„Mert egy gyermek születik nékünk, fiú adatik nékünk, és az uralom az ő vállán lészen és hívják nevét: csodálatosnak, tanácsosnak, erős Istennek, örrökévalóság atyjának, békesség fejedelmének!” Ézs 9, 6
Az egyházi év advent első vasárnapjával kezdődik. Ezt követi még három adventi vasárnap, amelyen a hívő lelkek Krisztus eljövetelére készülnek. Majd karácsonyon, virágvasárnapon, nagypénteken, húsvéton, áldozócsütörtökön és pünkösdön át újból meglátjuk Krisztus egész életét, meghalljuk teljes üzenetét. Mindezekből azt a következtetést vonhatjuk le, hogy mi valójában két időben élünk. Az egyiket jelzi a polgári naptár, január 1-jétől december 31-éig, a másikban benne él az egyház és annak időszakait beosztja a Krisztus életének döntő eseményeire való hívő emlékezés által, hogy így a teljes Krisztust megismerve, őt mindenben követhessük. Ezt nevezzük egyházi évnek.
Bennünket most ez az utóbbi idő, egészen pontosan annak kezdete, érdekel közelebbről. Adventi napokat élünk decemberben, amelyeknek végével érkezik el keresztyénségünk legnagyobb ünnepe: a karácsony. Az Úr Jézus Krisztus születésének ünnepe, az Isten irántunk állandóan megnyilvánuló szeretetének az ünnepe, az egyik legszebb és legszentebb ünnepünk. Isten igéreteiben bizakodva teljes hittel vallja a próféta is: „...mert egy gyermek születik nekünk, fiú adatik nekünk...” Ez egy nagyon komoly ígéret mindannyiunk számára, Isten kijelentésének vigasztalása a nyomorúság és a megpróbáltatásokkal teli életet élő bűnös ember számára. Arról értesít, hogy a rossz és megromlott világba belép és mostantól kezdve kézzelfoghatóan beavatkozik a megígért Fiú által az Isten emberszeretete, és ezért a Fiú mindent átformál, megtisztít és hatalmába vesz. Ez a Fiú nem más mint a békesség fejedelme. Már mi is tudjuk, már mi is hallottuk az angyali seregek ujjongó énekét: „Dicsőség a magasságban az Istennek, békesség legyen földön embereknek és jóakarat mindenféle népnek és nemzetségnek”..., mert megszületett a Fiú, az Isten egyszülött Fia.
Ez a csodálatos az ő jövetelében, hogy a hívő szívekben állandósul és szüntelenül megújul az ő jövetele, jelenléte. Erről szól az adventi várakozás ideje is elsősorban, nem a hagyományról és a külsőségekről. Az a kérdés is meg kellene hogy fogalmazódjon bennünk legalább így advent tájékán, hogy vajon miért fontos és miért szükséges befogadnunk az eljövendö Úr Jézus Krisztust? Azért, hogy minden dolgainkban tanácsot tőle kérjünk; hogy mindenre erőnk legyen; hogy életünk a Szentírás által tanított jó szerint kiteljesedjék. És végül azért, hogy „aki benne hisz, el ne vesszen, hanem örökélete legyen”.
Gyakorlati szempontból vizsgálva a kérdést elmondhatjuk, hogy az adventi várakozásunk nem egyenlő a tétlenséggel. Az igazi hívő keresztyén ember kaput tár Jézus Krisztus előtt, mindent megtesz azért, hogy ebből a világból minél több kerüljön Krisztus lelkének a befolyása alá, minél inkább az ő akarata érvényesüljön az élet különböző területein. Ő tudja, hogy Krisztus az erős és hadakozó Úr, ő a seregek Ura és a dicsőség Királya, s hogy a mi emberi sorsunk azon fordul meg, hogy ő bevonul-e, mennyire vonul be már visszatérése előtt a világba, az emberi életbe. A Krisztust igazán szerető keresztyén örömmel hallgatja Krisztus kopogtatását a világ ajtaján, és részt vesz útjának egyengetésében.
Ezért valahányszor az ige hallgatása által várakozó és készséges szívvel járulunk elébe és így őt hallgatjuk, mindenkor testet ölt, meszületik bennünk és nekünk. Ezért ebben az adventben is hívő és szomjúhozó vágyakozással készüljünk a karácsonyi evangélium meghallgatására, befogadására és cselekvésére, hogy boldog szívvel örvendezhessünk: Fiú adatott nekünk. Aki által van már lelki békességünk, aki által egyedül lehetséges a békességteremtés, és aki által s kizárólag csak általa lehet békesség a földön.
Istennek a Fiúban adott szeretetének el nem fogadása a bűnben, bajokban és halálban való megmaradást és a romboló erőknek a fennmaradását jelenti. Nyissuk meg szívünket és szemünket, és érezzük meg, lássuk meg, ki fekszik a karácsonyi jászolban. Ez a gyermek bizonyára az Úr Jézus, Isten Fia. Ámen.
(A szerző református esperes-lelkipásztor, Bácsfeketehegyen.)
