Peres eljárásokban a bíróságok február 1. óta az új polgári perrendtartási törvény szerint járnak el. Az igazságügyi minisztérium a törvény beterjesztése után tavaly abbéli meggyőződésének adott hangot, hogy a jogszabály függvényében gyorsabbá és hatékonyabbá válnak a peres eljárások. A civil szféra viszont nem ért egyet ezzel a megállapítással: a Koalíció az igazságossághoz való hozzáférésért csoportosulás a jogszabály több rendelkezésének az alkotmányossági vizsgálatát követeli, mivel szerintük azok függvényében az állam ellehetetlenítette a polgárok számára a jogérvényesítést. A civilek szerint az új jogszabály miatt csorbul az alkotmányos feltételezés, hogy a törvény előtt mindenki egyforma és a jövőben csak a polgárok pénzesebb rétege tudja érvényesíteni jogait. Lapunk a felmerülő kérdéseket Józsa László ügyvéd segítségével próbálta meg elemezni.
Melyek a leglényegesebb újdonságok a peres eljárásokban?
– Ami a lényegesebb változásokat illeti, nem a tudományos szempontból, hanem a lakosság szempontjából legfontosabb elemmel kezdeném: a jövőben mindenkinek ügyelnie kell arra, hogy a rendőrségnél nyilvántartott lakcímen valóban elérhető legyen. Ha nem, akkor megtörténhet, hogy a bíróság az okiratokat – kezdve az idézésektől az ítéletekkel bezárólag – az igazolványban szereplő címre küldi ki, ha viszont a polgár nem érhető el ezen a címen, akkor nem értesül róla, ha esetleg per indul ellene. Ezt a pert a polgár persze el is veszítheti, és végre is hajthatják. A polgári perrendtartási törvény és a végrehajtásról szóló új törvények értelmében a bíróságnak minden a bíróság előtt folyó eljárással kapcsolatos iratot az ellenérdekű fél által megjelölt címre kell kézbesítenie. Ha az első kísérlet sikertelen, akkor a bíróságnak be kell szereznie a rendőrségi nyilvántartóból az alperes nyilvántartott címét. Ha ezután sem sikeres a kézbesítés, akkor ettől a ponttól a bíróság a bírósági hirdetőtáblán keresztül idézi az érintett polgárt. A törvényben megtalálható új elemek mind azt a célt szolgálják, hogy az eljárások gyorsabbá váljanak. Az eljárás taktikájában és a rászentelhető időben jelentős módosulások történtek. Az új törvény a felperest arra kényszeríti, hogy a keresetlevelet fegyverezze fel minden lehetséges számításba jöhető és az ügy tekintetében fontos bizonyítékkal. Senki se számítson arra a jövőben, hogy az eljárás valamely későbbi stádiumában fog ászokat ledobni az asztalra. Nagyon fontos stádiuma a peres eljárásnak a perfelvételi tárgyalás, amely határnapjáig mind a felperesnek, mind az alperesnek elő kell tárnia az összes bizonyítékot. Az első fokú eljárás során később bizonyítást új bizonyítékokkal csak akkor eszközölhetnek a felek, ha bizonyítani tudják, hogy az előzetes határidőben igazolt okból kifolyólag nem tudták előterjeszteni a szóban forgó új bizonyítékot. Hasonló szabály vonatkozik a fellebbezésre: csak abban az esetben lehet új bizonyítékot mellékelni a fellebbezéshez, ha bizonyítható, hogy a fél indokolt okból kifolyólag mulasztotta el bemutatni a szóban forgó bizonyítékot. A fellebbezéssel kapcsolatban még elmondanám, hogy megmaradt a szabály, amelynek értelmében a Fellebbviteli Bíróság egyszer helyezheti hatályon kívül az első fokú ítéletet úgy, hogy az ügyet visszaküldi újratárgyalásra. Második fellebbezés esetén a másodfokú bíróságnak érdemben kell pontot tennie az ügy végére. Természetesen továbbra is fennmaradnak az úgynevezett rendkívüli jogorvoslatok, ezek közül is elsősorban a felülvizsgálati kérelem, de a törvény olyan magas perértéket – 100 ezer euró felettit – szabott meg, hogy csak nagyon kevés ügyben lehet ezzel a lehetőséggel élni. Visszatérve a perfelvételi tárgyalásra, ennek másik fontos feladata és célkitűzése az, hogy a bíróságnak lehetőséget nyújtson a már nem vitás és továbbra is vitás tények elkülönítésére. A jövőben a peres eljárás során a bíróság szerepe passzív szemlélő szereppé alakul át. A bizonyítékok előterjesztése, lefolytatása bírói ellenőrzés mentén a felperes és az alperes feladata, a lehető legügyesebb módon. Megszűnt annak a lehetősége, hogy a bíró hivatalból rendeljen el bizonyítást, még ha azt is látja, hogy adott esetben szakértői véleményre van szükség a peres kereset tisztességes elbírálásához. A bíró hivatalból nem rendelheti el okiratok beszerzését, tanúk kihallgatását, mindezt kizárólag a peres felek tehetik meg.
A bíróság a jövőben már a peres eljárás kezdetén meghatározza, hogy meddig tarthat az eljárás. Valóban gyorsabbá válhatnak így az eljárások?
– A perfelvételi tárgyaláson a bíró és a felek kötelezettsége meghatározni, hogy meddig fog tartani az eljárás. Első fokon legfeljebb két évet irányozhatnak elő az eljárás lefolytatására. Szerbia az Emberi Jogok Európai Egyezményének aláírójaként kötelezte magát a méltányos időn belüli igazságszolgáltatásra. Szerbiának ezidáig kemény kártérítéseket kellett fizetnie azoknak, akik elveszítették a türelmüket és az eljárások elhúzódása miatt beperelték az országot az Emberi Jogok Európai Bírósága előtt. Az új időkorlát és az eljárási reform mindenekelőtt ezeknek a kártérítési pereknek a lehetőségét szeretné visszaszorítani. Ehhez kapcsolódóan az is teljesen új megoldás, hogy a bíróságoknak magukat a tárgyalási napokat is koncentrálniuk kell, azaz lehetőleg folyamatosan, egyhuzamban kell zajlania a tárgyalásoknak. A komplikáltabb tényállások esetében egymást követő tárgyalási napokra kell törekedni, egyszerűbb esetekben pedig lehetőleg egy tárgyaláson kell befejezni a bizonyítást. Ez egy olyan új és a szakma művelői számára kényszerítő körülmény, amelynek a kimenetelét ma még nem tudom felbecsülni, hiszen nem ehhez vagyunk szoktatva. Az eddigi szabályok nem erre képezték, valamint kényszerítették az ügyvédeket és a bírákat. Az erre való átállás szerintem nagy nehézségekkel fog járni.
Az új törvény értelmében a peres felek vagy saját maguk képviselik magukat a bíróság előtt, vagy ügyvédet kötelesek felfogadni. A továbbiakban senkinek sem áll jogában nem ügyvédi hivatású természetes személyt megbízni a képviselettel. Emiatt nem válik még inkább pénzfüggővé a jogérvényesítés?
– Szeretném leszögezni: bizonyos szempontból jó, hogy az ügyfél érdekeit saját magán kívül csakis ügyvéd képviselheti. Akármennyire is kártékonynak tűnhet egyeseknek a rendelkezés, ez a zugírászat elleni küzdelem jegyében került bele a törvénybe. Ennek folyományaként kétségtelenül növekedni fog a jogbiztonság, mivel a képviselő szakmailag mégiscsak képzettebb lesz. Ugyanakkor visszatérve az eredeti kérdéshez: a rendelkezés vitathatatlanul megdrágítja a jogérvényesítést.
Ha tudjuk, hogy az országban rengeteg a banális okból kifolyólag indított peres eljárás, akkor elképzelhető, hogy az állam így kívánta elvenni a pereskedéstől az emberek egy részének a kedvét?
– Ez nem volt kimondott célkitűzés, de természetes, hogy az új szabályozás függvényében az emberek várhatóan valóban jobban meg fogják gondolni, hogy mi miatt nyújtanak be peres keresetet. Ugyanakkor kormányzati körökből senki sem fogja elismerni, hogy ezzel a jogérvényesítést szerették volna ellehetetleníteni, de hogy ez lesz az egyik lehetséges következménye a szabályok szigorodásának, arról meg vagyok győződve.
Összegezve: az új polgári perrendtartási törvény függvényében számos pozitív hozadékra számíthatunk, ugyanakkor bizonyos rendelkezések függvényében nehezebbé válhat a jogérvényesítés...
– Igen. Sokkal keményebb szabályok közé szorították a lehetőségeket. A törvény útját állja az amatörizmusnak, a szakmaiságot szinte követelményként határozza meg. A bíróság a továbbiakban nem köteles a tanulatlan ügyfél szintjére süllyedni. Azzal nem értek egyet, hogy a törvény alkotmányellenes. Sokkal könnyebb kikiáltani valamely jogszabály alkotmányellenességére vonatkozó gyanúinkat, mintsem azt bizonyítani.
