Önök hinnének annak a politikusnak, akiről kiderült, hogy miniszterként az országos költségvetésből állítólag 47 millió dinárt költött önmaga és minisztériuma fényezésére az ország két legnagyobb eladott példányszámmal rendelkező napilapjánál? Tulajdonképpen fizetett azért, hogy szépeket írjanak róla. Önök elhinnék egyetlen szavát is?
A Blic országos napilap hétvégi cikke alapján jutott ez eszembe. Az ország más városaiból minden bizonnyal irigykedve tekintenek Szabadkára azok, akik olvasták ezt a szöveget, amely a tízes közlekedési folyosó mentén lévő városok fejlődését taglalja. Ez az írás részletesen kitér különböző városokra, többek között Újvidékre, Inđijára, Belgrádra, Nišre és Szabadkára is. A tízes közlekedési folyosó határán lévő városokba ugyanis az írás szerint 2,2 milliárd eurót fektettek be a beruházók, és összesen 20 000 munkahely nyílt. Külön kiemelik, hogy Szabadkán az elmúlt három évben harmadával csökkent a munkanélküliek száma. Nahát! Erre még visszatérünk lentebb!
Ez az írás kiemeli a városok beruházóit is, név szerint. Szabadka esetében – amely várost Oliver Dulić képviseli, és nyilatkozik arról, hogy példa lehetne Szerbia-szerte a beruházók iránti érzékenysége miatt – a leghosszabb a lista, amelyen a következő vállalatok szerepelnek: a Masterplast, a Fornetti, a Metro, a Finat, az Elektroremont, a Dunkermotoren, a Norma Group, a Siemens, a Continental, a Swarovski és a Calzedonia. Ezek a vállalatok – az írás szerint – összesen 114,5 millió eurót ruháztak be Szabadkán, és nem kevesebb mint 2900 munkanélkülinek adtak munkát az elmúlt három évben. Még ha mindez igaz is volna – mert sajnos nem az – akkor sem kellene ennyire magabiztosan dicsekedni, hiszen arra, hogy közben hányan maradtak állás nélkül, nem tér ki az írás szerzője.
Azonnal kinyílik a bicska az ember zsebében. Szabadka esetében ezek a számok és százalékok igencsak zagyvának tűnnek, hiszen ha a foglalkoztatásügyi szolgálat szerint 15 százalékos a munkanélküliség, akkor legalább 15 000 munkanélkülivel kellene számolni, amennyiben csak a város lakosságát, vagyis cca 100 000-et veszünk alapul. Ez viszont azért sem lehet biztató adat, mert nem veszi figyelembe a környező települések lakosságát, ahol még nagyobb arányú a munkanélküliség. Egyszóval tele van a szöveg pontatlanságokkal, ferdítéssel és egy kis füllentéssel is.
Hiszen tény ugyan, hogy több nemzetközi szinten elismert vállalat érkezik Szabadkára, de ezeknek egy része, még csak meg sem építette a gyárcsarnokokat, nemhogy munkát adott volna több ezer munkanélkülinek. Előbb-utóbb sor kerül rá minden bizonnyal, de most ugyanúgy egyik napról a másikra élnek a potenciális alkalmazottak, mint eddig. Emellett azért sem árt némi óvatossággal kezelni ezeket a beruházásokat, mert sajnos arra is volt már példa, hogy a szinte biztosnak tűnő üzlet nem valósult meg (ilyen volt Szabadkán az a pláza is, amelyet izraeli befektetők építettek volna a Pap Pál utca sarkán).
Az Önálló Szakszervezet szabadkai részlegének elnöke, Milan Popović már több alkalommal nyilvánosan feltette a kérdést, szeretné tudni, hogy hol helyezték el azt az 5 – 6 000 embert, aki most nem szerepel a munkanélküli jegyzékben. Hiszen 5-6 évvel ezelőtt a munkanélküliek száma elérte a 17 000-et is, azóta pedig látványos javulás nem tapasztalható. Elmondhatják százezerszer, több csatornán is, attól még nem hisszük el.
A statisztikák nem mutatnak reális képet, hiszen a munkanélkülieket igen könnyen törlik a listáról, s aztán hat hónapig nem jogosultak újra szerepelni azon (Mintha valamiféle privilégiumról beszélnénk. Nevetséges!). A szakszervezet elnöke felvetette annak lehetőségét is, hogy a munkaképes munkanélküliek közül sokan elhunytak, hiszen a hosszú évek kilátástalansága fizikailag és szellemileg is leépíti az embert, azonban ez elenyésző szám ahhoz képest, amivel a mostani statisztikusok meg szeretnének győzni bennünket.
A Szabadka környéki falvakban a lakosság csaknem nyolcvan százaléka munkanélküli, természetes tehát, hogy a politikusok csak a városi adatokkal szeretnének operálni. A szomorú tény azonban az, hogy ezeken a kis településeken a nyugdíjkifizetéskor, illetve az azt követő néhány napon vannak vásárlók a boltban. Ekkor fogy a kenyéren kívül más is a polcokról. Amint a kevés juttatás elfogy, nincs vásárló a boltban. Se nyugdíjas, se munkás, se fiatal.
Én már csak attól tartok, hogy ha ez a rengeteg beígért munkahely megnyílik, rajtunk az már nem sokat segít, mert az írást országszerte olvasták, a fejletlenebb, nem említett városokban is, ahonnan a fantasztikus szabadkai körülmények hallatán felbuzdulva háromezren ideköltöznek, aztán a haszon: veszett fejsze nyele.
