Isten szeretete

„Az által lett nyilvánvalóvá az Isten szeretete bennünk, hogy az ő egyszülött Fiát elküldte az Isten e világra, hogy éljünk általa.” (1Ján 4,9)
Isten szeretete nyilvánvalóvá lett Krisztusban, mert Ő maga a szeretet. Karácsonykor, mikor Jézus Krisztus születését ünnepeljük, arról emlékezünk meg, hogy Isten kegyelme Őbenne nyilvánult meg irántunk. Ő az egyszülött Fiú, aki által az Úr örökbe fogad bennünket. Isten minden ember számára felkínálja ezt az ajándékot. Egyedül rajtunk múlik, hogy ezt az ajándékot elfogadjuk-e, vagy pedig elutasítjuk.
Hogy mennyire vagyunk keresztyének, annak az a mértéke, hogy ez a szeretet mennyire él bennünk, és mennyit tudunk ebből a szeretetből továbbadni.

Nagyon régóta már a karácsony ünnepéhez hozzátartozik, hogy ilyenkor megajándékozzuk egymást. Sokan, talán öntudatlanul is, érzik Isten legnagyobb ajándékát e világ számára, amelyet nyújtott Jézus Krisztus által. Ezért támad fel sok ember életében az a kívánság, hogy ők is ajándékot nyújtsanak embertársaiknak. Igazi ajándékot csak az tud adni, aki ezt Isten iránti hálával és imádkozó szívvel cselekszi.
Ezekben az ünnepi napokban meg kell emlékeznünk mindazokról is, akik szükségben vannak. Ne csak azoknak ajándékozzunk, akik ezt viszonozni tudják, hanem olyanoknak is, akik nem tudnak másoknak adni, és nem viszonozhatják az ajándékot.

Karácsonyt mindig megelőzi a várakozás ideje, az adventi időszak. Ez az időszak emlékeztet bennünket, hogy Isten választott népe az Ószövetségben milyen hosszú ideig várta a megígért Messiás eljövetelét. Évezredek múltak el a Megváltó megszületéséig. De Isten ígéretei mindig beteljesülnek, akkor is ha sokat kell várni rá. Isten türelemre tanít bennünket az adventtel, Ő hosszútűrő, és nem akarja egy embernek sem a vesztét, hiszen mindannyian az Ő képére vagyunk teremtve.

Mi is, az Újszövetség népe, valójában állandó várakozásban vagyunk, mert Jézus Urunk mikor mennybe szállt, megígérte, hogy újra eljő, és akkor magához vesz mindenkit, és örök életet ad mindazoknak, akik hisznek Őbenne. Ez a várakozás kell kitöltse teljes életünket. Ez a várakozás is hosszadalmasnak tűnik, de ha megmaradunk Isten szeretetében, ez a remény élő valóság lesz az életünkben.

Krisztus születésének evangéliumi üzenete, hogy Isten szeretete egyszülött Fiában nyilvánul meg irántunk, aki által teljes bűnbocsánatot nyerünk. Amikor karácsonykor az Úr asztalához járulunk, tegyük ezt reménységgel és Isten iránti hálával. Ne felejtsük el, hogy ahogyan Isten az Ő szeretete által megbocsátotta a mi bűneinket, mi is bocsássunk meg egymásnak. Oly sokszor elmondjuk az Úr imájában „...bocsásd meg a mi vétkeinket, miképpen mi is megbocsátunk azoknak, akik ellenünk vétkeztek....”. Próbáljunk meg mindig értelemmel odafigyelni, amikor ezt az imádságot mondjuk, hiszen gondolataink sokszor sajnos elkalandoznak. Pedig ez a legfőbb imádság, mert Urunk Jézus tanította!

A kegyelem és irgalom is megnyilvánul ebben az ünnepben, mert az Atyaisten a Megváltó által a mi üdvösségünket szolgálja. Erre van legnagyobb szükségünk ebben a világban, amelyben élünk.

Egy egyházi ünnep mindig arra is jó, hogy emlékeztessen bennünket a buzgóbb könyörgésekre. Imáinkban ne feledkezzünk meg kárpátaljai testvéreinkről sem, akik nagy megpróbáltatás alatt vannak, hiszen a háború és nincstelenség beárnyékolja az ő ünneplésüket. Kérjünk mindenki számára elsősorban lelki békességet, hiszen így minden, öröm, bánat és minden más nehézség könnyebbé válik, ha nem feledkezünk el arról, hogy ha Isten velünk van, a földi legrosszabb helyzet is javunkra válik. Lehet, hogy ezt most nem értjük, de egykoron majd megértjük. „Tudjuk pedig, hogy azoknak akik Isten szeretik, minden javukra van, mint akik az ő végzése szerint hivatalosak.” (Róm 8,28)

Istentől gazdagon megáldott, békés, szeretetben teljes adventi és karácsonyi ünneplést kívánok!