A juhászok körében egyre nő a riadalom, ugyanis mind gyakrabban keresik fel őket hívatlan vendégek, egyre több bárányuk, birkájuk tűnik el. Pontos kimutatások ugyan nincsen arról, hogy Vajdaságban milyen méretű a juhok tojvajlása, de a birkapásztorok már jószágmaffiáról beszélnek, és kénytelenek az éjjeleket is a legelőn tölteni, hogy útját állják a lopásnak.
Védelmet, segítséget senkitől sem kapnak, a tolvajoknak szinte mindig nyoma vész. Mit tesz a juhász, ha észreveszi, hogy lopják a bárányait? Ellopnak kettőt-hármat egy este, majd néhány napra rá újból és újból megteszik.
Azt teszi, hogy kilesi a „szarkákat”. Ezt tette két-három évvel ezelőtt a kúlai Hanckó György is. Elcsípte a tolvajokat, négy kucorai gyereket, közülük egy még kiskorú volt, majd hármukat jól megverte. Nem azért hármat, mert a kiskorút nem bántotta volna, hiszen a sötétben nemigen látni a tolvajok korát, hanem azért hármat, mert egy elfutott. És miután jól helybenhagyta a tolvajokat, kihívta a rendőrséget a legelő melletti karámhoz. Ki is jöttek, majd elvitték a gyerekeket az orvoshoz, utána jegyzőkönyvet írtak, és átadták a bíróságnak az ügyet.
Annak ellenére, hogy minden jel arra vallott, mindhárom esetben ugyanazok a személyek voltak a tettesek, az elkövetők tagadták, hogy a korábbi lopásokhoz bármilyen közük lett volna. És mivel a legutóbbi esetben csak kísérlet történt, ugyanis a juhokat nem sikerült elvinniük, csupán egy kis fenyítést kaptak. Hanckó Györgyöt pedig 5000 dinárral büntette a bíró, mert kezet emelt a tolvajokra.
Hát, ahogy elnézem hatalmas tenyerét, nem szeretnék alá kerülni.
Mi ebből a történetből a tanulság? Az, hogy ha megfogod a tolvajt és megvered, ne hívd a rendőröket!
Hanckó Györgytől április 16-án 71 birkát loptak el. Hogyan történt az eset, ki tehette? Erről faggatom, miközben a villanypásztorral bekerített 15 hektárnyi, a községtől bérelt legelőn a nyájat nézegetjük. Pontosan tudja, hogy melyik anyától vitték el a bárányt, nőstény volt-e vagy kos.
- Éjjel 11 óráig voltam itt. A birkákat minden este beterelem a karámba, a szín alá. Ezen az estén is betereltem. Esett az eső, ezért úgy gondoltam, hogy hazamehetek. Reggel 6 órakor jöttem vissza, és volt mit látnom. 237 juhból 71 hiányzott. 84 bárányból 44 maradt, 38 toklyóból maradt 7. Autókkal jöttek a tolvajok. Még most is meglátszik a kerék nyoma. Szépen félretették a villanypásztor drótját, és behajtottak az udvarba. Vannak ugyan kutyáim, de ez nem zavarta őket. Pontosan tudták, hogy mit kell elvinni. Válogatták a bárányokat is, a toklyókat is. Azokat a jószágokat vitték el, amelyekről tudták, hogy azonnal túladhatnak rajtuk, azonnal levághatóak. A nősténytoklyók hat hónaposak és hatvan kilósak voltak. Aki ért a birkákhoz, annak nem kell mondanom, hogy ezek extra minőségűek, és darabonként legalább 150 eurót érnek. Egyébként én kimondottan a vágóhídnak adom el a bárányokat és a birkákat, a Rodić vágóhídjának. Jelenlegi ára kilogrammonként 190 dinár. A hetvenegy birkáért több mint 600.000 dinárt kaptam volna.
De nem ennyi Hanckó György kára, hanem ennél sokkal több. Ha számba vesszük azokat a juhokat, amelyeket korábban elloptak, meg azt, hogy a megmaradt nőstény bárányokat most nem viheti a vágóhídra, mert gyarapítania kell az állományt, akkor a kár eléri az egymillió dinárt is.
- Régebben is loptak, de nem ennyit. Én már húsz éve vagyok juhász, apám is az volt. Először az ő birkáit őriztem, majd a másét is, pénzért, meg mentem nyírni. Mindezt azért, hogy én is vehessek juhokat. Abban az időben is lopták a bárányokat. Elvittek kettőt-hármat, majd hosszú hónapokig nem jelentkeztek. Amikor a kucorai gyerekeket megfogtam, akkor már tíz bárány elvittek egy hét leforgása alatt. Hallom, hogy nemcsak tőlem lopnak, hanem a környék juhászaitól is. Amikor tőlem elvittek hetvenegy juhot, egy Ravo Selo-i juhásztól tizennyolcat loptak el, de nemrég Kúlán a Lipári útról is elloptak 30 bárányt. Hallottam, hogy Csenejen is jártak a tolvajok, és a bánáti juhásztársaimtól is hallottam, hogy arrafelé sem ritka a bárányok lopása. A tetteseket persze soha sem fogják el. Április 16-a szerdai nap volt. A történteket azonnal jelentettem a rendőrségen, és ők azonnal minden rendőrállomásra kiküldték az értesítést. Természetesen a juhok számát is lediktáltam. Szombaton elmentem a šabaci vásárra szétnézni. Gondoltam, hátha odavitték juhaimat. A vásár előtt megállított a rendőr, és mert valami nem volt jó az autómon, meg akart büntetni ezer dinárral. Miközben az engedélyemet nézegette, juhokat szállító teherautók haladtak el mellettünk. Egyet sem állítottak le. Nagyon mérges lettem. Megkérdeztem a rendőrtől, miért nem ellenőrzik a juhokat szállító teherautókat, utánfutókat, ugyanis én bejelentettem juhaim eltűnését, és minden rendőrállomás parancsban kapta, hogy az utakon végezzenek ellenőrzést. Annyira letámadtam a rendőrt, hogy végül a büntetést sem fizettette meg. A šabaci vásárra nem vitték a bárányaimat, de a zsablyaira se, mert ott is voltam. Bejártam Bánátot is, ott sem leltem rájuk. Biztosan egyenesen valamelyik vágóhídra szállították őket, vagy sütödébe. Vannak olyan sütödék, ahol naponta huszonöt sült bárányt is eladnak. De az is lehet, hogy Boszniába vitték a zöldhatáron át.
Mielőtt elköszönnénk a juhásztól, még megnéztünk egy kecskét, amely két kisbárányt fogadott maga mellé, egy öreg kost, akit Gyilkosnak nevez Hanckó György, mert eddig a közelébe kerülő kosokat mind megölte. Megnéztük a hasas juhokat. Közülük egyet sem vittek el a tolvajok, ugyanis velük semmit sem tudtak volna kezdeni. És nem vitték el azt a két szép kost sem, amelyek hamarosan Gyilkos komoly vetélytársai lesznek.
