Szerbiában 2010. április elseje óta automatikusan csődbe mehetnek azok a vállalatok, amelyeknek több éve zárolták a számláit. Fokozatosan szigorítottak az előírásokon, két évvel ezelőtt ugyanis azokra a vállalatokra vonatkozott az automatikus csőd, amelyek három éve nem oldották fel számláikat. Tavaly már azokat a vállalatokat is csőd fenyegette, amelyek két éve semmilyen pénzmozgást nem tudtak felmutatni. Az idén ez a feltétel egy évre csökkent.
Az automatikus csőd azonban mégsem annyira automatikus, hiszen annak kihirdetését követően még további hatvan nap, vagyis két hónap áll a vállalat vezetőségének rendelkezésére, hogy az adósságait valahogy rendezze. Amennyiben mindössze egyetlen egy napra feloldják a számlát, már nem fenyegeti csőd a vállalatot, további egy évig zavartalanul „működhet”.
Az automatikus csőd azokra a vállatokra nem vonatkozik, amelyek átszervezés alatt állnak.
2011. december 31-ei adatok szerint az országban összesen 10 682 vállalatnak két éve, vagy még annál is hosszabb ideje volt zárolt számlája, azzal, hogy 2010. végén 13 783 vállalat tett eleget az automatikus csőd feltételeinek. Tudni kell azonban, hogy az automatikus csőd eljárása ugyan olcsóbb, de egyáltalán nem egyszerű, ahogyan a csődeljárások általában nem azok. Azoknak a vállalatoknak azonban, amelyeknek nem sikerül rendezni tartozásaikat, a vagyona, minden ingatlanja és ingósága az állam tulajdonába kerül.
A csődről szóló törvény alkalmazása óta – vagyis két éve – összesen 15 607 vállalatot töröltek a regiszterből. Az újonnan alapított vállalatok számának tekintetében sem lehetünk bizakodóak, egyre kevesebben mernek vállalkozást alapítani. Erről tanúskodnak az elmúlt évek adatai is. 2010-ben még a pozitív nullán voltunk e tekintetben, hiszen 9469 vállalatot alapítottak, 9388-at pedig töröltek a regiszterből. Tavaly azonban már csaknem hatvan százalékkal nagyobb volt a törölt vállalatok száma, hiszen mindössze 8470 új vállalat alakult, míg 13 580 szűnt meg.
Az államnak, járulékok címén 300 milliárd dinárral tartoznak a vállalatok, szakértők szerint azonban ezeknek a tartozásoknak a 80 százaléka nem megfizettethető. Mintegy tízezer vállalatról van ebben az esetben szó.
Azok a vállalatok, amelyeknek számlái több százmillióval, esetleg milliárddal terheltek, sok esetben nem (csak) ügyfeleiknek, üzlettársaiknak tartoznak, hanem a bankoknak is, amelyeknél hitelt vettek fel. Azt a pénzt viszont nem a vállalatba fektették, nem annak a fejlesztése, hanem a pénz kimenekítése volt a céljuk. Ilyenre számos példa van az ország egész területén, sajnos Vajdaság, azon belül például Szabadka több nagyvállalatát is így tették tönkre. Ezek a vállalatok nehezítik a többi vállalat helyzetét is, nem működik az egészséges rendszer.
А regiszter és a nemzeti bank adatai szerint az automatikus csőd kapcsán érintett vállalatoknak a legtöbb esetben egy, legfeljebb két alkalmazottjuk van, néhány esetben azonban százon felüli számról beszélhetünk az alkalmazottak tekintetében. Ezek az alkalmazottak a gyakorlatban az esetek többségében már évek óta munkanélküliek, csupán papíron „javítják” a statisztikát, elméletileg még alkalmazottnak számítanak. Amellett, hogy ezeknek az embereknek évek óta nem fizették ki béreiket, a járulékok törlesztésével is elmaradtak, arról nem beszélve, hogy szinte minden esetben hatalmas problémát okoz az, hogy ezekben a vállalatokban nincs, aki lezárja munkakönyvüket, így ezek az emberek nem tudnak munkát vállalni – már ha véletlenül adódik lehetőségük.
Ha csak egy-két alkalmazottal számolunk is a minden bizonnyal csőd előtt álló vállalatok esetében, akkor is legalább 30 000-el nő a munkanélküliek száma hivatalosan. Viszont, ha hozzáadjuk még azt a néhány nagyvállalatot, akkor ez a szám még néhány ezerrel több lehet.
A rendkívüli helyzet idején a kormány javaslatára több – még működő nagyvállalat – leállt a gyártással, hogy a villanyárammal takarékoskodjanak. Pillanatnyi felháborodásomat – miszerint a nehéz helyzetünket tovább nehezítjük azzal, hogy ha leállunk a termeléssel, nem lesz bevétel, s ezzel még többet ártunk magunknak, mint amennyit az úgynevezett takarékoskodás használ – kollégám csillapította, aki csak annyit mondott, nem kell ezen izgulni, hiszen ezek a vállalatok egyébként sem termelnek.
Látszatműködés ez, éppen ezért a fenn felsorolt adatokkal sem igazán tudunk mit kezdeni. Hogy azon a bizonyos papíron néhány ezer vállalattal több vagy kevesebb szerepel, már nem érezzük meg. Van még veszítenivalónk?
