Az erőszakos bűnesetek szempontjából igencsak mozgalmasan indult az idei év a Vajdaság északi részén is. Több gyilkosság, gyilkossági kísérlet, illetve erőszakkal, fizikai bántalmazással ötvözött rablás tartja félelemben a régió lakosságát. Az erőszak bizonyos szinten beköltözött az eddig nyugodt kisvárosok utcáiba is, melynek lakói értetlenkedve kérdezik, hogy mi is az, ami miatt hirtelen „megbolondult a világ”.
A Belügyminisztérium közleményei alapján az elmúlt, nem egész két hónapban 18 bántalmazás, 3 gyújtogatás, 52 különböző súlyosságú, alkalomadtán bántalmazással, vagy fenyegetéssel is ötvözött rablás, 9 különböző fegyverrel történő visszaélés (illegális birtoklás, lövöldözés, robbantás), 12 bántalmazás, 2 gyilkossági kísérlet és 4 gyilkosság történt tartományunkban. Ezeket a számokat korántsem lehet véglegesnek nevezni, mivel egyrészt többnyire olyan esetekről van szó, amelyekre fényt derítettek, ugyanakkor bizonyára történtek olyan bűncselekmények is, amelyekről a belügyi szervek „ a nyomozás érdekében” nem tájékoztatták a nyilvánosságot. Akárhogyan is nézzük, sokkolóak az adatok, egyre durvábbak a bűncselekmények– lásd a zentai gyilkosságot, amely alkalmával a gyanúsított egy baseballütőt használt fegyverként, vagy pedig a szabadkai késeléseket.
Az ENSZ-nek az emberi településekről szóló 2007-es jelentése szerint az egész világon nőtt a bűnözés, főleg az erőszakos cselekedetek aránya. A becslések szerint a fejlődő országokban a városlakók 60 százaléka válik bűneset áldozatává, Latin-Amerikában és Afrikában pedig a 70 százalékuk. A jelentett bűnesetek közül a rablás áll az első helyen. A rablások aránya Latin-Amerikában a legmagasabb – Dél-Afrika követi –, Dél-Ázsiában és a Közel-Keleten a legalacsonyabb. Az emberölések száma Latin-Amerikában, a Karibi-szigetek vidékén, Afrika Szaharától délre eső területein a legmagasabb, míg az EU-ban és az arab államokban a legalacsonyabb. A világon Washington DC-ben a legmagasabb a bejelentett gyilkosságok száma. Ez számos kockázati tényezővel hozható összefüggésbe, jelesül a súlyos társadalmi és gazdasági egyenlőtlenséggel, az elszegényedettek nagy arányával, valamint azzal, hogy a fegyverek széles körben hozzáférhetőek.
Egyébként a bűnözéstől való félelmet a média csak fokozza. Magyarországon (is) léteznek olyan médiumok, amelyek különböző szerencsétlenségek tálalásán kívül a bűncselekményekre szakosodtak. Természetesen megfelelő logisztikai háttérrel tevékenykedve (rendőrségi, tűzoltói és mentős rádiók lehallgatására alkalmas berendezések stb.).
Visszatérve hazánk területére, 2007 és 2008 szeptembere között összesen 25 896 bűncselekmény történt – hangzott el 2008. október 10-én, a kormány első száz napját értékelő sajtótájékoztatón. E cselekmények 89,2 százaléka, vagyis 23 099 az általános bűnesetek kategóriájába tartozik. A belügyminiszter, Ivica Dačić állítása szerint ezek közül a gyilkosságok 60, a gyilkossági kísérletek 80, a súlyos rablások 59,4, a rablótámadások 62, 2 a nemi erőszak 61,5 s az erőszakolási kísérletek 75 százalékára sikerült fényt deríteni. Persze ezek az adatok cseppet sem vigasztalják meg a bűncselekmények áldozatait, illetve azok hozzátartozóit. Ugyanakkor az elért sikerek ellenére a lakosság körében továbbra is magas fokú a belügyi szervekkel szembeni bizalmatlanság, amiért talán többnyire maguk a rendőrök felelősek.
Hogy megváltozzon a róluk alkotott kép, a rendőrségnek változtatnia kellene az imázsán is. Mert nem elég évente egy-két alkalommal úgynevezett nyílt napokat tartani, hanem egész éves munkájukkal kellene azt a bizalmat visszaállítaniuk, amelyet a kilencvenes években eljátszottak. A többnyelvű közegekben természetesen illene elsajátítani a környezet nyelvét is. Kísérletek ugyan voltak, s erre jelen pillanatban is vannak, azonban viszonylag csekély siker tapasztalható. Ugyanakkor a rendőrség és a média viszonyán is van jócskán korrigálni való. A rendőrségtől kapott hivatalos tájékoztatók szűkszavúak, semmitmondóak, a rendőrök meg legtöbb esetben elutasítják az együttműködést.
Talán a belügyi szervek munkáját könnyítené meg, s egyben a közbiztonságot is fokozná az a civil kezdeményezés, amely Európában egyedülálló módon Magyarországon létezik. Ez pedig a polgárőrségi szervezetek megalapítása. Az anyaországban mintegy 30 000 polgárőr tevékenykedik önkéntes alapon.
A kérdés csupán az, hogy a belügyi szerveink milyen szemmel tekintenének a civil járőrökre. Félő, hogy nem örülnének különösebben az önkéntes rendőröknek. Félő, hogy egy olyan országban, amelynek kormánya, hadserege, rendőrsége, s nem utolsósorban lakosságának zöme a mai napig nyalogatja a vesztes háborúkban szerzett sérüléseit, túl korai még ilyesmiről beszélni.
