Mennyire lehetünk elégedettek annak függvényében, hogy ezúttal csak a tagjelölti státust nyerte el Szerbia, a csatlakozási tárgyalások megkezdésének dátuma viszont egyelőre ismeretlen?
A brüsszeli kijelentések függvényében december előtt nem számíthatunk a csatlakozási tárgyalások dátumának kitűzésére. Valóban legalább még kilenc hónapot kell várni a következő lépcsőfok elérésére?
– Legkorábban valóban idén decemberben jelölhetik ki a csatlakozási tárgyalások dátumát. Azért, mert mint minden évben, az Európai Bizottság idén októberben is közzéteszi Szerbiáról összeállított országvéleményét. Ebben a dokumentumban a tavaly október óta történt szerbiai fejleményeket összegzik. Ha ennek alapján az EB haladást nyugtáz, akkor a csatlakozási tárgyalások dátumának kitűzését javasolja. Az EB tavaly októberben megfogalmazta a Koszovóval kapcsolatos legfontosabb feladatokat, amelyek a tárgyalások dátumának kitűzéséhez teljesítendőek. A feladatok listája idén valamelyest természetesen változni fog.
Mely feladatokról van szó?
– Amikor tavaly decemberben megfogalmazták a tagjelölti státus elnyeréséhez szükséges feladatokat, akkor három fő dolog szerepelt a listán: a koszovói hatóságok regionális együttműködési fórumokon való részvételének biztosítása, az EULEX és a KFOR mandátumának szabad gyakorlása és az eddigi megállapodások végrehajtása, beleértve ebbe a közös adminisztratív vonal ellenőrzését, vagyis magyarán mondva: a vámellenőrzést. Pillanatnyilag nem állapíthatom meg, hogy a tavaly decemberben megfogalmazott feltételek mindegyike maradéktalanul teljesült-e. Annyi biztos, hogy a tagjelöltség elnyeréséhez szükséges szinten teljesültek. Az is biztos, hogy a következő lépcsőfok eléréséhez ennek a három feladatnak a maradéktalan teljesítését várják el Brüsszelben. Meg kell oldani a jelenleg működésképtelen észak-koszovói Kerületi Bíróság kérdését is. A bíróságnak el kell kezdenie dolgozni, méghozzá a Koszovóban hatályos törvények alapján. A csatlakozási tárgyalások dátumának kitűzéséhez biztosan le kell majd bontani a meglévő útbarikádokat Észak-Koszovóban. Az eddigi megállapodásokat illetően feltehetően elvárják a vámellenőrzés gyakorlatban történő megkezdését, a vámosok, rendőrök számára előirányzott épületek kiépítését az adminisztratív vonalon. Úgy vélem, hogy az utóbbi feladatot lesz a legnehezebb végrehajtani, mivel a két héttel ezelőtti népszavazáson az észak-koszovói szerbek úgy nyilatkoztak, hogy Észak-Koszovóban nem jelenhetnek meg a prishtinai intézmények képviselői. Mivel a prishtinai vámosok ebbe a kategóriába tartoznak, ezért biztosan gondok merülnek majd fel. Meg kell említeni néhány regionális együttműködési megállapodást is, amelyek terén nehézségek merültek fel, hiszen Koszovó részéről eddig, a múlt pénteki Prishtina és Belgrád közötti megállapodásig, senki sem írhatott alá. Ezen a téren főleg a régió országai közötti energia ügyi megállapodást kell kiemelni, amely Koszovó részvételével most kiteljesedhet. Van egy egyelőre csak tervekben élő közlekedési megállapodás is, amely most már talán létrejöhet. A felsoroltak mellett meg kell majd oldani az Észak-Koszovóban működő szerbiai telekommunikációs szolgáltatók, valamint a szerbiai áramszolgáltató kérdését is. Utoljára hagytam a Szerbia előtt álló feladatok legfontosabbikát: az észak-koszovói intézményrendszer kérdésének megoldását. Németország részéről eddig is ez volt, és a továbbiakban is ez marad a legfontosabb feladat. Az oktatási és egészségügyi intézményeket leszámítva Szerbiának fel kell számolnia Észak-Koszovóban működő intézményrendszerét, mint mondjuk a helyi önkormányzatokat, postahivatalokat, közvállalatokat. Szerbia számára az első próbatétel az lesz, hogy néhány nap múlva az észak-koszovói önkormányzatokban is kiírják-e a választásokat. Szimbolikus jelentősége lesz a dolgok alakulásának: ha nem írják ki a választásokat, akkor az azt jelenti, hogy Szerbia megkezdi az EU feltételeinek a teljesítését.
A csatlakozási tárgyalások dátumának kitűzéséhez szükséges feltételek listájából úgy tűnik, hogy Szerbia európai uniós csatlakozása továbbra is a koszovói kérdésen áll, vagy bukik...
– Nagy mértékben igen, ugyanakkor a keddi nap azt is bebizonyította, hogy az európai integráció akkor sem haladhat normális ütemben, ha Szerbia és valamelyik szomszédos EU-tagország között vita áll fenn. A vlah–román kérdéssel kapcsolatos problémákat Szerbia több éve a szőnyeg alá söprés módszerével próbálta megoldani. Kedden kiderült, hogy ezt nem folytathatja az ország és ezen a téren is lépéseket kell megtennie, mivel Románia még vissza fog térni erre a témára. A napokban a balti államok és Lengyelország is fenntartásaiknak adtak hangot, méghozzá a Szerbia és Oroszország közötti túlságosan közeli kapcsolat miatt. Ebből pedig az alábbi következtetést vonhatjuk le: amíg Szerbia nem dönti el, hogy nyugati, vagy keleti orientáltságú állam kíván lenni, addig az unión belül biztosan lesz egy olyan országcsoport, amely semmiképpen sem támogatja feltételek nélkül Szerbia integrációját.
Ha a szerb államvezetés valóban az EU-ba kívánja vezetni az országot, akkor meddig odázható el az egyértelmű államvezetési nyilatkozat, amelyben Szerbia elismeri Koszovó államiságát?
– Legkésőbb a csatlakozási szerződés aláírásakor kell Szerbiának elismernie Koszovó függetlenségét. Azzal, hogy egy ország az EU tagjává válik, automatikusan vétójogot szerez egy következő állam uniós csatlakozási perspektívájának tekintetében. Biztos, hogy az EU vezető tagállamai nem engedik meg egy olyan helyzet előállását, amelyben Szerbia egy következő uniós tagjelölt ország esetében ilyen módon élhetne vétójogával. A Belgrád és Prishtina közötti megállapodás a koszovói hatóságok regionális együttműködési fórumokon való részvételéről magyarán azt jelenti, hogy a regionális szervezeteknek Koszovó most már egyenrangú tagja lehet. Egy következő lépésben Szerbiának Koszovó európai, vagy világ szintű szervezetekben való részvételét is el kell fogadnia. Az EU az egyik ilyen európai szervezet. Mindez csak idő kérdése.
Véleménye szerint van valóságtartalma Boris Tadić államfő azon kijelentésének, hogy most bebizonyosodott az EU is, Koszovó is politika fenntarthatósága?
– Attól függ, hogy az ember milyen szempontból tekint erre a kérdésre. A szimbólumok szintjén elérhető az, hogy az uniós csatlakozás folytatódjon, Koszovó pedig valamiféle nem teljesen egyenrangú partnerként jelenjen meg a régió országai közötti együttműködésben. Ugyanakkor érdemi szempontból bebizonyosodott, hogy ez nem működőképes. Szerbiának el kellett fogadnia, hogy Koszovó egyenrangú félként vegyen részt a regionális együttműködésben. Ha aláíródik az előbb említett államközi közlekedési megállapodás, akkor a régió összes országa mellett Koszovó is aláíró lesz. Ha ez így van, akkor onnantól világossá válik a történet: az európai integráció nem képzelhető el úgy, hogy Szerbia közben a koszovói szuverenitás kiteljesedésének megakadályozását is egyenrangú prioritásként kezeli.
