máskéntvállalkozók, (tömeg/gyermek)gyilkosságok elkövetésétől kiborult obsitosok, bűnözőket támogató jogászok, médiapatkányok és díjazott (=ferde) ösztönvilágú liberális bölcsek járhassanak szórakozni”. Nem mondom meg, honnan vannak az idézetek, nem akarok tippeket adni senkinek, ráadásul, ha valaki nagyon akarja, úgyis megtalálja a forrást. A lényeg az, hogy lehet ugyan drasztikusan szigorítani a fiatalok szórakozási lehetőségeit, csak éppen nem érdemes. Már ha a hatóságok nem betarthatatlan szabályozást akarnak. Lehet érvelni azzal, hogy valamikor csak gardedámok felügyeletével mehettek a fiatalok bálba és milyen is jó volt az, meg olyat is lehet (joggal) állítani, hogy „nekem éjfélig volt kimenőm és nem lett semmi bajom, le is törte volna az apám a derekam, ha kések”. Csakhogy felesleges. Mert a világ megváltozott, már régen nem ló húzza az ekét, sőt mángorlót sem használunk, ellenben vannak mobiltelefonjaink meg víztartályos porszívóink, hogy a plazmatévéről – ahol 96 csatornán nem lehet semmi értelmeset nézni – ne is beszéljünk.
Megváltoztak a szórakozási szokások is, a tizenévesek diszkóba meg koncertekre járnak, ahol zaj van, villódznak a fények, nagy a tömeg és bizony, drog is akad, még a legkisebb faluban is, nem csak a „romlott” nagyvárosokban. Hogy a legális tudatmódosítókról, az alkohol mindenféle fajtájáról ne is beszéljünk. Mindettől nem tudjuk megvédeni a gyerekeinket. És nem érdemes arra számítani, hogy majd mások, a hatóság, az illetékesek, a törvény- és rendelethozók képesek lesznek ugyanerre. Baj mindig, mindenhol, még a legszabályozottabb világban is történhet. A legtöbb, amit tehetünk a gyerekeinkért, az, ha felkészítjük őket. Amíg pici a gyerek, járni tanítjuk, meg beszélni. Elmagyarázzuk, hogy a kályha süt, ezért nem szabad hozzányúlni, és nem feltételezzük, hogy sohasem kerül a tűz közelébe. Később azt is sokszor elmondjuk, hogy mindig, minden esetben szét kell nézni (balra, jobbra, aztán megint balra), mielőtt lelép az úttestre, megtanítjuk, hogyan szabad biciklizni, meg hogy rózsaszín pólót nem húzunk fel piros nadrághoz.
Miért nem természetes akkor az, hogy nem eltiltjuk őket a szórakozási lehetőségektől, hanem megtanítjuk nekik, hogyan vigyázzanak magukra? „Tömeg van? Hát akkor, édes gyerekem, megpróbálsz a szélén maradni, ahol még érzed a buli hangulatát, de már látod a falat, amelynek szükség esetén nekivetheted a hátad. Ha nem tudsz kikeveredni belőle, megpróbálod tartani a ritmust, belekapaszkodsz valakibe, aki magasabb, testesebb nálad és talpon maradsz, akármi történjék is. Nem ijedsz meg, nem gázolsz át másokon, nem lökdösődsz értelmetlenül, mert látod, hogy az előtted lévőnek sincs hová mennie. Ha látod, hogy a tömeg megvadult, észen maradsz, higgadt maradsz, ez az egyetlen lehetőséged!!!” Nem olyan nagy ördöngösség ilyet mondani. És ezt egy tizenéves is jobb szívvel fogadja el, mint az egyszerű tiltást. Annál is inkább, mert tiltani nem lehet a végtelenségig, tömegben pedig a felnőttnek is tudnia kell viselkedni. A falusi diszkóban is, és a Rolling Stones koncertjén is. Meg persze a túlzsúfolt városi buszon is.
