A nagybecskereki nemzetek közötti viszonyokkal foglalkozó tanácsban a szerb képviselő mellett egy-egy képviselője volt az itt élő kisebbségieknek, amelyeknek megalakult a nemzeti tanácsa (magyarok, románok és szlovákok). Rajtuk kívül azok a kisebbségek is képviseltethetik magukat a testületben, amelyek nem alakítottak nemzeti tanácsot, nekik azonban nincs szavazati joguk. Ezt a helyzetet a városi képviselő-testület legutóbbi ülésén módosították: a káderügyi bizottság ezentúl három szerb nemzetiségű képviselőt delegál majd a testületbe a három kisebbségi mellé. Az új helyzetről eltérnek a vélemények.
Traian Pancarichan nagybecskereki polgári jogvédőhelyettes szerint a helyi parlament döntésével diszkriminálta a kisebbségieket a többségi nemzet javára. Szerinte ez a nagy különbségtétel indokolatlan, annál is inkább, mert a testület döntéseit konszenzussal hozzák meg. A jogvédőhelyettes ezért azt tanácsolja a városi képviselő-testületnek, hogy módosítsa a testületről szóló határozatát úgy, hogy minden képviseletre jogosult kisebbségnek ugyanannyi képviselője lehessen, mint a szerb nemzetnek.
Aleksandar Marton, a városi képviselő-testület elnöke válaszában emlékeztet a nemzetek közötti viszonyokkal foglalkozó tanácsokra vonatkozó tartományi határozatra, amely szerint a testület tagságának a fele a többségi, szerb nemzet soraiból kell, hogy kikerüljön, a másik felét pedig a kisebbségek alkotják. Szerinte a helyi parlament nem követett el törvénysértést és nem történt hátrányos megkülönböztetés a kisebbségiek kárára. Ő is a konszenzusra alapuló döntéshozatalra hivatkozik, vagyis, hogy egyetlen határozatot sem hozhatnak meg, ha azzal nem ért egyet a testület valamelyik, bármilyen nemzetiségű tagja. Összehasonlításként a helyi parlament elnöke az újvidéki példát hozza fel, ahol a nemzetek közötti viszonyokkal foglalkozó tanács tíztagú, köztük öten szerb nemzetiségűek, öten pedig kisebbségiek. Emlékeztet a köztársasági ombudsmanra is, aki arra utasít, hogy a nemzetek közötti viszonyokkal foglalkozó tanácsokban biztosítani kell a helyi többség és a kisebbség egyensúlyát, úgy, hogy egyik csoport se kerülhessen fölénybe.
