Mi lesz itt tavaszra?
Tordán emberemlékezet óta nem esett ennyi csapadék, mint az elmúlt másfél év alatt. A 2009 novemberében és decemberében négyzetméterenkénti 250 liter, tavaly 1270 liter, az idei év első két hónapjában pedig újabb 80 liternyi csapadék hullott egy négyzetméterre. Ennyi csapadék nyáron sem kevés, nem most, amikor nincs kipárolgás, a földnek pedig nincsen semmilyen áteresztő képessége.
Megroggyant házak Tordán
Az emberek félelemmel várják a tavaszt, hisz az olvadás még nagyobb bajt hozhat. A faluban (eddig) 15 ház dőlt össze vagy vált lakhatatlanná, a határban pedig a termőföld hatvan százalékát veszélyezteti a víz. A jóslatok szerint a gazdák zöme májusig ki sem mehet a földjére. Vannak családok, akiknek minden földjét ellepte a víz, más megélhetési lehetőségük viszont nincs. A legnagyobb gond az, hogy a természeti csapás miatt bajba jutott emberek sorsukra vannak hagyva. A mezőgazdaságból élők ezt már megszokták az elmúlt évtizedek során.
Dobai János tanácselnöktől hallottuk, hogy a lakhatatlanná vált házak mellett a tavaszi olvadás után még ötven juthat hasonló sorsra. Az emberek naponta járnak be a helyi közösségbe segítséget kérni. De ott nem tudnak nekik mit mondani. Pedig más helyszíneken a természeti katasztrófa sújtotta embereken mindig segítettek.
Tavaly októberben és novemberben még úgy tűnt, hogy visszaáll a megszokott állapot, sikerült elvégezni az őszi vetést, aztán jött újra a feketeleves: (a hótól és a jégtől ugyan ezt most nem látni, de valójában) újra úszik a tordai határ. Torda és határa összesen 5500 hektárt ölel fel, amelynek húsz százalékát összefüggő vízterület borítja. További 30-40 százaléka pedig annyira átázott, hogy lehetetlen megmunkálni.
Dvorák Ede: A jobb földeken áll a víz
A helybeli szövetkezet a minap a tartományi mezőgazdasági fejlesztési alapnál négyévi kölcsönre adott át pályázati dokumentációt árokásó gép vásárlására.
– A nagy csatornák elnyelnék a vizet, de nincs meg a mikro-csatornák rendszere, amelyek a parcellákról levezetnék a vizet. Egy ilyen rendszer létrehozása a célunk. Ez nem mindenütt megoldható, de legalább ott megpróbáljuk, ahol lehet. Nagyok az elvárásaink az árokásó iránt, mert más környezetekben jól bevált. Ott, ahol ismerik a depressziókat, még ősszel levezethetik azokból a víztöbbletet. Szükség esetén egész télen dolgozhat az árokásó. A legnagyobb probléma az, hogy annak idején a csatornarendszert a tordai határban nem ekkora csapadékmennyiségre tervezték. Vannak olyan határrészek, ahol korábban soha nem volt szükség csatornákra és a határrendezés alkalmával nem is lettek betervezve, most ezek a parcellák vannak a legrosszabb helyzetben. Ezek a legmagasabb részei (egyben a legjobb földjei is) a határnak. A Szőlők néven ismert határrész volt egykor a lelke a tordai határnak. Most nincsen ötven lánc sem, amit nem áztat a víz – mondja Dvorák Ede, a tordai szövetkezet igazgatója.
Szántó Tibor: A vízgazdaság számláit azért küldik
A falut víz övezi, ugyanakkor a vízgazdasági járulék számláit rendszeresen kapják a tordaiak. Sőt, mint ahogy Szántó Tibortól hallottuk, arról is értesítették az embereket, hogy március elsejéig törleszteniük kell adósságukat, mert ha nem, akkor jön a végrehajtó. Sovány vigasz, hogy a vízkárosultakat talán mégis felmentik a vízlecsapolási járulék fizetése alól. Ha persze erről határozatot hoznak a tartományi illetékesek. Ha fizetni kell, akkor manapság minden sok, de kártalanítás tekintetében ez egyenlő a semmivel.
Házuk megroggyanása miatt súlyos helyzetbe került a Fái család is. Pál, a családfő rokkantnyugdíjas (jelenleg is gyógykezelésen van), a felesége, Rozália és fiuk, Tibor egy mellékhelyiségben húzódtak meg. Egy hajnalon arra ébredtek, hogy pattog a mész a falról, aztán negyedóra alatt kidőlt a ház oldala. Szerencséjükre időben kimenekültek. De tönkrement mindaz, amit egy életen keresztül megteremtettek. Tavaly nyár óta áll a víz a kertjükben, amelyben nemcsak a maguk részére, hanem a piacra is termeltek. Tibor öt év után felmondást kapott a nagykikindai öntödében. Mint mondja, eddig hasztalanul jelentkezett szinte minden pályázatra. Mindenhol azt ígérik neki, hogy „majd szólnak”. De neki már egy éve nem szólt vissza senki. A faluban pedig már napszámosként sem lehet munkát találni.
Fáiék (Tibor és Rozália) eladják a földjüket, hogy házat vegyenek
– Az lesz a vége, hogy el kell majd adnunk a megmaradt két és fél lánc földünket, hogy valamilyen kis házat vehessünk az árán. Ezt a házat megjavítani már nem lehet. Támogatásra viszont nem számíthatunk. Senkitől sem – mondja keserűen Fái Rozália.
Nekünk meg eszünkbe jutnak a 2005-ös módosi árvíz után épült, máig üresen álló házak. Ha néhányat „átvezényelhetnének” Tordára, még akkor is maradna az eredeti helyén jó néhány, amelyben most is csak a pókok laknak.
