Elég abszurd képet fest az ember, aki nem tud előre tervezni, mondjuk nem mondhat „igen”-t egy – olyan, amilyen – állásajánlatra, mert arra „vár”, hogy börtönbe vonuljon. Szerbiában egyre több ilyen ember jár-kel az utcán, letöltendő börtönbüntetésről szóló bírósági ítélettel a zsebében. Jelenleg valamivel több mint ötezren vannak.
Huszonkilenc van belőlük. Átlagéletkoruk több mint hetven év. Évről évre több a lakójuk: míg 2002-ben 6300, ma több mint 10 ezer ember tengeti napjait bennük. Az Európai Unió szabványai szerint 4500-nál több bentlakójuk nem lehetne. Ők a szerbiai büntetés-végrehajtó intézetek: fegyházak, börtönök, javító-nevelő intézetek.
A szerbiai börtönök – még ha nem is hasonlíthatóak a közép-amerikai vagy egyes ázsiai intézetekhez – túlzsúfoltak. Az elmúlt években többször felvetették, több helyen, hogy ha így folytatódnak a dolgok, nem lesz jó vége. Most sem múlik el egyetlen interjú sem valamelyik intézet vezetőjével, hogy ne szögezze le: annak ellenére, hogy a rabok egymás hegyén-hátán vannak, és tovább nő az elítéltek száma, nem kell börtönlázadástól tartani, minden szálat a kezükben tartanak.
Új börtönökre van szüksége Szerbiának. A tranzíciós országok mindegyike, így a környezők is küzdenek/küzdöttek ezzel a problémával. A tranzíció okozta bizonytalanság számlájára rótt bűnözésnövekedés a börtönlakók számának emelkedésével fejezhető ki legegyszerűbben. Nálunk pedig emelkedik, de úgy igazán.
Az említett országokban – köztük Szerbiában is – az igazságszolgáltatás pedig csak úgy, ahogy működik. Ha mondjuk – nem említek várost, akárhol megtörténhet – a „helyi vagány csávó” azzal dicsekszik, hogy már több tucat eljárás folyik ellene, de még mindig szabadlábon van, akkor felvetődik bennünk a kérdés – joggal –, hogy ha mondjuk „hvcs” apukája gazdag, a börtönökben pedig nincs hely, akkor mennyire lehet nehéz elintézni, hogy a bíróság „hanyagolja” a gyerek ügyét? Megkockáztatom: nem túlzottan.
De attól tartok, hogy sokuknak nem tűnik ismeretlennek a történet a szomszéd – „hvcs”-től eltérően nem gazdag – gyerekről, aki miután egy nap megjelentek a rendőrök a bejárati ajtajuk előtt, „egy ideig vidékre ment dolgozni”. Neki könnyebben találtak helyet.
Európa nem Amerika. Itt nem több ezer rabnak építenek fegyházakat, 300–400 fős börtönök építéséről beszélnek. Építésről, és/vagy a már meglévő ingatlanok átalakításáról. Ez viszont nem megy könnyen. Požega a legjobb példa erre, ahol a kaszárnyát tervezi az állam átalakítani börtönné. A helyiek, a polgármesterrel az élen viszont tiltakoznak, nem akarnak rabokat a város szívében.
Ha ez mégis egy járható út, és a volt kaszárnyák némelyikéből börtön lesz, valamelyest enyhülhet a helyzet. Ha nem, akkor is lehetne megoldást találni. Ugyanis a rabok már most is dolgoznak, akár börtönt is építhetnének.
Ehhez viszont az államnak kellene jelentős összeget befektetnie. Ha viszont a környező országok közül Magyarországot vagy újabban Horvátországot vesszük példának, akkor láthatjuk, hogy a börtönépítés jó üzlet is lehet, az ingatlanbefektetők előtt megnyílt egy új piac. Az ötlet nagyon egyszerű: egy többemeletes lakóház helyett börtönt épít a befektető, amit az állam lízingel, vagy meghatározott időre bérbe vesz tőle.
A feltételek természetesen országonként változnak, nálunk még nem nagyon foglalkoztak ezzel, de előbb-utóbb eljut Szerbia is a magánbörtönök kérdéséhez. Addig pedig álljon itt ez a néhány sor, ami akár a befektetőkhöz intézett felhívás is lehetne. Aki teheti, gondolja végig mibe fektet be, talán ha lenne hova „hűvösre” tenni a bűnözőket, kevesebben alapozhatnának arra, hogy úgy sem jut hely nekik.
