2024. július 17., szerda

Szolgálnak, de nem szolgák

Tomek Viktor: A Hét Nap továbbra sem az olvasótábor csak egy bizonyos rétegét szólítja majd meg
Tomek Viktor (fotó: Diósi Árpád)



A Magyar Nemzeti Tanács két héttel ezelőtti ülésén megbízott státusban Tomek Viktort nevezte ki a Hét Nap új főszerkesztőjévé. Dudás Károly húsz év után távozott a lap éléről. Tomek Viktorral arról beszélgettünk, hogy milyen elképzelésekkel lépett új munkakörébe, milyen elhatározások fogalmazódtak meg benne, és arra is fény derült, hogy az eddigi újságíró felkészült-e a közszereplés egyáltalán nem egyszerű feladatára.

Milyen tervekkel vette át a főszerkesztői tisztséget?
– Szeretném kihangsúlyozni, hogy megbízott főszerkesztőként vezetem a lapot. Mivel az alapító nem írta ki a pályázatot, ezért nem kellett programot kidolgoznom. Azt, hogy meddig töltöm be ezt a tisztséget, nem tudom, egy későbbi időpontban az MNT biztosan kiírja a pályázatot. Bárki is vállalta volna el a tisztséget, elsősorban a vajdasági magyar médiafejlesztési stratégiára kell alapoznia munkáját. A dokumentumban egyértelműen megfogalmazzák, hogy mit várnak el a Hét Naptól. Meglehetősen komoly kihívásoknak kell megfelelnünk: arculatváltásról és frissítésről, valamint az olvasótábor bővítéséről beszélnek a stratégiában. Szerencsére már vannak ötleteink ehhez kapcsolódóan. Azt, hogy hogyan és merre tovább, annak nem egy személy a megmondhatója, a szerkesztőséggel közösen döntünk minden fontos témáról. Az újítások sorában megemlíteném a Jó Pajtás rovatunkban induló pályázat-akciót: az általános iskolák diákjainak lehetőségük nyílik a Jó Pajtás egy oldalának megszerkesztésére, ezek hetente jelennek majd meg a lapban, majd egy szakzsűri kiválasztja a legjobb pályamunkákat. Természetesen a legügyesebb diákok, azaz iskolák, ajándékban fognak részesülni. Honlapunkat szeretnénk korszerűbbé tenni, hogy elektronikus formában is minél többen olvassanak bennünket.
Mi az, amit mindenféleképpen szeretne megőrizni a lapban?
– Vannak jó bevált rovataink. Itt elsősorban a heti interjúra, valamint a művelődési oldalakra gondolok, amelyeket folytatni szeretnék. A Hét Nap az olvasótábor sohasem egy bizonyos rétegéhez szólt, ez a jövőben is így marad. Továbbra is a változatosságra törekszünk, hogy hetilapunkban minden generáció megtalálja önmagát. Az MNT-vel közösen indított ingyenes Hét Nap-akció, amelynek keretében mintegy ezer példányt kapnak a végzős középiskolások, szintén folytatódik.
Ha már említette a művészeti tartalmakat: tervezik-e gazdagítani a művelődési rovatot, mondjuk könyv- és filmkritikákkal?
– A művelődési rovatot a továbbiakban Dudás Károly szerkeszti. A Vajdasági Kincsestár megszűnik, mivel Barácius Zoltán eltávozott közülünk. A felszabaduló oldalt tartalmas írásokkal szeretnénk megtölteni.
Mire szeretnék helyezni a hangsúlyt: hírközlésre, vagy háttérinformációk feldolgozására, elemző írások megjelentetésére?
– Egy hetilapnak nem a hírközlés a feladata, hanem a háttérinformációkra, az oknyomozói újságírásra, riportokra kell helyeznie a hangsúlyt. Ez jól hangzik, a megvalósítás azonban már nehezebb, hiszen mindehhez újságírókra van szükség. Ezzel nem ezt akarom mondani, hogy a Hét Napnak nincsenek újságírói, azonban még mindig nincsenek annyian, mint kellene. Tudjuk, hogy a vajdasági magyarság egy része a szerb sajtóból tájékozódik, annak ellenére, hogy rendelkezésükre áll a vajdasági magyar sajtó. Ezért fontosnak tartom megtalálni azokat a témákat, amelyek a szerb társadalmat és a vajdasági magyarságot egyaránt érintik, érdeklik. Mindig gondban voltunk azzal, hogy a terjedelmes elemző írásokra mekkora szükség van. Nyilván van egy réteg, amely olvassa ezeket az írásokat, ám a vajdasági magyarság zöme sajnos nem ezekre a dolgokra kíváncsi, sokkal inkább érdeklik őket a helyi történések, saját, vagy a szomszéd néni és bácsi élete. Emiatt több kompromisszumot kell kötnünk. Egy szó mint száz, a Hét Nap elemző írásokat tartalmazó részét szerintem nem kell bővíteni, a meglevő tartalmakat kell megőrizni és fejleszteni.
Tehát nem terveznek egy Vreme típusú hetilappá átalakulni?
– Nem, semmiféleképpen sem. A Hét Napot kötelezi az az értékrend, ami miatt az emberek az elmúlt években, évtizedekben vásárolták. A hetilap újság társadalmi, kulturális, közéleti családi magazin.
A lap küllemében várhatók-e változások?
– Igen, ez is szerepel terveink között. Legújabb ötletünk, hogy jó lenne tartalomjegyzéket beilleszteni a lapba. Hetilapunk 76 oldalas és az eligazodást biztosan megkönnyítené egy tartalomjegyzék. Emellett a lap magazinrészét is frissíteni, olvasó-közelbe szeretnénk hozni. A változások fokozatosan történnek majd, időnként biztosan becsempészünk valami újat a lapba.
Megbízott főszerkesztőként írt első vezércikkében a következőképpen fogalmazott: „Szolgálunk, de ne kérjen senki se szolgaságot tőlünk.” Mire kívánt utalni ezzel a mondattal?
– A Hét Napnak és a többi vajdasági magyar tájékoztatási eszköznek elsősorban a közösségünket kell szolgálnia és nem különböző csoportokat, személyes érdekeket, vagy politikai tömörüléseket, ideológiákat. Attól függetlenül, hogy kinevezésem után egyesek hátrányként emlegették fiatalságomat és tapasztalatlansággal vádoltak, senki se gondolja azt, hogy bárki is befolyásolhat. A vajdasági magyar sajtót egyébként is gyakran vádolják azzal, hogy nem mindenki kap benne megszólalási lehetőséget, egyesek nagyobb teret kapnak, mint mások. Ezzel kapcsolatban mindig ugyanazt mondom: Ajtó, ablak mindenki előtt nyitva áll, tessék valamit letenni az asztalra és mi boldogan tudósítunk arról, ami a vajdasági magyar közösség érdekeit szolgálja.
Tervez-e pályázni, ha az MNT kiírja a főszerkesztői tisztségre a pályázatot?
– A főszerkesztői munkakörnek több szegmense van. Ebből kettőt emelnék ki: egyrészt a szakmai részt, másrészt pedig a közszereplést, a lap képviseletét. Nekem ebbe a másodikba kell még beletanulnom. Az ember gyakran érzi úgy, hogy igazságtalanul támadják. Ahhoz, hogy ezzel bárki is meg tudjon birkózni, rutint kell szereznie. De nyilván senki sem születik főszerkesztőnek, vagy közszereplőnek, mindenbe bele kell tanulni, idő kell az új helyzetek megszokásához. Tíz évig én voltam a mikrofon végén a kérdező, most pedig hirtelen nekem kell válaszolnom.