A zősök a napokban azon tanakodtak, vajon rendeznek-e az idén felénk választásokat vagy sem. Több év után úgy áll, hogy ezúttal nem kellene, de amilyen errefelé a szitu, no meg a mentalitás, sose tudni előre. Pláne, hogy itt van ez a nagy elégedetlenség az egyetemisták, a pedagógusok és a mezőgazdászok részéről. No meg rengeteg az erőszak a társadalomban: szétnézel a vészbukon, felkapcsolod a televíziót, kinyitod a zújságot, kimész az uccára, és mindenhol valaki valakit fenyeget, szidalmaz, bántalmaz, terror hátán agresszió, a héten fényes nappal Noviszádon kapucnis elkövetők botokkal ütlegeltek valami zerencsétlen fiatalokat. A zősök szerint már uopste nem biztonságos kimozdulni itthonról, a jelek szerint mi úgy próbálunk közeledni a nyugati világhoz, hogy a társadalomban vadnyugati állapotokat hozunk létre.
– Nekem irtó zimpatikus, hogy a zegyetemisták senkivel sem akarnak tárgyalgatni – merenge atata –, csupán azt követelik, hogy működjenek az intézmények és maradéktalanul végezzék a feladatukat.
– Ezek, úgy tűnik, egyáltalán nem tudják, hogy működik a rendszer – álmélkoda az öreglány –, felénk a legtöbb esetben úgy van, hogy valaki valakinek „odaszól”, „elintézi”, „kisegíti”.
– Pontosan – nyugtázá a fater –, és most itt vannak ezek a zokos kölkök, akik nem akarják, hogy a továbbiakban is így működjenek a dolgok, hanem az ügyész végezze a maga teendőjét, a bíró a sajátját, a mérnök tervezzen, az építőmunkás építsen, a rendőr pedig őrizze a rendet. Egyiknek se szólhasson oda valaki kívülről, hogy figyelj már, tedd már meg nekem ezt vagy azt, vagy most éppen nem.
– Ez aztán a zemléletváltás – vakargatá a fejét amama. – De akkor ezekkel hogy lehet kiegyezni?! Pláne, hogy errefelé a legtöbb dolog mégiscsak haveri alapon működik.
– Nyilván el kell kezdeni komolyabban működtetni az intézményeket – válaszola az öreg.
– És van arra hajlandóság? – érdeklőde óvatosan a muter.
– Maradjunk annyiban, hogy olyan szégyenlősen – közlé az éppen betoppanó Zacsek zomzéd. – Közben itt-ott némi kioktatás és figyelmeztetés is elhangzik. Ha jól értelmezem a Kormányos Milos szavait, az a pedagógus, aki a második félévben nem akar tanítani, nem fog tovább dolgozni az oktatásügyben.
– Micsoda diszciplína lesz itt ezentúl! – tűnőde atata. – Csak azt nem tudom, hogy majd fizika, matematika és biológia szakos tanárokat is hozatunk be Bangladesből, Indiából és Srí Lankából, mint buszsofőröket?
Amiről a következő vicc jutott az eszébe.
Az oktatási miniszter elmegy a borbélyhoz. Mikor belép, a borbély felkiált:
– Jó napot kívánok, drága miniszter úr! Milyen frizurát parancsol?
– Hát maga ismer engem?
– Persze, miniszter úr, tudja, én azelőtt tanár voltam, de kevés volt a fizetés, nem tudtam eltartani a családot, így hát elszegődtem fodrásznak.
Kész a frizura, a miniszter megy haza taxival, ahogy beszáll, a taxis így szól hozzá:
– Jó napot kívánok, drága miniszter úr! Hová lesz a fuvar?
– Hát maga is ismer engem?
– Persze, miniszter úr, tudja, én azelőtt tanár voltam, de kevés volt a fizetés, nem tudtam eltartani a családot, így hát elszegődtem taxisnak.
Hazaér, kiszáll a taxiból, odamegy hozzá egy rongyos koldus:
– Jaj, aranyos, drága miniszter úr! Adjon pár dinárt, otthon éhezik az asszony meg a gyerekek.
– Ember, csak azt ne mondja, hogy maga is tanár volt!
– Jaj, dehogy, drága miniszter úr! Én még mindig az vagyok, csak éppen lyukasórám van.
– Hogyan fogunk majd utazgatni, ha nem lesz üzemanyag, ahogy azt a NIS ellen bejelentett ámerikai zankciók miatt egyesek rebesgetik? – gondola bele a Zacsek.
– Nem kell betojni, zomzéd – csitítá az öreglány –, zépen megmondta a Vučko, hogy van elegendő tartalék, nem lesz szükség se kannákra, se flakonokra, se kaniszterekre.
– Én meg elég öreg vagyok már ahhoz, hogy tudjam – így a fater –, amikor mindenáron meg szeretnének nyugtatni, akkor biztos gáz van.
– Gáz az van – bólogata amama –, és lesz ezentúl is, ezt még a Zerbiagázos Bajátovics is megerősítette.
– Különben meg ez az egész engem úgysem érint – legyinte az öreg. – Én tartom magam ahhoz az életfilozófiához, hogy ahová nem lehet eljutni biciklivel, oda el sem kell indulni.
– Ha már itt tartunk – válta hirtelen témát a Zacsek –, a hajdani-majdani ámerikai főseriff, a Trampli Donald nemsokára visszaköltözik a Fehér Házba.
– Zegény – sajnálkoza a muter –, nem tudom, hogyan viseli majd el az ottani zerény körülményeket, biztos megszokta a luxust.
– Engem inkább az érdekel, hogyan működik majd együtt a pénzes Muskkal – spekulála atata –, tudjuk, két dudás nehezen fér meg egy csárdában.
– Én azt hallottam, hogy a Trampli nyomban ki is bővítené azt a csárdát – számola be a Zacsek. – Mégpedig Kanadával kezdené, posztolt is egy térképet, amelyen Kanada már Ámerika része.
– Vagyis Kanada lenne az USA 51. tagállama? – kérdé az öreglány.
– Legalábbis azt szeretné a Trampli – erősíté meg a fater –, mert „együtt micsoda nagy nemzet lennének”, ábrándozik a sárga siskás.
– Ha pedig nem hallgatnak a kanadaiak a zép szóra, akkor majd megemeli feléjük a vámot – ismerteté a Trampli fenyegetőzését a Zacsek –, de még ők jól járnak, mert a Panama-csatornáért és Grönlandért akár a katonai beavatkozást sem zárja ki a leendő amcsi hajjakend.
– Jaj, az az örökös fenyegetőzés meg erőfityoktatás! – mérgelőde amama.
– Grönlandot mindenekelőtt magukhoz dédelgetnék – részleteze az öreg. – A héten az ifjú Trampli járt is a szigeten. A szenior megvásárolná a szigetet, és lehet, éppen Grönland lesz az USA 51. tagállama.
– Biztos úgy van vele, hogy ha a Musk is beszáll a bizniszbe, a farzsebben rejlő apróból kifizethetnék a vételárat – mondá a Zacsek.
– No de mi van akkor, ha az nem eladó? – töprenge a muter.
– Ez az, amit a Tramplihoz és Muskoz hasonló pénzemberek nem értenek – felele atata.
– Egyáltalán miért kell a Tramplinak ez a jéggel borított sziget? – kíváncsiskoda az öreglány.
– Azért, mert stratégiai és geopolitikai szempontból fontos hely – magyarázá a Zacsek. – És teli van a zöldátálláshoz nélkülözhetetlen anyagokkal! Az utóbbi években pedig gyorsabban olvad a jégtakaró, és könnyebb lehet azokat kibányászni.
– Nem tudom, mi a véleményük az amcsi expanziós törekvésekről a ruszkiknak meg a kínaiaknak, de biztos már a Temuról is lehet rendelni iglut Grönlandra – trollkoda a fater.
– És mit szól mindehhez Dánia, amelyhez tartozik a sziget? – folytatá a faggatózást amama.
– Hallani sem akar az üzletről – árulá el az öreg.
– Halljátok, piszok egy bonyolult dolog ez a világpolitika – sóhajta a muter. – Sosem gondoltam volna, hogy majd az Északi-sark miatt eshetnek egymásnak a nagyok!
– A nagy ámerikai felemelkedéshez tartozik még az is, hogy a Trampli a Mexikói-öböl nevét is átkeresztelné Ámerikai-öbölre – tájékoztata a Zacsek.
– Úgy látszik, hamarosan a fél világ Ámerika lesz – döbbene rá atata.
– És ki tudja, az milyen következményekkel jár majd – jegyzé meg sejtelmesen a Zacsek, és elmesséle egy vicces hírt.
„Az Amerikai Orvosi Szövetség közölte, hogy az orvosi célú kiadások nem jó irányban haladnak. Az elmúlt néhány évben jóval nagyobb összeget fordítottak a plasztikai sebészetben használt szilikonimplantátumokra és a Viagrára, mint az Alzheimer-kór gyógyításával kapcsolatos kutatásokra. Az előrejelzések szerint emiatt 2030-ra mintegy 70 millió ember fog rohangálni a világban nagy mellekkel és erektált nemi szervvel, miközben nem emlékszik majd rá, hogy mit is kellene kezdenie velük.”
Pistike, Grönlandra kerekező igluügynök
