Felkészültek az érintett ügyészségek a vizsgálati eljárás új módjára?
– Nem hiszem, hogy készen állnak a vizsgálati nyomozás levezetésére. Néhány nappal ezelőtt pontosan erről beszélt Goran Ilić, a Szerbiai Bírák Társaságának elnöke, aki hosszasan elemezte, hogy miért is nem állnak készen az ügyészségek. Ilić arra is rámutatott, hogy az ügyészségi nyomozás azért sem lehet sikeres vagy hatékony, mert az ügyészség intézménye nem független a politikától. Az ügyészek pillanatnyilag sokkal inkább függnek a végrehajtó hatalomtól és annak vezetőitől, mint a bírák. Emellett azt is tudni kell, hogy egyetlen ügyész sem állhat a nyilvánosság elé, vagy fejezheti ki nemtetszését a Köztársasági Ügyészség munkájával, lépéseivel kapcsolatban, ha azt a Köztársasági Ügyészség nem hagyja jóvá.
Ön szerint az ügyészségi nyomozás valóban fokozni fogja az eljárások hatékonyságát, valamint lerövidíti az egy-egy büntetőeljárás levezetéséhez szükséges időt?
– Elképzelhető, bár az ügyészségekre nehezedő egyértelmű politikai nyomásgyakorlás miatt nem hiszem. Ezen a ponton szeretném megemlíteni, hogy a büntető törvénykönyvből hamarosan törlésre kerül a hivatali visszaélés bűncselekménye, amelyet öt új bűncselekményre „apróznak fel”. Slobodan Homen, az igazságügyi minisztérium államtitkára ezzel kapcsolatban elmondta, hogy a hivatali visszaélés miatt már folyamatban lévő eljárásokat levezetik a bíróságok. Ebben én semmiféle logikát nem látok és attól tartok, hogy nagyon sokba fog ez nekünk kerülni. Egyrészről senkit sem lehet elítélni olyasmi miatt, ami a bűncselekmény elkövetésének feltételezett időpontjában a büntető törvénykönyv értelmében nem számított bűncselekménynek. Másrészről senkit sem lehet elítélni olyan bűncselekmény miatt, amit időközben töröltek a büntető törvénykönyvből. Az, amit Homen az igazságügyi minisztérium hasbeszélőjeként most ezzel kapcsolatban kimond, szörnyű és a polgárok jogi biztonságának még az ötletét is ellehetetleníti.
Jövő év januárjában az alapfokú és a felső ügyészségek is átveszik a vizsgálóbíráktól a vizsgálati eljárás levezetését. Nem lett volna logikusabb lentről építkezni és ezeken a bíróságokon kezdeni az ügyészségi nyomozás intézményének bevezetését?
– Isten ments! Ha az alapfokú és felső bíróságok, valamint ügyészségeik kezdték volna meg az új rendszer alkalmazását, akkor aztán valóban káosz alakult volna ki. A különleges bíróságok és ügyészségek a tudás és szakmaiság magaslatán állnak, ennek ellenére még esetükben sem biztos az új szerepkörben való tündöklés.
A rendelkezésre álló majdnem egy évben Ön szerint felkészülnek az alapfokú és a felső ügyészségek az új feladatra?
– Szívesen mondanám, hogy igen, de attól tartok, hogy nem fognak felkészülni. Ha nem történt volna meg az igazságügy reformja, ami csakis káosz okozója volt az igazságügyben, vagyis, ha „normálisak” lennének a körülmények, akkor is kevés lenne egy év az ilyen jellegű felkészülésre. Az igazságügy reformjának függvényében az országban több száz bíró státusa még mindig megoldatlan. A 2009 decemberében újraválasztott bírák pedig még ma is féltik munkahelyüket. Nem emlékszem, hogy a politika és a politikai hatalomgyakorlók valaha is ennyire rátelepedtek volna az igazságügyre, mint az utóbbi néhány évben. Pedig jogászként és újságíróként már több mint húsz éve figyelemmel kísérem az igazságügy helyzetét. Még az ország úgynevezett legsötétebb időszakában, a volt „szocialista közösség államában” sem volt ennyire aggasztó a helyzet ezen a téren. Arra sem emlékszem, hogy lett volna olyan időszak, amikor a polgárokat ennyire nem érdekelte az igazságügy. Pedig az igazságügy az államhatalomnak az a fundamentálisan fontos szegmense, amely szükséges az alapvető emberi jogok biztosításához minden egyes polgár számára.
Milyen szerepet töltenek be a jövőben a vizsgálóbírók a vizsgálati eljárás során?
– Ugyanazt a szerepet, mint eddig: semmilyent. A jövőben a semmiféle szerep még jelentéktelenebbé válik, ha ez egyáltalán lehetséges. A vizsgálóbíróknak eddig sem volt autonóm szerepe a vizsgálati eljárásokban. Ennek alátámasztásaként csak figyelembe kell venni, hogy amikor tárgyaláson kívüli tanácsoknak kellett döntenie állásfoglalások ütközésének esetén, a vizsgálóbírók milyen szánalmasan ritkán mertek az ügyészségtől eltérő állásfoglalást kialakítani. Sajnos az a gond, hogy a bírósági gyakorlatot Szerbiában nem tudjuk megfelelő intenzitással követni, ezért állításomat nehéz lenne bizonyítani.
Az ügyészségi nyomozás gyakorlata az angolszász jogrendszerből ismert. Gyakran megtörténik, hogy egy kontinentális jogrendszerű állam, mint amilyen Szerbia is, csak az angolszász jogrendszer bizonyos elemeit, gyakorlatát veszi át?
– Bizonyos európai országok a kontinentális jogrendszert helyezték az angolszász elé. Ilyen Szerbia is. Nem látok semmi kifogásolnivalót abban, amikor egy ország bizonyos dolgokat átvesz a sajátjától eltérő jogrendszerből, de ezt csakis meggondolt módon szabad véghezvinni, az igazságügy összes szereplőjének a képzésével társítva. Ahogy ezt Szerbiában csinálják, azzal nem tudok egyetérteni. Itt sem meggondolást, sem az érintettek képzését nem vélem felfedezni. Személy szerint nagyon jónak tartom az angolszász rendszert, amelyben példának okáért egy kábítószer kereskedőnek akár a meghatározott büntetés kétszeresét is kiróhatja az ügyben eljáró bíró abban az esetben, ha a vádlott egy oktatási intézmény 500 méteres körzetében árulta a drogot. Szerbiában az igazi kábítószer kereskedőket, a drogbárókat elkerüli az igazságügy, csak az apró halakat fogják el és indítanak ellenük eljárást. Egy törvény egyik napról a másikra történő módosításával nem lehet változtatni az eddigi gyakorlaton: nem lehet megváltoztatni a rendőrség, az ügyészség és a bíróság munkáját, valamint hozzáállását. Egyetlen eljárási törvény módosításával nem lehet megváltoztatni egy egész társadalmat, illetve kiemelni a társadalmat a bűnözésből és a korrupcióból. Sajnos mi Szerbiában még mindig a bűnözésben és a korrupcióban fuldoklunk.
