Dr. Korhecz Tamás, a Magyar Nemzeti Tanács elnöke már többször kijelentette, hogy az új összetételű MNT munkáját az ambiciózus vállalások és a kézzelfogható, jól látható teljesítmény fogja jellemezni. Ugyanez az ambiciózusság tükröződik a tanács idei, hétfőn elfogadott munkatervében, amely általános értelemben, sőt a négy hatáskört illetően is pontos, javarészt határidőkhöz kötött vállalásokat határoz meg. A szóban forgó dokumentum, illetve az idei évet jellemző tervek, tevékenységek kapcsán beszélgettünk dr. Korheczcel, aki azt is elmondta, hogy bizonyos téren egyáltalán nem elégedett.
Mi jellemzi az MNT idei munkatervét?
– A munkaterv összefügg a költségvetéssel, hiszen a büdzsé biztosítja működésünket, fejlesztési elképzeléseink teljesülését. A munkaterv általános része elsősorban a pénzeléssel foglalkozik, illetve olyan belső tevékenységekkel, új jogszabályok elfogadásával, amelyek az MNT általános működésére vonatkoznak. Az idén is szeretnénk tartani a tavalyi évre jellemző intenzív ülésezési tempót, legalább tizenkét rendes ülést kívánunk megtartani. Szeretnénk pontosabban szabályozni a beszerzési eljárásokat a tanácson belül, valamint az útiköltségekre vonatkozó előírásokat is részletesebb szabályokkal kívánjuk megfogalmazni.
Az MNT hatásköreihez kapcsolódó négy területet illetően milyen terveket fogalmaztak meg erre az évre?
– Szinte lehetetlen mind a négy területet illetően felsorolni a célkitűzéseket, ezért ezúttal csupán a leglényegesebb részletekre térnék ki:
Oktatás: Munkatervünk ezen a téren a tavaly októberben elfogadott oktatásfejlesztési stratégiához idomul. Ezt az évet a stratégia következetes végrehajtása fogja jellemezni. Az idén be kell fejeznünk az Európa Kollégium építését, és elindítjuk a felsőoktatási ösztöndíjprogramot. Az ösztöndíjazással kapcsolatban a tanácsnak el kell fogadnia azt a jogszabályt, amely a pályázatok elbírálásához szükséges pontrendszerre vonatkozik. Meg kell határoznunk a felvételi felkészítővel kapcsolatos szabályokat is. A szórványban széles körű tájékoztatási kampányt tervezünk, amelynek függvényében az első osztályos magyar kisdiákok számát szeretnénk növelni. Ehhez kapcsolódik az iskolabusz-program kibővítése és különböző egyéb kedvezmények is. Ezen felül számos oktatásügyi intézmény alapítói jogait szeretnénk átvenni 50 százalékban. Ezt a folyamatot már megkezdtük, januári ülésünkön megjelöltük azt a tíz intézményt, amelyek társalapítói jogait átvesszük. Ezzel kapcsolatban hangsúlyoznám, hogy egy jogilag igen összetett folyamatról van szó. A törvény ugyan kötelezi a jelenlegi alapítókat, hogy az alapítói jogokat átruházza az MNT döntése nyomán, de ez a folyamat számos szerbiai kormánydöntést, vajdasági parlamenti határozatot, szerződést igényel.
Hivatalos nyelvhasználat: Számos projektumot szeretnénk végrehajtani. Köztük a napi jogvédelmi tevékenységgel kapcsolatosat is, amelynek során a nyelvi jogok megsértésének esetén az alkotmányban és a törvényben rögzített lehetőségeinkhez mérten kezdeményezünk jogorvoslatot. Emellett szeretnénk megvalósítani a szerb–magyar, magyar–szerb jogi szakszótár kiadását. Egy iratminta-gyűjtemény kiadását is tervezzük. Ezzel az a célunk, hogy mindazokban az intézményekben, szervekben, szervezetekben, ahol a magyar nyelv hivatalos, mindennapi munkanyelvként is használatossá tegyük. Szeretnénk segíteni ezeknek az intézményeknek a tevékenységét. Nagyon sok olyan hivatalos szerv van, amelyben ugyan hivatalos használatban van a magyar nyelv, ám a polgárok azt tapasztalják, hogy mégsem munkanyelv. Szeretnénk folytatni azokat a szaknyelvi szemináriumokat, képzéseket, amelyeket a tartománnyal együttműködve az MNT már nyolc éve szervez. És természetesen elkezdjük a hivatalos nyelvhasználati stratégia kidolgozását is.
Kultúra: Ezen a téren kétségkívül kiemelt szerepe van a Vajdasági Magyar Nemzeti Színháznak. Szeretnénk, ha az intézmény ebben az évben megalakulna. Június 1-jéig tervezzük elfogadni azt a határozatot, amelyben az alapítás kérdéseit részletezzük. Az alapítói határozatot akár egy hét múlva meghozhatnánk, de a dolog nem ilyen egyszerű. Szabályozni kell a mostani szabadkai Népszínház és az újonnan alakuló nemzeti színház viszonyrendszerét. Mi nem egy új intézményt szeretnénk létrehozni a jelenlegi intézmények mellé. Jogi szempontból a jelenlegi Népszínházat úgy szeretnénk átalakítani, hogy az gyakorlatilag megszűnne jelenlegi formájában. Ebből a színházból kellene több új jogi személyt létrehozni: valószínűleg egy szerb városi színházat, a magyar nemzeti színházat és egy olyan intézményt, amely mindkettőnek otthont ad. Ezt az elképzelést kell pontosítani, politikailag megtárgyalni a jelenlegi alapítókkal. A kultúra terén a kiemelt rendezvények, intézmények támogatása, működésüknek és tevékenységüknek az élénkítése szintén kiemelt feladat. Be kívánjuk bizonyítani, hogy ezek a kiemelések nem öncélúan történtek, hanem azért, hogy erősítsük a közösség önérzetét, gazdagítsuk a kulturális életét, és gazdagítsuk ezen intézmények tevékenységét. Szeretnénk elkezdeni a 2012–2018 időszakot felölelő stratégia kidolgozását. A stratégiai tervezéssel a kultúra terén állunk a legrosszabbul. Az idén valószínűleg fogadják el a stratégiát, de ebben az időszakban kell előkészíteni.
Tájékoztatás: A már készülő és az MNT előző mandátumában már bizonyos értelemben előkészített tájékoztatási stratégia befejezését tervezzük. Azt várjuk tőle, hogy a jelenlegi tájékoztatási kapacitásunkat, intézményrendszerünket úgy sikerüljön újjászervezni, hogy növekedjen a vajdasági magyar közösség tájékoztatásának színvonala, elérhetősége és az intézményrendszeren belüli kölcsönös együttműködés. A stratégiát az év első felében szeretnénk véglegesíteni. Fontos célunk, hogy az általunk alapított intézmények gazdasági helyzete erősödjön.
A munkatervben lefektetett határidők mennyire kötelező jellegűek?
– Senki sem kényszerített bennünket arra, hogy ilyen sokat ülésezzünk, vagy lehetetlennek tűnő célokat tűzzünk ki magunk elé. Ezt mi magunk vállaltuk. A határidők ebben az esetben arra szolgálnak, hogy a döntés előkészítői, javarészt a közigazgatási hivatal és bizottságaink felelősei, folyamatosan maguk előtt tartsák ezeket. Az is fontos, hogy a közvélemény ezeken a határidőkön belül számon kérhesse az egyértelműen megfogalmazott vállalásokat. Én a világos képletek híve vagyok. Vállalásaink lehet, hogy ambiciózusak, de ha ez így van, akkor ennek az az oka, hogy véleményem szerint közösségünknek nincsen ideje. Néhány területen oly sok mindent mulasztottunk el, mulasztottak el azok, akik helyzetben voltak, hogy minden késlekedés még nehezebb helyzetbe sodorná közösségünket. A közösségnek fogódzókat kell kapnia, és az MNT feladata megadni ezeket a fogódzókat.
A kiemelt intézményekben történő jelenlét megerősítésének folyamata döcögősen halad. Végszükség esetén az MNT megteszi a szükséges jogi lépéseket, hiszen ezt diktálja a kollektív jogok védelme (Fotó: Diósi Árpád)
Visszatérve az iskolák kérdésére: említette, hogy a januári ülésen megkezdett folyamatot tovább kívánják vinni. Mely oktatásügyi intézmények társalapítói jogait vennék át?
– Számunkra nagyon fontos volt, hogy megkezdjük átvenni az alapítói jogokat. A nemzeti tanácsokról szóló törvény végrehajtását illetően az egyik legfontosabb szakítópróba az lesz, hogy milyen gyorsan és hogyan fog működni az intézmények alapítói jogainak az átvétele. A törvény kimondja, hogy első körben azokat az intézményeket vehetjük át, amelyekben teljes egészében magyar nyelven folyik az oktatás. Ezen a folyamaton keresztül meglátjuk, hogy akadályokba, politikai ellenállásba ütközünk-e. Vagyis ki kell ugrasztanunk a nyulat a bokorból, ha egyáltalán ott van az a nyúl. A következő körben a vegyes tannyelvű intézmények kiemelése történik majd meg. Meghatározzuk, hogy a vegyes tannyelvű intézmények halmazában melyek az intézményeknek az a 25 százaléka, amelyek a közösség számára kifejezetten fontosak. A folytatásban MNT ezeknek az intézményeknek az alapítói jogait is átveheti. El tudom képzelni, hogy már februári vagy márciusi ülésünkön meghatározzuk a kiemelten fontos iskolákat.
Miért csak az alapítói jogok 50 százalékát kívánják átvenni?
– Úgy ítéltük meg, hogy az intézmények pénzügyi biztonsága nagyobb lesz, ha nem vesszük át az intézmények kizárólagos alapítói jogát. A törvény persze világos garanciákat biztosít, hogy a pénzelés ebben az esetben is állami maradna. Ugyanakkor nem Norvégiában vagy Svédországban élünk, ahol a törvény valóban 100 százalékos garanciát biztosít. Az MNT jogosítványait, támogatásának kifejezettségét, hatásköreit illetően egyáltalán nem jelent különbséget, hogy 100 vagy 50 százalékban lépünk elő alapítóvá.
El tudja képzelni, hogy a törvényes biztosítékok ellenére akadályok léptek volna fel az intézmények pénzelésében, amennyiben a tanács 100 százalékban lépett volna elő alapítóvá?
– A törvény azzal kapcsolatban is nagyon világosan fogalmaz, hogy az MNT-nek milyen arányban kell részesülnie a köztársasági költségvetésben a nemzeti tanácsok számára fenntartott keretből. Ennek ellenére tavaly december 31-én 13 órakor kaptuk meg annak a pénznek a felét, ami éves szinten járt az MNT-nek. Egy ilyen tapasztalat után az ember nem olyan biztos abban, hogy ha egy iskola kikerül az állami intézmények rendszeréből, akkor idejében megkapja a pénzeket. Persze pereskedhetnénk, de attól a tanároknak nem lenne fizetése. Felelős emberként nem kockáztathattam az intézmények zavartalan működését. A társalapítói jogok átvételével ezek az iskolák az állami intézmények rendszerében maradnak.
Már a hétfői ülésen említette, hogy a társalapítói jogok átvételével a szóban forgó iskolákban minőségesebbé válik az oktatás. Pontosan miért? Milyen intézkedésekkel kívánják ezt elérni?
– Nagyon komoly elképzeléseink vannak a szakmai munka javításával, az intézmények pénzügyi helyzetének erősítésével kapcsolatban. Az MNT intézményesen kíván részt venni ezeknek az iskoláknak a munkájában. Ez azt jelenti, hogy napi kapcsolatban szeretnénk lenni az iskolák szerveivel. Eddig is együttműködtünk ezekkel az iskolákkal, de az intézmények mégsem úgy tekintettek az MNT-re, mint saját alapítójukra. Együtt szeretnénk lélegezni az intézményekkel. Minden felmerülő problémát illetően segíteni kívánunk az általunk társalapított iskoláknak. Csak néhány példa: felmerül a probléma, hogy nincs aki pénzelje a tanárok továbbképzését, vagy gond merül fel a tankönyvek beszerzését illetően, esetleg a felügyelők visszaélnek helyzetükkel, vagy beázik a tető, akkor ezek az intézmények tudják, hogy kihez fordulhatnak. Gyors, közvetlen kommunikációval az általunk társalapított intézmények minden problémáját illetően el tudunk járni. A jövőben sokkal gyorsabban és hatékonyabban tudunk segíteni azoknak az intézményeknek, amelyeket kiemeltnek tartunk, vagy amelyeknek társalapítói vagyunk. Nemcsak lehetőségünk van a közbenjárásra, hanem ez a kötelezettségünk is. Ez persze nem azt jelenti, hogy a többi iskolával nem kívánunk törődni.
Új jogosítványokhoz is jutnak a társalapítói jogok átvételével?
– Részben igen, részben nem. Az oktatásügyi intézmények esetében az MNT-nek már eddig is világos igazgatási jogosítványai voltak. Ezeket fogjuk pontosítani azokban a szerződésekben, amelyeket az alapítókkal kötünk, és esetleg még az intézmények alapszabályában is történni fognak ilyen jellegű módosítások. Valószínűleg többlet-jogosítványokhoz jutunk. De nem ez a cél. A törvény már most is igazgatási jogosítványokkal ruházza fel az MNT-t, ezeket kellene részletezni olyan területeken is, amelyekkel a törvény nem foglalkozik. Az MNT nem mostohája, hanem édesanyja kíván lenni ezeknek az intézményeknek. Nem dölyfös hatalomgyakorlásra, hanem törődő gondoskodásra kell számítani a részünkről.
A tavaly kiemelt jelentőségűnek nyilvánított intézmények esetében meddig jutott el a megkezdett folyamat?
– A folyamat lassabban zajlik, mint ahogy szerettem volna. A kiemeltté nyilvánítás után a szóban forgó intézmények alapszabályaiba, alapítói okirataiba az MNT-t hatáskörrel rendelkező szervezetként kellett volna feltüntetni. Az intézménynél fel kellene tüntetni azt is, hogy a magyarság számára kiemelt jelentőségű kulturális intézményről van szó, az igazgatói bizottság és az igazgató választására vonatkozó szabályokat pedig úgy kellett volna módosítani, ahogyan azt a törvény ilyen esetre vonatkozólag meghatározza. Az esetek 15 százalékában – mint mondjuk Magyarkanizsán – már sikerült befejezni a folyamatot. A többi esetben az vagy el sem indult, vagy még zajlik. Kétségkívül bizonytalansággal, ellenállással, toporgással szembesültünk. Azt tervezem, hogy februárban felkeresem a jelenlegi alapítók vezetőit és letisztázom, hogy mi okoz ez ügyben számukra fejtörést. Engem leginkább Szabadkán bánt ez a toporgás, hiszen itt jelöltük ki a legtöbb intézményt, és itt él a legtöbb magyar. Valószínűleg itt kezdem meg a párbeszédet.
Kinek a részéről tapasztalható az ellenállás?
– Az ellenállásnak több gócpontja is van. Részben az intézményekben, de alapvetően azokban a döntés-előkészítő szervekben, amelyeknek lépniük kellene. Nem hibáztathatjuk a képviselői testületeket, hiszen ez a téma nem is került napirendre. De a mulasztás forrását még nem lehet pontosan meghatározni. Valószínűleg egyfajta politikai ellenállás is jellemző. Ez abból ered, hogy sokak elképzelhetetlennek tartják, hogy ha már egy önkormányzatot egy bizonyos politikai koalíció vezeti, akkor miért kellene ennek a politikai koalíciónak a nemzeti tanáccsal osztoznia a hatalmon. Nekem erre az a válaszom, hogy azért, mert a törvény előirányozza. Ez nem mérlegelés, és nem is egyesek igazságérzetének a kérdése, hanem törvényes kötelezettség. Végszükség esetén természetesen megtesszük a szükséges jogi lépéseket, hiszen ezt diktálja a kollektív jogok védelme. Ha megállapítást nyer, hogy nem a bokros teendők miatt, hanem a magyarság kollektív jogainak a hátráltatása miatt figyelhető meg a késlekedés, akkor kétségtelenül minden rendelkezésemre álló jogi eszközzel élni fogok.
