A végletekig lecsupaszítva, igazából két hölgynek köszönhető, hogy sikerült megegyezésre bírni Szerbia és Koszovó képviselőit – és ennek folyományaként eljuttatni a két országot/területet az EU ilyen-olyan határmezsgyéjéig. A szigorú tanító néni szerepe Angela Merkel német kancellárnak jutott, aki tavaly nyáron föladta a házi feladatot, és világossá tette, addig nincs átmenő osztályzat, amíg nem hozza a két szeleburdi diák a megoldást. Szerencsére azonban akadt egy házi nevelőjük, egy igazi angol hölgy, aki tutujgatta a két hetrefülest, a fejüket simogatva igyekezett rávezetni őket a megoldásra. Szinte látom lelki szemeim előtt, amint a neveletlen kölykök dacolását látva lebiggyesztett ajkakkal csak annyit mond: „Oh, what a pity, hogy ha így folytatjátok, meg fogtok bukni, and I am very sad, amiért így alakul, pedig tudom, you are brilliant, és ezért képesek vagytok rá”.
A házi nevelőt ezúttal Catherine Ashtonnak hívják, aki tökéletesen megfelel az angolokról alkotott sztereotípiáinknak. Okos, művelt, jó iskolákba járt, unalmasan felfelé ívelő a karrierje, szertartásos a viselkedése (délután ötkor ziher, hogy megiszik egy csésze teát), van nemesi rangja, nem túl előnyösek az arcvonásai, de gyönyörű a kiejtése. Nos, az unió „külügyminisztere” a kemény Merkel asszonnyal társítva nyerő kombinációnak bizonyult a Balkánon. Megtanították a macsóinkat kesztyűbe dudálni, de talán némi jó modort is sikerült beléjük plántálni.
Catherine Margaret Ashton bárónő, az Európai Unió külügyi és biztonságpolitikai főképviselője 1956-ban született az angliai Lancashire megye Upholland nevű falvában. Nemesi címét nem örökölte, hanem 1999-ben a királynőtől kapta, és ugyanígy nem is örökítheti tovább. A brit Munkáspárt tagja, ami már csak származásából is logikusan következhet, hiszen generációkra visszamenőleg bányamunkások voltak a felmenői.
Az Európai Bizottság volt kereskedelmi biztosát 2009. november 19-én választották meg a Lisszaboni Szerződés nyomán létrehozott új posztra, az EU első külügyi és biztonságpolitikai főképviselőjének az EU 27 vezetőjének csúcstalálkozóján Brüsszelben.
Ashton Wiganben járt a Winstanley College-ra, majd a Wigan and Leigh College-ra. Később a londoni Royal Hollowayben tanult közgazdaságtant, BSc diplomát szerzett 1977-ben.
A diplomázást követően azon nyomban politikai-társadalmi szerepeket vállalt. 1977-től 1983-ig a Kampány a nukleáris leszerelésért nevű társadalmi szervezetben tevékenykedett. A nyolcvanas években különböző oktatási, kulturális, egészségügyi projektumok megvalósításán dolgozott politikai és civil szervezetekben egyaránt. A kilencvenes években önálló, hivatásos politikai tanácsadó volt. 1999-ben a Munkáspárt színeiben kapta meg az Upholland bárónője címet, és így vált a brit parlament felsőházának tagjává. 2001 júniusában oktatásügyi államtitkár-helyettesnek nevezték ki. 2002-ben ifjúsági kérdésekkel foglakozó miniszter lett Tony Blair kormányában. 2007-től a brit Igazságügy-minisztérium államtitkár-helyettesi posztját töltötte be.
Politikai népszerűségét jelzi, hogy 2005-ben média-közvéleménykutatásokon több hasonló díj mellett megválasztották az Év miniszterének valamint Az év felsőházi tagjának (Peer of the Year).
2007 júniusában Gordon Brown kormányának tagja lett, majd megválasztották a Lordok Háza elnökévé. A felsőház elnökeként fő feladata a Lisszaboni Szerződés elfogadtatása volt a Lordok Házában. 2008 októberében Peter Mandelson után a brit kormány őt delegálta az Európai Bizottság kereskedelmi kérdésekkel foglalkozó biztosi posztjára. Ennek megfelelően lemondott felsőházi tagságáról, de főnemesi címét megtartotta.
A Lisszaboni Szerződés hatályba lépése idején sokáig Tony Blair látszott esélyesnek az EU elnöki posztja elnyerésére. Végül az elnök Herman Van Rompuy lett, és az új kompromisszumos csomag jegyében kapta a brit Ashton asszony a kül- és biztonságpolitikai főképviselői posztot.
Catherine Ashton férjezett, két vér szerinti és három mostohagyermek anyja.
