Nagybecskerek statútuma szerint a városban – a szerb mellett – hivatalos használatban van a magyar, a román és a szlovák nyelv is. Ennek a rendje és a módja szerint a városházán kihelyezték a dohányzást tiltó feliratokat – mind a négy nyelven. Mondhatná valaki, hogy jobb lett volna előbb többnyelvű feliratot tenni a közvállalatok és intézmények épületeire, legalább a színházra vagy a múzeumra. De ne legyünk szőrszálhasogatók, hisz valahol el kell kezdeni – akár a dohányzási tilalomnál. Nem tudjuk, hogy a szlovák és a román szöveg mennyire felel meg a nyelv szabályainak, de a magyarral, ahogy az a felvételünkön is látszik, egy „kis” baj van. Jobb lett volna az ilyen többnyelvűséget „nem betartani”, hiszen az áthúzott cigarettát látva minden világos. És akkor felvetődik a kérdés: hogyan is él a vidék magyarsága a statútum-adta nyelvhasználati jogaival az ügyintézésben? Tapasztalataink szerint – sehogy. Erre azok adhatnának pontosabb választ, akik végigjárták a kétnyelvű dokumentumok megszerzésével járó kálváriát.
