Küllemében mutatós és rendezett épületnek tűnik a Tito Marsall utca 73. alatt lévő háromemeletes tömbház Mohol központjában. Ez azonban csak a látszat. Az épület már két éve folyamatosan beázik a tetőtéri lakáson keresztül az ott élő Szabó család nincstelensége és hanyagsága miatt. Emiatt a teljes tetőszerkezetet sürgősen fel kellene újítani, amely a becslések szerint mintegy 8000 euróba kerülne.
Radovan Vrbaški, a lakótanács elnöke szerint ehhez azonban le kellene tisztázni a mintegy 70 négyzetméteres tetőtéri lakás tulajdonviszonyát, ami az egykori Potisje szerszámgépgyár szolgálati lakása volt, akárcsak a bérlők helyzetét, akik borzalmas körülmények között élnek, és akaratuk ellenére kárt tesznek a többi lakástulajdonos vagyonában. A lakótanács ez ügyben a helyi önkormányzattól, a szociális központtól, illetve az illetékes felügyelőségektől kért segítséget, de egyelőre eredménytelenül. Radovan Vrbaški elmondta, hogy több oka is van annak, hogy az épület beázik:
– A tömbház tetőszerkezetének kivitelezését hanyagul végezték el – magyarázta Radovan Vrbaški. – Feltételezésem szerint a tetőt 10 méteres gerendákból építették meg, de ezeket vélhetően két darabból illesztették össze, így idővel meghajoltak. A másik ok, hogy a tetőtéri lakást bérlő Szabó Kálmán hanyag volt, mivel nem tartotta karban a tetőablakokat, amelyek idővel elkorhadtak és beáztak. A rossz nyílászárók miatt beázott a tetőszerkezet is és idővel teljesen tönkrement. Emiatt nemcsak az ő lakásuk, hanem az alattuk lévő is beázik, amely egykor szintén a Potisje szolgálati lakása volt, azonban Vinka Markov 38 éves futamidőre megvásárolta és rendszeresen fizeti a havi törlesztőrészletet. Ha esik az eső, akkor vödörben és lábasban próbálja felfogni, illetve pokróccal felitatni a tetőn keresztül becsorgó vizet. A beázás miatt a lakásában már most nagy a kár, hiszen az esővíz ráfolyik a falra, a terasz felőli részen már mállik le a vakolat és a festék. A csapadék befolyik a másik szomszédasszony lakásába is, valamint a lépcsőházban is látni a nyomait. Az épület már két éve folyamatosan beázik. Tanácstalanok vagyunk, nem tudjuk, hogy ez ügyben ki az illetékes, ki tud rajtunk segíteni. A helyi önkormányzat segítségét kértük, beszéltünk a polgármesterrel, írásos kérelmet nyújtottunk be a községi tanácsnak, de választ nem kaptunk. Kértük az illetékes felügyelőségeket, hogy járjanak el az ügyben, voltunk a szociális központban, ahol azt mondták, hogy az illető család nem tartozik a rossz szociális helyzetűek közé. Egyelőre senki sem segített a helyzet rendezésében. A Potisje szerszámgépgyár privatizációja után megjelent itt az új tulajdonos, Rešat Sokoli, aki azt ígérte, hogy házat vásárol Szabóéknak, a lakást pedig átveszi. Végül azzal zsarolt bennünket, hogy az említett lakás mellett lévő 70 négyzetméteres mosókonyhát is adjuk át neki, ebbe viszont nem egyeztünk bele. Miután a Potisje ellen csődeljárás indult, beszéltem Pavle Gros csődbiztossal, aki azt mondta, hogy a lakás nem a cég tulajdona. Bár később megtudtam, hogy 2009-ben kérte Szabóéktól bizonyos költségek kifizetését. Szabóék egyébként nem fizetnek semmiért, a tartozás miatt már az áramot is kikapcsolta náluk a szolgáltató. Velük más gondok is vannak, ha berúgnak, akkor törnek-zúznak. A bejárati ajtót is felfeszítették néhányszor, a rendőrség többször járt náluk. A tetőszerkezet a lakásuk feletti részen annyira tönkrement, hogy addig nem lehet megjavítani, amíg ki nem költöznek. Félő, hogy egyszer az egész rájuk szakad. Az utcára nem tehetjük ki őket. A községi jogtanácsos és a felügyelők azt javasolták, hogy pereljük be őket. Ha bepereljük a családot, akkor – ismerve a hazai bíróságokat – eltelik 10 év és közben perköltségeket is nekünk kell állni. Nem tudjuk, hogy mit tegyünk és kihez forduljunk segítségért – mondta a lakótanács elnöke, akitől megtudtuk, hogy időről időre ponyvával igyekeznek befedni a tetőn lévő lyukakat.
Szabóék nagyon rossz körülmények között élnek
Szabóék tetőtéri lakása valóban úgy néz ki, mintha természeti katasztrófa sújtotta volna. A látvány elszomorító. A faburkolatú mennyezet a konyhában és a nappaliban erősen meghajolva lóg. Amikor megláttam, el sem tudtam képzelni, hogy mi tartja egyben és miért nem szakad le. A parkettapadló a csapadéktól már régen felázott, a lakók emiatt egy részét már felszedték. A falakon mindenfelé penészvirágok díszelegnek. Ifj. Szabó Kálmántól megtudtuk, ha esik az eső, akkor nagyobb edényeket raknak a padlóra és abban próbálják összeszedni a vizet, amit aztán a vécébe öntenek. Mint mondta, jelenleg nem, ha azonban két-három napig esik az eső, akkor a parketta alatt megáll a víz. Ha akkor rálép az ember, lábbelije elmerül a vízben. A tetőtéri lakásban négyen laknak, az apa, id. Szabó Kálmán és három felnőtt fia. Azt állítják, hogy már kértek segítséget az életkörülményeik javítására, de sikertelenül. Az egyik fiú állítólag epilepsziás, mégsem kap semmilyen segélyt. Elmondták, hogy a lakás karbantartására nem tellett nekik, mivel az apjuk 16 000 dináros nyugdíjából és idénymunkákból tartják el magukat. 1985 óta laknak a lakásban, ahonnan nincs hova menniük.
