Amikor a vadászatról nem vadászok között esik szó, sokan a vad elejtésével azonosítják – számukra a vadászat egyenlő a megbocsáthatatlan öldökléssel. Harminc–negyven évvel ezelőtt más volt a helyzet: a vadász a közvélemény által megbecsült személy volt, aki minden körülmények között betartotta a vadászetika követelményrendszerét, többek között a természetért érzett felelősségnek, az állatok méltóságának és az önmérsékletnek az elvét. Hogy az igazi vadász tízparancsolata ma is él, arról személyesen győződhettem meg: az egyik délután elkísértem Lasztovics Tamás vadászegyesületi elnököt és Mile Medić vadőrt ellenőrző és vadetető körútjukra. Fárasztó, de élménydús nap volt.
Óbecse község területén három vadászegyesület tevékenykedik: a becsei, a péterrévei és a bácsföldvári, közülük a legrégebbi az Óbecsei Vadászegyesület, amely 1904-ben még Úri Vadásztársaság néven alakult meg. A Szerbiai Vadászszövetség tulajdonában lévő óbecsei vadászterület jelenleg mintegy 27 000 hektáron terül el, de az új vadásztörvénynek köszönhetően – mely szerint a jövőben a folyók és az autóutak jelölik a vadászterületek határait – valószínűleg a kataszterileg Törökbecséhez tartozó Mézesdűlő is részben az óbecsei, részben pedig a péterrévei vadásztársasághoz fog tartozni.
Most akkor jobbra vagy balra?
Tamásékkal először az ún. fölső földekre, azaz a kishegyesi, a szenttamási és a topolyai út által határolt területre vesszük az irányt egy terepjáróval. A járművet az autóút mellett hagyjuk, a vadászterületen lévő etetőhelyekhez pedig már térdig érő hóban gyalogolunk ki. Olvasni lehet ilyenkor a hóban, csak ismerni kell a vadak ábécéjét. „Egyet lépked a réti nyúl, / Kettőt rúg utána, / Azért hiszed, kedves komám, / Három csak a lába.” A tiszaháti nóta szerint megénekelt hármas nyuszinyom valóban olyan, mintha hiányozna a tapsifüles egyik lába. Távcsővel szerelmi násztáncukat lessük, amely olyan, mint egy jégtánc-páros kűrje, a vonzás és a taszítás pajkos körforgása… A legtöbb üzenetet az őzek hagyják maguk után, és itt-ott vérnyomok láthatók. A vadakat nem fenyegeti az éhínség, a pár napja kihordott takarmány az utolsó kukoricaszemig elfogyott. Az állatok életben maradását a nagy hó mellett az nehezíti, hogy a hideg hatására lelassulnak, így még kiszolgáltatottabbakká válnak, és a későbbi jegesedés is balesetveszélyes.
Nyuszilány: igen vagy nem?
– A vadászoknak egész évben fontos teendőik vannak a vadállomány gondozása, etetése terén. Különösen igaz ez a téli időszakra, amikor nélkülünk a vad nem vészelné át az ínséges hónapokat. Ilyenkor az a cél, hogy az állat minél jobb kondícióban vészelje át a telet. Lényeges az is, hogy a vadászterületen tartsuk a vadállományt, e szerint is jelöltük ki az etetőket: lehetőleg fás-ligetes részeken, hogy az állatok biztonságban érezhessék magukat. Ilyenkor heti rendszerességgel járjuk végig a takarmányt szállító teherautóval a terepet – mondja Tamás.
NEM A VADÁSZ A LEGNAGYOBB ELLENSÉG
A következő úti célunk az ún. kisrét volt. Az út végén a terepjáróból átültünk egy katonai teherautóba. Korábban pótkocsis traktorral hordták ki a takarmányt, de a nagy teher alatt gondot jelentett a közlekedés, ezért vettek egy katonai járművet – azóta sem a sár, sem a víz, sem a hó nem akadály. Elsősorban csöves kukoricát és hereszénát, az ásványi anyag pótlására kősót helyeznek ki, a fácánoknak pedig búzáról, darált kukoricáról gondoskodnak. Tavaly több mint öt vagon élelem ment el, az idén ennél több fogy. A PIK Bečej Mezőgazdasági Kombinát is sokat segített azzal, hogy hereszénát ajándékozott az egyesületnek.
Mile Medić és Lasztovics Tamács az etetőhelyet ellenőrzi: ide jöhet az újabb adag kukorica
A vadnak nem csupán a természet jelent veszély, ellenségük az ember és a kóbor eb is:
– Nagy kárt okoznak a munkánkban az orvvadászok, és azok a földművesek is, akik a rágcsálók elleni mérget nem a lyukba szórják, így a vad is megtalálja. A sofőrök is gyakran gázolnak nyulat, mert az állat kimerészkedik az útra sót nyalni. Az éhező kóbor kutyák is sokszor megtámadják a vadat, ezért a vadásztörvény úgy rendelkezik: az épülettől 200 méterre lévő kutya kóbor állatnak minősül és lelőhető. Mi ezt próbáljuk elkerülni, pedig komoly kárt okoznak – mondja Tamás.
A vadászathoz persze a vadászkutya is hozzátartozik: öt puskához jár egy vadászkutya, s nekik köszönhetően kevesebb sebesült vad veszik el a határban. Egy vadászcsoport 3–20 főből áll, de egy háromfős vadászat kutya nélkül nem lehet igazán sikeres. Vadászkutya csakis olyan törzskönyvezett eb lehet, amelyik szépségből is, munkából is vizsgát tett. Vajdaságban kopókat vadászatra nem lehet használni, helyettük a madarászók, azaz a német és a magyar vizsla, a pointer, a szetter terjedt el. A kutya egyik legfontosabb pillanata az úgynevezett „vadmegállás” – enélkül felrebbentené vagy elzavarná a vadat mielőtt a vadász lőhetne.
A katonai jármű nem ismer akadályt
Az óbecsei vadásztársaság csaknem kétszáz vadászt számlál, de nem a tagságból, hanem a vadászturizmusból él. Őzbakkilövésre Olaszországból, Ausztriából, Németországból, Spanyolországból, Szlovákiából és Magyarországról jönnek vadászok, akik egy agancsért kétszáz, de akár több ezer eurót is fizetnek.
– Errefelé még természetes módon folyik a tenyésztés, Magyarországon viszont már huncutkodnak vitaminokkal, bekerített területekkel. A külföldiek értékelik az itteni agancsokat, amelyeknek színére a táplálkozás is hatással van. Már Bánátban is más színű az agancs, mint Bácskában, mivel a bánáti földek sokkal sósabbak – tudom meg Tamástól.
Az önkormányzat is támogatja a vadászok munkáját: a kishegyesi úton lévő községi szállást megkapták, ott most 3500 fácánt tenyésztenek, de az árverésen el nem kelt, hosszú, keskeny állami földeket is hasznosíthatják: kukorica, napraforgó ültetésével természetes búvóhelyet alakítanak ki rajtuk, amivel egyúttal élelmet is biztosítanak a vadnak.
KÖLTSÉGES ÚRI SPORT
Vadásszá válni se nem egyszerű, se nem olcsó mulatság. A vadászjelöltért három vadász vállal felelősséget, és a tanuló egy egész vadászszezonban mellettük jár, fegyver nélkül. A vadakról, a fegyverekről, az etikáról és a vadászkutyákról megszerzett tudásáról bizottság előtt ad számot. A letett vadászvizsga után egy év gyakorlat, majd fegyverhasználati vizsga következik – a két vizsga nagyjából 6500 dinárba kerül. Csak ezután kérvényezhető a fegyvervásárlási és -viselési engedély.
A kukoricát mindig a megszokott etetőhelyeken szórják ki a vadászok
Akinek ennyi macera sem szegte kedvét, mélyen a zsebébe kell nyúlnia, ha teljes menetfelszelésben lőni is akar: „beiratkozás”, puska, lőszer, távcső, ruha, lábbeli – ez Tamás szerint alsó hangon is 800–1000 eurós induló költség, egy szezon pedig a 15 000 dináros éves tagdíj mellett a töltényekkel, az „amortizációval” további 200–300 eurót emészt fel.
Az óbecsei vadászterületen a fácánon, a nyúlon és az őzön kívül fürj, vadgalamb, vaddisznó, róka és aranysakál, azaz nádi farkas is van. A kilőtt fácán és a nyúl ára például benne van a tagsági díjban, de az őzért külön kell fizetni, a vaddisznó esetében pedig a hús egyik fele a vadászé, a másik az egyesületé.
Fussak, vagy maradjak?
Hiába van most vadkacsa- és vadlibaszezon, az extrém időjárás miatt jelenleg csak a kártevőkre lehet vadászni. A vadásznaptár szerint február 28-ától április 15-éig teljes nyugalom van a határban. A tavasz az őzbak kilövésének az ideje, majd jönnek a fürjek és a vadgalambok. Az október számít a fő vadászidénynek, ilyenkor fácánkakas és nyúl kerül a puskacső végére.
Vajon mit szeret igazán a vadászatban a vadász? Ha eteti és menti az állatot, nem sajnálja, amikor végül célba veszi?
– Egy igazi vadász tevékenysége nem csak az állatok leöléséről szól, sokkal inkább a természet szeretetéről. Mi a természeti egyensúlyt segítjük. Szigorú szabályok és tervek írják elő, hogy melyik időszakban milyen állatot lehet elejteni, hol kell megakadályozni a túlszaporodást, a hím- és nőivarú egyedek arányának az eltolódását. A beteg, öreg állatot lőjük ki. És igen, meg is esszük. Például különleges kolbászokat is készítünk, amelyekben különféle vadhúst disznóhússal keverünk – mondja Tamás.
