Úgy döntöttünk, a kormányban maradunk, mert politikai stabilitást szeretnénk biztosítani Szerbia számára (fotó: Máriás Endre)
Új minőségében, az Egyesült Szerbiai Régiók vezetőjeként első nyilvános fellépése Zentán volt a szerbiai kormány korábbi miniszterének, akinek leváltása végül az egész kormány átalakításához vezetett. Március 15-én megtartott sajtótájékoztatóját Dinkić azzal kezdte, hogy gratulált a magyaroknak nemzeti ünnepük alkalmából, a sajtótájékoztatót követően pedig külön interjút adott a Magyar Szónak.
A szerb kormány most véget ért átalakításának folyamata valamilyen módon az ön nevéhez kötődik. A válság az ön menesztésével kezdődött, miközben különböző vádak is elhangzottak a számlájára a Gorenje céggel kapcsolatban. Hogy tekint vissza a mögöttünk levő egy hónapra?
– A problémák gyökerei nem egy hónapra, hanem egész tavaly nyárra vezethetők vissza, amikor az Egyesült Szerbiai Régiók – mindenkit meglepve – megnyerte a helyhatósági választásokat Borban. Ezt követően a demokrata párti kollégáink egyre inkább azzal kezdtek foglalkozni, mi mit csinálunk, és nem azzal, mit kellene nekik csinálniuk. Politikai féltékenységnek nevezném ezt a jelenséget: mindig azt kísérték figyelemmel, én hová megyek, és hány kilométert hajtok le. Ez a dolog a Gorenje-esettel érte el a csúcspontját, ahol hamisan azzal vádoltak meg, hogy én helyeztem át a gyáregységet Valjevóból Zaječarba. Az igazság ezzel szemben az, én arra beszéltem rá a szlovéneket, hogy a gyárat Velenjéből, tehát Szlovéniából helyezzék át Zaječarba. Valjevóban már volt nekik egy hűtőszekrényeket és mélyhűtőket gyártó egységük, nem is állt szándékukban ezen a termelési programon változtatni. Én azt beszéltem meg velük, hogy az ottani termelést bővítsék, újabb 250 embernek biztosítva ezzel munkát Valjevóban, de egyben rábeszéltem őket arra is, hogy mosógépeket gyártó üzemrészleget indítsanak be. Kérdezték, hol, én pedig azt válaszoltam, ahol akarják. Az úgynevezett „brownfield” beruházásban voltak érdekeltek (már kész gyárcsarnokba való beköltözés), mert ez nyolcszor olcsóbb volt számukra, mint felépíteni egy új gyáregységet. Először Nišben nézték meg az ottani gyárcsarnokokat, de egyik sem felelt meg nekik, így kerültek Zaječarba, ahol találtak egy 20 еzer négyzetméteres, a szükségleteiknek megfelelő gyárcsarnokot. Eddig 150 külföldi beruházó jött el befektetni Szerbiába az én közvetítésemmel, ez volt az első olyan eset, ahol a beruházásnak helyet adó önkormányzat polgármestere véletlenül épp az ESZR tagja. A döntés azonban nem az enyém volt, hanem az övéké, és azt gazdasági szempontok alapján hozták meg. Ennek ellenére a kormány nem engedélyezte a szerződés aláírását, sőt, még Tadić elnök úr is felhívott azon a napon, hogy megkérdezze, miről van szó. A kormány jóváhagyásával végül is megszületett az egyezség, de ezzel egyidejűleg engem azzal kezdtek vádolni, hogy a miniszteri pozíciót pártcélokra használom fel. Ezek szerint ha én nyitok meg egy gyárat, akkor az pártpolitika, ha viszont mondjuk Pajtić elnök úr avat fel egy hidat, óvodát, vagy bármit, akkor azt a saját megtakarításából teszi? Ezt nevezem én politikai féltékenységnek.
Az igazsághoz az is hozzátartozik, én valóban javasoltam a DP vezetőségének a miniszterelnök és néhány miniszter leváltását, mert úgy gondoltam, a kormánynak gyorsabban és hatékonyabban kell működnie. Én például a mandátumom kezdete óta mintegy 140 ezer kilométert voltam úton, és tapasztalom, a nép nem elégedett a kormány munkájával. Történt, ami történt, és abból, azt hiszem, mindenkinek le kell vonnia a tanulságot. Az enyém egy régi kínai közmondás, miszerint: Annak, aki olyannak kínál segítséget, aki ezt nem kéri, büntetésben lesz része.
Az ön megítélése szerint a G17 Plusz győztesen vagy vesztesen került ki a kormányátalakításból?
– Ebben a történetben nincs győztes és vesztes. Nekünk ugyanazok a tárcák maradtak meg, mint amelyek voltak is, csak más emberekkel. Úgy döntöttünk, a kormányban maradunk, mert politikai stabilitást szeretnénk biztosítani Szerbia számára az elkövetkező egy évben, két okból kifolyólag. Az egyik, hogy végre esély mutatkozik rá, hogy elnyerjük a tagjelölti státust, a másik, hogy folytatni tudjuk a külföldi befektetők idevonzásának kedvező alakulását.
Tisztázzuk az ESZR (Egyesült Szerbiai Régiók – Ujedinjeni Regioni Srbije) fogalmát! Mi ez, egyszerű névváltoztatás, vagy egy új párt, esetleg új koalíció?
– Az ESZR több, mint koalíció és kevesebb, mint egy párt. Ez a kisebb-nagyobb, országos, regionális és helyi politikai pártok uniója, azaz valamiféle koalíció, amelynek ugyanakkor megvannak a saját szervei, az elnöksége, igazgató szervei és közös választási bizottsága. Sőt, tekintélyes közéleti személyiségek is tagjaink, mint például Goran Paskaljević, az ismert rendező, vagy Mirko Todorović, a Todor cég tulajdonosa. Ők nem tagjai egyik pártnak sem, ugyanakkor tagjai az ESZR-nek. Szándékunkban áll, hogy az ilyen típusú együttműködést kiterjesszük azokra a pártokra, vagy polgári csoportokra is, amelyek a Szerbiában élő nemzeti közösségek soraiból szerveződnek. A Bunyevác Párt már tagja az ESZR-nek, de szeretnénk együttműködést kialakítani a vajdasági magyar és a sandžaki bosnyák pártokkal is.
Mi az, ami megkülönbözteti ezt a politikai tömörülést a többitől?
– Nyilvánvalóan a politikai céljai. Mi a lényegi és tartalmi decentralizációt akarjuk elérni Szerbiában. Legfontosabb célkitűzésünk, hogy a városok és községek nagyobb felhatalmazásokkal és több pénzforrással rendelkezzenek. E célból pedig április 4-én országos aláírásgyűjtő akcióba kezdünk. Petíciónk három követelést tartalmaz a parlament felé: a polgármesterek közvetlen módon történő megválasztása, a jövedelemadó legnagyobb részének visszaszármaztatása a községek részére, és az államosított vagyon visszaadása önkormányzati, illetve tartományi tulajdonba. Az első célkitűzést gondolom, nagyon könnyű indokolni: azt a polgármestert, akit a polgárok választottak meg, nem meneszthetné a pártvezetőség, vagy a pártelnök, mert a megbízást közvetlenül a szavazóktól kapta, így csak azok vehetik el tőle. Ami a jövedelemadót illeti: ma ennek a fajta adónak csak 40%-a marad Zentán, a mi javaslatunk az, hogy ez a jövőben 80% legyen. Így a városok és községek függetlenek lehetnének a köztársasági és tartományi költségvetés alakulásától, maguk dönthetnének saját sorsukról. A harmadik dolog, az államosított vagyon miatt ma egészen banális problémák merülnek fel nap mint nap. Ha például egy helyi általános iskola a tornatermét egy helyi sportklub rendelkezésére akarja bocsájtani, akkor a Köztársasági Vagyonjogi Ügynökség engedélyét kell kérnie. Ez teljesen értelmetlen és felesleges adminisztráció és központosítás. Az általunk javasolt rendszer viszont érdekeltté tenné az önkormányzatokat abban, hogy csökkentsék a helyi kommunális díjszabásokat és a különböző helyi adókat, mert ez lehetőséget teremtene arra, hogy több ember jusson munkához a községben. A jövedelemadó helyben maradása pedig arra ösztönözne minden polgármestert, hogy minél több embernek próbáljon meg munkát adni helyben, mert az ebből származó bevétel is helyben maradna.
Ez természetesen azzal jár, hogy a köztársasági kormány hatáskörei csökkennek, nagyjából a védelmi kérdések, a külpolitika, a monetáris és pénzügyi politika, és a nemzeti beruházások kérdésköreire. A régiók (Vajdaság Autonóm Tartomány, Šumadija, Kelet-Szerbia, Nyugat-Szerbia és Belgrád városa) hatáskörébe a regionális infrastruktúra építése tartozna. Mindez együtt a teljes politikai berendezés megváltozását jelentené, és egyben a politikai monopólium szétverését is. Ezt persze sokan ellenzik, mert politikai hatalmuk elvesztését jelentené. Én viszont azok közé tartozom, akik véletlenül keveredtek a politikába, csak azért, mert azt tapasztaltam, lehetnek a legjobb ötleteid is, nem tudod őket megvalósítani, ha nincs párt, amelynek képviselői vannak a parlamentben. Mindent meg akarok tenni annak érdekében, hogy meg tudjuk reformálni a szerbiai politikai életet, hogy szétverjük a pártok egyeduralmát, és a negatív kontraszelekciót.
Milyen kihatással lesz a G17 Plusz jelenlétére a tartományi kormány bejelentett átalakítása?
– Támogatjuk azt az elképzelést, hogy csökkenjen a tartományi kormány létszáma is. A G17 Plusznak jelenleg két tartományi tárcája van, de egyetértünk azzal az elképzeléssel, hogy ezentúl legyen csak egy. Tomislav Stantić fogja irányítani a helyi önkormányzati és regionális együttműködési tárcát, Boris Barjaktarević pedig a helyettese lesz, azaz mindketten maradnak a tartományi kormányban, csak más pozíciót töltenek majd be. A zentai Sándor József lesz az ESZR tartományi frakcióvezetője, és ő vezeti a nemzetek közötti bizottságot is, mint eddig.
Önt a leggyakrabban az azóta hírhedtté vált 1000 eurós ígérete miatt idézik. Ma hogyan kommentálja az akkori kijelentését?
– Én akkor valóban hittem ebben, mert az akkori világgazdasági mutatók nagyon kedvezően alakultak, és számításaim szerint egy sikeres privatizáció esetén valóban minden egyes lakos ennyi pénzt kaphatott volna. De arra persze nem számíthattam, hogy a NIS-t gyakorlatilag aprópénzért adjuk el a Gaspromneftnek, mint ahogy a világválsággal sem számolhattam, amely például még egy Mercedes vagy egy Panasonic részvényeinek értékét is megingatta, és mindez persze kihatással volt a mi vállalataink részvényeinek értékére is. Visszaigazolódik az, amit két évvel ezelőtt mondtam a NIS-szel kapcsolatban. Ha a NIS csak tavaly 160 millió euró profitot termelt, és 400 millióért adtuk el, akkor könnyű kiszámolni, hogy a befektetés megtérülési időszaka kevesebb, mint három év. Azaz teljesen világos, hogy a vállalatot irreálisan alacsony áron adtuk el, aminek következtében a polgárok is nevetséges összeget kaptak a részvényekért. Ha ez árverésen történt volna, a befolyt összeg is jóval nagyobb lett volna. Akárhogy is, ma is csak annyit tudok mondani: nem az volt a szándékom, hogy bárkit is becsapjak és hitegessek, hittem ebben – és most fizetem a politikai árát az akkori kijelentésemnek.
Erre a kérdésre a saját párttársai beszéltek rá: mikor látjuk önt legközelebb gitárral a kezében?
– Most, hogy több időm lesz, nyilván sok ilyen lehetőség adódik majd. Épp most segítek Kikinek (Kiki Lesendrić ismert szerb énekes – a szerk. megj.) az új lemeze elkészítésében, amely – hiszem – még jobb lesz, mint az előző volt. Az új lemezt országos turné fogja követni a nyáron, nyilván több helyen is fellépek majd velük. De szeretek helyi együttesekkel is fellépni, különböző jam session formációkban, a zenét tehát folytatom, azzal, hogy mostanában több időt töltök a dalok komponálásával, mint magukkal a fellépésekkel.
