Arról, hogy az idősek által csak régi szép időknek emlegetett években milyen „gyors” volt az információ áramlása, hűen tanúskodik a Kincs, ami nincs című Bud Spencer és Terence Hill főszereplésével készült film, amelyben a kövér és a sovány egy szigeten kötött ki, s ott találkozott Kamaszukával, egy II. világháborús japán veteránnal, aki még az 1980-as években is azt hitte, hogy tart a háború...
Ma már az internetnek és a mobiltelefonnak „köszönhetően” új dimenziók nyíltak meg az információközlésben és az olvasásban is, hiszen míg 30 évvel ezelőtt, ha a faluban történt egy rablás, az a falura tartozott, ma pedig a rablástól számítva három órával később a hír az országhatárokon kívülre is eljut. Ma mindenki első akar lenni, igyekszik, hogy az adott eseményről szóló hír az ő (ahol dolgozik) televíziójában, rádiójában, hírportálján, újságjában jelenjen meg először. Az információ ilyen gyors közzététele miatt sokkal több a hiba, ami valahol érthető is, de az utóbbi időben megszaporodtak a hír bővítését szolgáló, féligazságokat tartalmazó elemek.
Nézzük, a sport világában ez hogy is néz ki!
1. A szerb újságok szombaton a címoldalon közlik, hogy Denis Šefik, a szerb vízilabda-válogatott kapusa, aki az olimpián összeverekedett Šapićtyal, a jövőben a montenegrói válogatottat erősíti. Ezt így, kész tényként tárták az olvasók elé, se felkiáltójel, se kérdőjel. Másnap kiderült, hogy erről szó sincs, valaki csak kitalálta, Šefikkel nem is beszéltek a montenegrói sportszövetség vezetői. Helyesbítés, elnézés az olvasóktól szöveg sehol.
2. Egy veszprémi bárban meggyilkolják Marian Cozma, román válogatott kézilabdázót, s az incidens során járomcsonttörést szenvedett a szerb Žarko Šešum, a horvát Ivan Pešićet pedig késsel vesén szúrták. Az eset kapcsán Uroš Vilovski, az említett játékosok csapattársa az eset másnapján elmondta:„Amikor észrevettem, hogy Pešić vérzik, azonnal a kórházba indultunk. A szórakozóhely és a kórház nincs messze, mindössze két perc gyalog. Pešićet nem kellett vinni, ment maga, de tudta, hogy vérzik, és azt is, hogy késsel szúrták meg”. Az interjút a szerb sportnapilap közölte, s a Magyar Szó is átvette. A történet azonban napról napra szépült, s a múlt hétvégén Vilovski Életmentő Emlékérmet kapott, ugyanis „ölben és vállon vitte be az erősen vérző, kétméteres és százkilós kapust a kórházba”.
3. Szintén a veszprémi esettel kapcsolatos az a hír, amelyet egy román internetes portál közölt először. Ők megtudták, hogy Žarko Šešum apja, aki egy őrző-védő kft. vezetője, bosszút forral, s már maga köré is gyűjtötte Arkan, a szerb szabadcsapatok meggyilkolt vezérének embereit, akikkel hamarosan Magyarországra indul. Aztán kiderült, hogy Šešum apja a palánkai Žitoprodukt igazgatója, amely mezőgazdasági termékek előállításával foglalkozik.
4. Pontosan egy héttel ezelőtt az egyik montenegrói televízióállomás közölte, hogy Budván letartóztatták Zvezdan Terzićet, a Szerb Labdarúgó Szövetség előző elnökét, aki ellen nemzetközi elfogatóparancsot adtak ki a 2008-as év elején. Az első hírek szerint Terzićet kihallgatták, elengedték, de – és most tessék figyelni – egy helikopter pilótája állandó készültségben van, s várja, hogy a montenegrói Belügyminisztérium kiadja-e Terzićet Szerbiának. Aztán pár óra múlva kiderült a hivatalos rendőri közleményből, hogy nem is Terzićet tartóztatták le, hanem csak a hasonmását. Igaz, a szemtanúk mást állítanak.
A felsorolásból látszik, hogy az újságírás ma már olyan lett, mint régen a szóbeszéd, mindenki hozzátesz valamit, színesíti, s a végére már egész szép mese kerekedik ki az Arkan emberei által tervezett bosszúról, arról, hogy ki ment gyalog, kit vittek, ki melyik válogatottban szerepel, s a helikopterrel történő hasonmás szállításáról.
És habár még mindig él az általam először kisvárosban hallott mondás, hogy „ne kötözködj má', biztos úgy van, megírta a zújság is”, én azért mégis arra biztatnám az olvasókat, hogy ne higgyenek mindig a szemüknek, néha gondolkodjanak is, s esetleg emlékezzenek vissza arra, amit két nappal ezelőtt olvastak.
És most, ha hiszik, ha nem, ennek a cikknek vége.
