Lapunk keddi számában tudósítottunk az újvidéki razzia 70. évfordulója alkalmából megtartott gyászrendezvényről, amelyen néhány vendéget kellemetlen meglepetés ért. A szertartást idén a Szerb Pravoszláv Egyház bácskai püspöksége szervezte meg. Igor Pavličić, Újvidék polgármestere, Aleksandar Jovanović, a városi képviselő-testület elnöke, Nikowitz Oszkár, Magyarország belgrádi nagykövete, Joseph Levi, Izrael szerbiai nagykövete és több tartományi politikus számára fehér karinges fiatalemberek, állítólag az egyház biztonsági szolgálatának tagjai, akadályozták meg a bejutást az újvidéki rakparton lévő szoborcsoport tövében elkerített területre.
A bácskai püspökség szerdai közleményében Jovanovićot és Pavličićet okolja a történtekért. A püspökség a közleményben Istennek mond köszönetet azért, hogy az újvidéki városi vezetők politikai hatalomjátéka nem okozott komolyabb károkat. A püspökség szerint ennek a politikai hatalomjátéknak Magyarország és Izrael nagykövetei estek ártatlan áldozatául.
Nikowitz Oszkár lapunknak nyilatkozva elmondta, hogy az újvidéki megemlékezést illetően már az egyház meghívása körüli folyamat sem bonyolódott zavartalanul.
– Már a csúrogi megemlékezés után érdeklődtünk, hogy milyen módon, kinek a szervezésében fogják megtartani az újvidéki rendezvényt. Újvidék városánál és a bácskai püspökségnél is érdeklődtünk. Ott a titkárságtól halogató válaszokat kaptunk, de ígéretet tettek: idejében értesítenek bennünket. Közben Újvidék városa értesített bennünket a megemlékezés időpontjáról, viszont még ekkor sem tudtuk, hogy ki lesz a szervező. Ekkor ismét megkerestük kérdéseinkkel a püspökséget, ahol újfent türelemre kértek bennünket, de végül senki sem szólt vissza. Így aztán meghívó nélkül utaztam Újvidékre, ahol a városházán a polgármester fogadott. Egy-egy szál virággal a kezünkben, gyalogosan indultunk el a megemlékezés helyszínére, együtt a polgármesterrel és az izraeli nagykövettel. A rakparton értesültem arról, hogy az egyház nem tartja kívánatos vendégnek a polgármestert, és nem léphetünk az elkerített területre. Személy szerint nem is vágytam a „díszhelyre”, számomra az volt a fontos, hogy részt vegyek a megemlékezésen. Én nem érzékeltem a durva visszautasítást, mivel a városi képviselők mögött, a második sorban mentem, aztán mögöttük is álltam a tömegben. A gyászszertartás befejeztével, a tömeg feloszlása után, jutottunk a szoborhoz és helyeztük el közösen a virágainkat: az izraeli nagykövet, az újvidéki polgármester és én.
Őszintén mondom, ez alkalommal egyáltalán nem bántam, hogy nem tekintettek „különösen fontos” VIP vendégnek. Emberi kötelezettségből kívántam leróni tiszteletemet az ártatlanul kivégzettek előtt. Másrészről, természetesen akárhová megyek, Magyarországot képviselem, ezért célom volt, hogy erről a sajtó hírt adjon. Végül is mindkét cél megvalósult: ott lehettem a rendezvényen, és benne volt a hírekben, hogy jelen volt a magyar nagykövet. Nem hiányzott a díszhely és a megkülönböztetett kezelés – összegezte Nikowitz Oszkár.
A történetben csak az a furcsa, hogy a csúrogi megemlékezésen nagyon tartalmas beszélgetést folytattam Irinej bácskai püspökkel – mondta a folytatásban Magyarország nagykövete, hozzátéve, hogy már akkor jelezte részvételi szándékát az újvidéki gyászrendezvényen, amit a püspök úr nagyon pozitívan fogadott. Ezért is volt különös a püspökség viselkedése a későbbiekben, fűzte hozzá Nikowitz Oszkár, megjegyezvén: még az is elképzelhető, hogy a nagykövetség megkeresése el sem jutott a püspök úr fülébe.
Megállapításunkra, hogy az elmondottak alapján úgy tűnik, nem érzi magát sértve, nem értékeli visszatetszőnek a megemlékezésen történteket, a nagykövet igenlően válaszolt.
– Nem kell felfújni a történteket. Egy gyászszertartáson való részvételt nem szabad politikával átitatni. Ezen a napon az volt a feladatunk, hogy meggyászoljuk az áldozatokat – hangsúlyozta Magyarország belgrádi nagykövete.
Kérdésünkre, hogy túlzó-e egyes szerb nyelvű lapok értékelése, hogy a történtek miatt folt esett a magyar és szerb nemzet közötti megbékélés folyamatán, Nikowitz Oszkár kijelentette, hogy ez az esemény nem adott okot ilyen megállapításra.
– Ami a megemlékezésen elhangzó beszédeket illeti, Irinej pátriárka beszédét nem kívánom kommentálni. Nem kétlem, hogy őszinte volt. Csak annyit mondhatok, hogy a csúrogi megemlékezésről jobb szájízzel távoztam, úgy éreztem, ott közelebb kerültünk az áhított megbékéléshez. Efraim Zuroff beszédével kapcsolatban viszont súlyos kifogásaim voltak, amit szóvá is tettem neki az esemény után. Nem volt ízléses, hogy a 70 évvel ezelőtti magyar gyalázat kapcsán a mai magyar állapotokra tett teljesen megalapozatlan célzásokat és Képíró Sándor felmentése örvén csúnya inszinuációkat engedett meg magának, egy igencsak hatásvadász beszédben. De szerintem ez az egész éppen az ő gyászának hitelességén rontott. Nem őszinte annak a gyásza, aki a temetés napján áll le civakodni – fogalmazott lapunknak Nikowitz Oszkár.
