Megfontoltan vállalt több gyermeket a harmincas évei derekán járó moholi Szőke házaspár, Lídia és Csaba. Jóllehet három csemetét szerettek volna, de végezetül a sors egy ikerpárral is meglepte őket. Így most négy gyereknek örülhetnek, akik közül Adrián idén lesz tizenhárom éves, Barnabás tíz, az ikerpár, Anita és Boglárka pedig hét. Szőkéék büszkék a gyerekeikre, és igyekeznek mindent megadni nekik, ami csak tőlük telik. Manapság ez nehéz és embert próbáló feladat.
A Szőke házaspár egyemeletes házban él nyolcadmagával Mohol szívében. A földszinten laknak a Szőke szülők, az emeleten viszont külön háztartásban a fiuk, Csaba és menyük, Lídia a négy gyermekkel. Manapság egy-két gyermekről sem könnyű gondoskodni, hát még négyről. Náluk járva elsőként arról érdeklődöm, hogyan boldogul mostanság egy nagycsalád. A válaszuk: nagyon nehezen.
– Naponta majdnem húsz órát talpon vagyunk és dolgozunk Lídiával, hogy teljen az alapvető dolgokra és megadjuk azt a gyerekeinknek, amit a kortársaik megkapnak – magyarázza Csaba. – Hajnali háromkor kelek, Lídia fél ötkor, és este nyolcig húzzuk az igát, ameddig csak bírjuk. A sok munkában az a legrosszabb, hogy keveset vagyunk a gyerekekkel. A munka nélkül viszont nem tudjuk ezt előteremteni, nincs, aki segítsen. Habár hatan vagyunk a családban, és nincs föld, ház a nevünkön, még autónk sincs, családi pótlékot és segélyt nem kapunk, mivel mindketten dolgozunk. Én szakmunkásként dolgozom Adán, a Termometalban, ahol megfizetnek és időben kézhez kapom a bérem, de egy fizetésből nem lehet megélni. Lídia két helyen is dolgozik, délelőtt és délután. Az egyik fizetése elmegy a számlák tisztázására. Én viszont futballedző vagyok Adán, 10 és 12 év közötti gyerekekkel foglalkozom. Két csapatot, mintegy 30 gyereket edzek. Szeretem a focit, mindkét fiam tehetséges focista. Számomra nagy öröm, hogy amikor edzést tartok, akkor is velük vagyok. Emellett a többi gyerek is szeret, és én is őket. Feltöltődök köztük, 10-12 óra munka után még kétórás edzést tartok a gyerekeknek, heti három alkalommal, továbbá hétvégi mérkőzéseken is vezetem őket – hallottuk a családfőt, aki szerint a keresetükből csak a legszükségesebb dolgokra telik, félretenni már nem tudnak. A gyerekeinek az az álma, hogy a tengeren nyaraljanak, de rá sem mer gondolni, hogy miből fedezné az utazást. Mint mondta, manapság minden pénzbe kerül, ha táncol vagy focizik a gyerek, akkor azt a szülő fizeti. Szavai szerint arra viszont érdemes költeni, hogy a gyerekek közösségben hasznosan töltsék az idejüket, ahol barátokra találhatnak, illetve testileg-lelkileg gyarapodhatnak.
– Egy család számára négy gyereket nevelni anyagilag nagyon nehéz, megterhelő feladat – kapcsolódott be a beszélgetésbe Lídia. – Én is két munkahelyen dolgozom, Moholon eladóként, Adán takarítóként. Fél ötkor kelek és begyújtok, hogy meleg legyen a gyerekekre. Öt és tizenegy óra között van az első váltás, majd van másfél órás szünetem, ezalatt ebédet főzök a családnak. Utána Adára biciklizek a másik munkahelyemre, ahol az egyik bankban négy órán át takarítok. A gyerekek sok mindenben segítenek és nagyon önállóak. Nehéz ellenben fél öttől talpon lenni, és amikor este hazaérek, még van tennivaló itthon is. Várnak a gyerekek is, az első dolgom mindig velük foglalkozni, megbeszéljük, hogy mi történt az óvodában és az iskolában. Azt viszont nem tehetem meg, hogy délután három órakor kézen fogom és elviszem őket sétálni a Tisza-partra, mert nem vagyok itthon. Öt óra után viszont már alig van erőm sétálni vagy játszani, de sokszor ezt is megteszem, hogy együtt legyünk. Fárasztó ennyi gyereket nevelni, de mindig van olyan pillanat, amitől feltöltődöm. Például a fiúk focis sikerei, az iskolában jó tanulók és szorgalmasak. Különben a fiúk segítenek a lányoknak, főleg a kisebbik, együtt indulnak az óvodába és az iskolába. A lányok két óráig vannak a bölcsődében, ahova általában a fiúk mennek értük. Szerencsére a lányoknak ingyenes az óvoda, mert erre havonta több ezer dinárt nem tudnánk kiszorítani. Nagyon bosszant és igazságtalannak tartom, hogy míg mi becsületesen dolgozunk, hogy felneveljük a gyerekeinket, addig más több gyermekes családok felveszik a különféle segélyt és a családi pótlékot. Nem dolgoznak és talán mégis jobban élnek, mint mi. Ebben az országban nincs megbecsülve az az ember, aki példát mutat a gyerekének és becsületesen igyekszik megélni a munkájából. Segélyre nem vágyom, inkább legyen jó munkahelyem, hogy megkeressem a gyerekeim és saját magunk számára a mindennapit – mondta a családanya.
A Szőke házaspár mindig nagy családot szeretett volna. Három gyereket terveztek, de a harmadik várandóságnál a hatodik hónapban kiderült, hogy Lídia ikreket vár:
– Ez meglepett bennünket, de a szívem mélyén örültem annak, hogy négy gyerekünk lesz és büszke anyukának fogom érezni magamat – mesélte Lídia. – Bár gondoltam, hogy nehéz feladat lesz négy gyerek nevelése, és az is. A harmadik gyermek vállalása anyagilag már akkor sem tűnt könnyűnek, de az idősebb gyerekektől megmaradtak a kisruhák, volt babakocsi, úgy gondoltuk, hogy megoldjuk. Az ikrek megszületése mindenben dupla költséget jelentett. Örültem a gyerekeknek, de a pénztelenség zavart, féltem, hogy az alapvető dolgokat ki tudjuk-e szorítani. Ha újra megtehetném, ismét vállalnék ennyi gyereket. Ha nem ilyen gazdasági helyzet lenne, akkor még felvállalnám az ötödiket is. Azzal, ha itthon maradhatnék, hogy neveljem őket, főzhessek rájuk, elvezessem őket a bölcsődébe, az iskolába és az edzésekre.
– Vállalnék nyolcat is, ha ilyenek lennének – tette hozzá Csaba. – Imádom a gyerekeimet, öröm hazajönni hozzájuk. Amikor holtfáradtan hazavergődöm és azt sem tudom, hogy fiú vagyok-e vagy lány, ők örömmel várnak. A fiúk is, a lányokat pedig ne is említsem, hiszen ők különben is apásak. Négy gyerek vár, akik egyformán szeretnek. Nem lehet elmondani szavakkal, hogy milyen öröm az, amikor valakihez hazajössz, aki nagyon szeret, ezért csinálod az egészet. Ez a legszebb dolog.
– Ez a gazdagságunk. A gyerekek és a szeretet, ami mindannyiunkat összeköt – hallottuk a családanyától.
