A dolgokat állítólag összefüggésükben kell szemlélni. Akkor hát szemléljük úgy!
Volt ugye a szavazás a költségvetésről a köztársasági képviselőházban. Ahol és amelyben a VMSZ, mint a hatalmi koalíció szerves része nemmel szavazott. Ezzel gyakorlatilag felrúgták a koalíciót, állították demokrata oldalról. Nem, erről nincs szó, csak adott kérdésben más volt a véleményük, állította a magyar párt. A kérdés, akkor most van-e koalíció, vagy nincs, nem dőlt el egyértelműen.
Nem sokkal később megtörtént Szabadka. A Demokrata Párt kisöpörte a VMSZ-t a helyi hatalmi struktúrákból. Ez a demokraták bosszúja a költségvetési szavazáson történtek miatt, állították a VMSZ oldaláról. Nem, erről szó sincs, csak adott kérdésben ezt „kellett tenniük” a város fejlődése érdekében, állították a demokraták. A kérdés, akkor ez most valóban politikai bosszú, vagy sem, nem dőlt el egyértelműen.
És most történik Zenta. A Demokrata Párt zentai községi bizottságának tegnap kiadott közleménye tulajdonképpen semmi kétséget nem hagy maga után: a VMSZ-szel való koalíció felbontására és a helyi városvezetés megdöntésére készülnek, hisz „remélik, hogy a Demokrata Párt, a Vajdasági Szociáldemokrata Liga és a Magyar Polgári Szövetség által alakítandó községi vezetőség igazolni fogja a megszavazott bizalmat”.
Ez a fejlemény viszont eldönteni látszik a fenti dilemmákat. Ennyi véletlen egybeesés ilyen rövid idő alatt az életben sincs, a politikában meg végképp. Ha a fentiekhez még hozzátesszük Magyarkanizsát is (ahol a Magyar Koalíció egyértelmű többsége miatt a polgármester leváltására tett kísérlet eleve bukásra volt ítélve, de attól még a kísérlet megvolt), akkor tényszerűen megállapítható, hogy egy-másfél hónap leforgása alatt a demokraták három magyarlakta településen tettek kísérletet (egy esetben sikeresen, egy esetben sikertelenül, a harmadik most zajlik) a VMSZ kibuktatására a helyi hatalomból. Ez pedig már nem véletlen, hanem szervezett, tudatos, irányított és összehangolt akció. Bizony, tisztelt demokrata hölgyek és urak, lehet még ezek után is tagadni, kifelé és nyilvánosan, hogy itt egy módszeresen végrehajtott büntetőhadjáratról van szó, csak épp már nem sok értelme van, mert nagy kérdés, hogy ki hinné el. A kiváltó okon esetleg még lehet vitatkozni (a költségvetési szavazás, vagy – ám legyen – a választói névjegyzék minden jel szerint sikeres összeállítása), a hadjárat tényén azonban ezek után már nem.
Persze ezeken az összefüggéseken belül az már egy másik kérdés, hogy mi fog történni akkor, ha a demokraták hatalomváltási kísérlete Zentán sikerrel jár. Az ember persze soha semmit nem tudhat teljes bizonyossággal előre, de mégis megkockáztatom: másnap is fel fog kelni a nap. Minden bizonnyal a savanyú káposzta árára sem lesz különösebb kihatással a zentai piacon, és valószínűleg munkahely sem lesz több (esetleg a pártkáderek számára, de az megint egy másik kérdés). Végül is, a hagyományosan magyar bástyáknak számító önkormányzatok közül az elmúlt két évtized során eddig csak Topolyán és Zentán volt folyamatos, megszakítás nélküli a mindenkori legerősebb magyar párt uralma, és állítólag az egészséges demokráciához hozzátartozik az is, hogy mindenki tapasztalja meg az ellenzéki létet is. Csak ezért tehát nincs ok megkongatni a nemzeti vészharangokat.
De ha már szóba került a nemzet fogalma, érdemes még egy dologra felfigyelnünk. Amíg Szabadkán a Demokrata Párt egy szerbiai/szerb előjelű pártot talált magának új szövetségesként a VMSZ kisöprésére, addig Zentán ugyanehhez az akcióhoz már egy magyar előjelű párt asszisztál. Amiből ugye az következik, hogy a demokratáknak nagyjából mindegy, kivel szövetkeznek, csak az a VMSZ ellen irányuljon – de a fenti összefüggések ismeretében ez már aligha egy zseniális meglátás, inkább csak ténymegállapítás. Az viszont, hogy az összes itteni létező magyar párt közül talán a legerősebb nemzeti retorikával rendelkező Magyar Polgári Szövetség hogyan fogja elmagyarázni a választóinak és a nyilvánosságnak, hogy a „nemzet ügye” most épp azt kívánta, hogy a demokratákkal szövetkezve megbuktassák a magyar hatalmat Zentán, már nyilván az ő dolga és felelőssége. De hogy ezt teljes hangerővel meg is próbálja majd tenni, afelől semmi kétségünk ne legyen.
