Ez a viccbéli székely polgármester válasza – némi hezitálás után – a riporternek, aki arról érdeklődik, hogy a több napja tartó -20 Celsius-fok alatti hőmérséklet miatt milyen rendkívüli intézkedéseket terveznek a faluban, ahol van áram, víz, bőven fa, és nyilván ennivaló is. A vicc mulatságos, de ugyanakkor elszomorító is. Hiszen világunk tudathasadásos szemléletét érhetjük tetten a mikrofon két végén. Egyik oldalon a természeti környezetben élő és annak logikája szerint gondolkodó polgármester, aki jól tudja, ebben a helyzetben az embert annyit tehet, hogy felkészül és átvészeli a fagyos, havas telet. A másik oldalon az urbanizált, már-már a virtuális valóságba süllyedt ember, aki talán ezidáig egy percet nem töltött el szülőföldje érintetlen természeti környezetében, de annál többet a világ másik végén valamelyik trópusi műparadicsomban. Ezek után nem meglepő, hogy az utcán menet a fagyoskodó embereket és hókotrót látva, majd a válságtörzs jelentését olvasva, rögtön rendkívüli intézkedésekben kezd el gondolkodni, és az apokalipszis felé sodró világ képzetei merülnek fel benne.
Az elmúlt hetekben a média valóságos szenzációként kezeli a telet: vezetőhír februári hó és hideg idő. Ezt már jó előre be is harangozták, mostanság pedig zömében erről szólnak a hírek. A tél nagy és változatos téma a tévé- és rádióműsorokban, amelyekben aztán szóba kerül minden, a hólapátolástól kezdve, egészen a téli hónapokban állítólag a legnagyobb számba előforduló gyermekfogantatásig. Az újságok úgyszintén sokféle szempontból írnak a zimankós állapotokról és következményeiről. Ezért nem kell azon különösképpen elcsodálkozni, hogy a média befolyására sok ember is rendkívülinek tartja a félméteres havat és a mínusz tizen-egynéhány fokos hideget. Jóllehet ez a világ legtermészetesebb jelensége telente, ahogyan sajnos az is, hogy a rászoruló szegények a hó és a hideg legnagyobb áldozatai. Sok családnak és egyedülálló személyeknek nem telik élelemre, tüzelőre, emberhez méltó lakásra és életkörülményekre. Közülük sokan pénz és étel hiányában éheznek, a tüzelő és megfelelő ruházat hiányában fáznak lakásaiban, vagy hajléktalanként a szabad ég alatt töltik a napot. A média becsületére váljon, sokat foglalkozik a rászorulókkal és a segítségükre sietőkkel is. Ezzel csak egy gondom van, hogy a rászorulók most kerültek a figyelem központjába. Jól jön nekik a meleg étel, ital és ruha, valamint a tüzelő, de a gondjaikat hosszú távon nem oldják meg ezek az apró emberi gesztusok. Ezek az emberek sokszor tavasszal, nyáron és ősszel is nélkülöznek, nincstelenségük akkor is elképesztő, és fizikai létüket veszélyezteti. És nemcsak ők nélkülöznek a fagyos télben, hanem velük együtt sokan, a kiskeresetű, fizetésből élők közül, akik egyik napról a másikra élnek. Ezt a megemelkedett villanyáram-fogyasztás is bizonyítja, mindenki azzal fűt, amivel csak tud. A tél vége felé többnyire megcsappan a tüzelő a háztartásokban, és ha nincs miből másikat venni, akkor marad a villanyáram. A vállalatokra vonatkozó áramkorlátozás pedig nem más, mint az állam szegénységi bizonyítványa.
A hirtelen lehullott hó és a hideghullám hatására az állami szervek, a legfelsőbb szervektől a legalacsonyabbig akcióba lendültek, bár szokásukhoz híven most is megkésve, de úgy tűnik mostanság mindent megtesznek az állampolgárok védelmében az állampolgárok pénzéből. Nagy lendülettel, sűrűn üléseznek és a mindennapjainkat megváltoztató döntéseket hoznak a válságtörzsek, amelyek tagjai nyilván nem ingyen, hanem némi „apróért” teszik mindezt. Több ismerősömmel egyetértettünk abban, hogy a válságtörzsek olykor értelmetlen intézkedéseket is életbe léptetnek. Ezek közé soroltuk, hogy kétnapos havazás után rendkívüli szünetet rendeltek el az általános és középiskolákban, valamint sok helyen az óvodákban is. A hiányosságok felett persze átsiklanak, de azért közben vállon veregetik magukat, hogy milyen jó munkát végeztek a nép szolgálatában. Bár ez lenne a dolguk egész éven, ezért kapják a fizetésüket tőlünk, a néptől. Emiatt egyszer már elvárnám, hogy ne érje meglepetésként az illetékeseket a tél, és időben lássanak munkához, amikor a szükség úgy hozza.
A tél viszont már csak ilyen, havas és fagyos. Megtapasztalhattuk ezt az elmúlt napokban: hullott hó bőven, éjszakánként pedig nem volt ritka a -20 Celsius-fok alatti hőmérséklet. A Kárpát-medencében a változékonyság jellemzi az időjárást, amelyet a kontinentális, mediterrán és óceáni légáramlatok egyaránt befolyásolnak. Így egyáltalán nem szokatlan februárban a vastag hótakaró és a szélsőségesen alacsony hőmérséklet, ami néhány éves gyakorisággal előfordul. Akárcsak a másik véglet, a februári tavasz, amikor bizony +20 Celsius-fokot is mérnek a meteorológiai állomásokon. Mit tehet a tél ellen az ember? Semmit! Ezért filléres gondjai ellenére legjobb, ha megpróbálja úgy megélni az évszak nyújtotta előnyöket, mint ahogyan a gyerekek is teszik azt, játékosan és rácsodálkozva. Hiszen csodálatos látvány a téli táj, amelyhez hasonlót csak álmodni lehet. A befagyott Tisza és a havas ártéri erdők a szikrázó napsütésben gyönyörűek. A látnivaló megéri a nagy hidegben haszontalannak tűnő sétát.
