Tegnap Szabadkán Magyarország Főkonzulátusán az 1848/49-es forradalom és szabadságharc évfordulóján megtartott ünnepélyes eskütételen mintegy harminc újabb vajdasági magyar vált anyaországunk állampolgárává.
Az eseményt dr. Réthelyi Miklós, Magyarország nemzeti erőforrási minisztere is megtisztelte jelenlétével.
– Vannak dolgok, amelyek létezése számunkra magától értetődő és amelyek hiánya csak akkor tűnik fel, amikor megfosztanak tőle. Amikor egy újabb lépést teszünk a feltagoltság felszámolásának irányába, összetartozásunk kifejezése ünnepi alkalommá válik. Örömmel tölt el, hogy részese lehetek azok ünnepének, akik a legnagyobb szorongattatás és a legnagyobb hétköznapi küzdelmek, a divattá tett közöny időszakában is vállalták és vállalják magyarságukat. Részese lehetek olyan emberek ünnepének, akik cselekvő hittel bíznak a magyarság jövőjében, nemcsak lelkükben, hanem külső formák vállalásával is. Az egyszerűsített honosítási eljárás történelmi siker. Minden nemzeti közösség számára a legnagyobb eredmény saját gyarapodása. Ez nem szűkíthető le csupán a gazdasági kérdésekre. A honosítási okiratát már átvett 150 ezer ember önként, saját elhatározásából, elkötelezettségéből és hitéből fejezte ki akaratát, hogy a magyar közösségnek ilyen formában hivatalosan is tagja kíván lenni. Bizonyítja ez azt, hogy minden ellenszél dacára, érje akármilyen külső hatás, vagy belső vihar a nemzetet, a magyar identitás kifejezésre juttatása iránti vágy ott él a szívekben – fogalmazott dr. Réthelyi.
Az eskütevők között ott volt a kilencvenegy éves bajmoki Nagy János Lukács, aki egyike azoknak, akik túlélték az 1944-es bajmoki mészárlást, amely során a partizánok mintegy 200 helybéli és környékbéli férfit – köztük Jani bácsi fivérét – kivégeztek a hírhedtté vált Akácfa tövében. A bácsi az eskütételt követően könnyes szemekkel nyilatkozta az újságíróknak, hogy nagyon jól érzi magát. Hála istennek, hogy megérhettem ezt a napot! – mondta.
– 1921-ben születtem, így már voltam magyar állampolgár, 1941-ben. Örülök, hogy megértem ezt a kort és megint magyar állampolgár lehettem. Büszkén viselem magyarságomat. 1942-ben csak három hónapig voltam magyar katona, de leszereltek, mert egyik szememmel baj volt. Azután otthon voltam, nem fogtam fegyvert.1944 őszén engem is börtönbe hurcoltak a partizánok, de végül elengedtek. Később munkaszolgálatba kellett mennem – emlékezett Jani bácsi.
Az újságírók kérdésére, hogy tervez-e most Magyarországra utazni, Jani bácsi azt mondta, hogy nem hiszi, bár van egy Budapesten élő féltestvére, ha ő meghívja, akkor hozzá szívesen elutazna.
