Szülinapi kukurikú

Harmadik születésnapját ünnepeljük ma annak a kisfiúnak, akinek az életéért nemrégiben még együtt küzdöttünk. Valljuk be őszintén, kérdés volt a hogyan tovább, kérdés volt egyáltalán lesz-e holnap. Hatalmas közösségi összefogásnak lehettünk akár a tanúi, vagy a részesei. A két évvel ezelőtti jótékonysági megmozdulás nemzetközi szintre került, miáltal a gyógykezelés ára, az elérhetetlennek tűnő összeg megérkezett a kis beteg folyószámlájára. Innentől nyitott volt az út a gyógyulás felé: 2021. március 9-én a bajmoki Pál Gajódi Olivér megkapta az életét megmentő Zolgensma terápiát.

A gyermek szülei, Pál József és Gajódi Tímea hálájukat folyamatosan kinyilvánították úgy az adományozóik, mint az orvosok, ápolók, gyógytornászok csapata felé. Hatalmas hittel tekintettek a jövőbe, Istenbe kapaszkodásukat sem titkolták. Hiszem, ez esetben a legnagyobb hősök ők maguk. Mondom ezt azért, mert az elmúlt évek során a velük készített beszélgetéseinkben az örök reményt tapasztalhattam meg. Bizonyára lett volna okuk a csüggedésre, nem egyszer, nem kétszer. Tímea és József ereje mégis kiapadhatatlan. Hogy miért írom le mindezt ma, amikor a szülinapot ünnepeljük? Miért szólok a múltról, a küzdelmekről és a gyermeküket gyámolító házaspárról? Meglátásom: kettejük kitartásának, hitének köszönhető, hogy ma ez a kisfiú, látva a számára készített születésnapi tortát, a harmadik gyertyájára rá tud csodálni. Nem biztos, hogy el tudja azt fújni – erre lehet, hogy várnunk kell még pár évet, de sebaj. A türelmes édesanya kifejti, Olivér jelentős változásokon esett át az elmúlt periódusban. Fejlődése tűnhet lassúnak, de folyamatos, ami kielégítő.

Ha visszatekintünk a gyermek pár évvel ezelőtti állapotára, bevillanhat az, milyen nehezen tartotta magát, erőtlen volt. A szülinapját ünneplő fiú mára viszont igazi vasgyúróvá vált, aki segítség nélkül, önállóan tud ülni, akár az őt segítő korzettben, de már az nélkül is megy ez neki. Az édesanya hangján hallom az örömöt, amikor hozzáteszi: órákon át képes erre a kicsi. Tudom, mert Tímea elmesélte, a gyógytornázás része a napi rutinjuknak. A fiatal nőt az élet rákényszerítette arra, hogy szinte ápolói jártasságra tegyen szert. Elleste a megfelelő technikákat a rehabilitációs szakemberektől, akik látva az anyai elszántságot, mindenre megtanították. Ezt a tudást alkalmazva, és természetesen a folyamatos kezelésekre, ellenőrzésekre járva lett Olivér tartása erősebb.

Az anyukától megtudom azt is, a beszédkészség fejlesztésén is folyamatosan dolgoznak. Úgy ők, de a nagyszülők is törekednek arra, hogy a gyermeket egyre több szó használatára megtanítsák. Olivér pedig szeret és tud is beszélni. „Szépen, tisztán ejti ki a szavakat” – mondja Tímea és hallom a hangján, mennyire büszke. Vidáman teszi hozzá, gyermeke rajong az állatokért, megnevezésüket viszont nem mindig bírja még kiejteni. „Sebaj, megoldja ezt is. Röfög, amikor a malacra gondol. Aztán azt mondja, kukurikú, mert szereti a kakasokat. A lovakat is, ezért van, hogy csak azt hallom tőle: nyihaha. Rámutat mindenre, amit szeretne elérni, megfogni. Régebben ez sem ment neki. Van saját akarata, ereje és érdeklődik az őt körülvevő világ iránt.”

Természetesen a szülinapos gyermek igazi kisfiú: a járművek is elvarázsolják őt. Ajándékba is azt kap, néhány állatfigurával kiegészítve. Bizony, Olivér ma születésnapot ünnepel, a harmadikat. Egy finom torta várja, illetve a szűk család, akik mind rá figyelnek: a szülők, nagyszülők, nagynénik, nagybácsik, valamint az öt unokatestvér. Ők azok, akik minden este imádkoznak a kedvenc rokon gyógyulásáért.

Bízzunk benne, hogy imáik meghallgattatásra találnak. A kitűzött cél érdekében a család folytatja a megkezdett tornagyakorlatokat, Olivér pedig tűri, elfogadja azokat. Ugyanúgy megszokta már azt is, hogy időről-időre Budapestre látogatnak, ahol a Bethesda kórház orvosai követik az állapotát. Mindannyian elégedettek fejlődésének jelenlegi szintjével, ami remélhetőleg fokozatosan jobb és jobb lesz.

Megsúgom a víziómat: egy napon Olivér fut, közben kacag és olyan gyors, hogy mi, az édesanyjával nem érjük őt utol. Olivérünk, így legyen, ezt kívánom neked a születésnapodon. Isten éltessen!